Mekkora az esélye, hogy egyes országok kiszakadnak az euróövezetből?

Elemzések2020. máj 29.Sz.A.

Komoly feladat elé állítja a fejlett világ vezetőit a koronavírus-válság. Az OECD és az EKB is kétségeit fejezte ki, hogy gyorsan túlléphetünk a mostani recesszión. Ezzel párhuzamosan az államadósság jelentős növekedése elkerülhetetlen, így akár - az Európai Központi Bank szerint - az is elképzelhető, hogy egyes országok elhagyják az eurózónát.

Az államadósság növekedése az euróövezetben egyre komolyabb problémákat vet fel az Európai Központi Bank (EKB) értékelése szerint. A gyorsan növekvő államadósság miatt a befektetők átértékelhetik a kockázatokat, ami ismét jelentős nyomás alá helyezheti a régió sérülékenyebb tagjait. Az EKB számításai szerint az euróövezetben a költségvetési hiány 8 százalékra emelkedik idén, ami meghaladja a 2008-as válságkor mért szintet, a GDP-arányos államadósság pedig elérheti a 86 százalékot.

A bank elemzői arra is felhívják a figyelmet, hogy

több országban is gondot jelenthet az adósságok újrafinanszírozása 2021-ben: Olaszországban ez az arány 15 százalék, de Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban és Finnországban is nagyobb, mint tíz százalék.

Mindebből azt a következtetést vonják le, hogy az eurózóna gazdasági visszaesése nagyobb lehet a vártnál, és fenntarthatatlan pályára állítja az eladósodott államokat. Az eddig bevezetett intézkedések ugyan meggátolják a teljes összeomlást, de további, európai szintű fiskális mentőcsomagra is szükség van. 

Az EKB kedden közzétett jelentésében arról is szó esik, hogy a koronavírus-járvány felerősítette a gazdaságok sérülékenységét. 

Összességében a bank elemzői az eurózónában tíz százalékos recesszióval számolnak, s miután van esély arra, hogy a válság még egy ideig eltart, így

néhány ország adósságcsapdába kerülhet, és akár el is hagyhatják az euróövezetet.

A magas adósságszint pedig további kríziseket vetít előre, és miután nagy mértékű a recesszió, és bizonytalan a gazdaság visszarendeződése, nem tudni, mennyire segít ezen a válság miatt bevezetett korlátozások lazítása, és az sem, hogy mennyire lesznek hatékonyak a mentőcsomagok.

OECD: Adósságcsapdába kerülhet több ország

Aggályokat vet fel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint is, hogy a fejlett országok legkevesebb 17 000 milliárd dollár plusz államadósságot vállalnak fel azért, hogy megküzdjenek a koronavírus-válság gazdasági kihívásaival. Eközben az sem biztos, hogy ezen pénzeszközök felhasználása elegendő lesz, hiszen a csökkenő gazdaságban az adóbevételek is elmaradnak a várakozásoktól – olvasható a Financial Times cikkében

A szervezet számításai szerint a leggazdagabb országok jelenlegi 109 százalékos GDP-arányos adóssága a koronavírus-válság miatt 137 százalékra emelkedhet ebben az évben, azaz hasonló helyzetbe kerülnek, mint Olaszország.

Jól mutatja az eladósodás mértékét, hogy az OECD-országokban élő 1,3 milliárd állampolgár mindegyikére 13 ezer dollár jut ebből az adósságból. És akkor azzal még nem számoltunk, hogy várhatóan lassabb lesz a gazdasági kilábalás, mint amivel a legtöbb közgazdász számol.

Kisebb az esély, hogy gyors lesz a kilábalás

Az OECD-tagországok a 2008-2009-es pénzügyi válság idején 28 százalékponttal növelték adósságukat, amelynek összege elérte a 17 ezer milliárd dollárt. A jelek arra mutatnak, hogy a koronavírus-válság leküzdésére még ennél is többet kell majd költeni az államoknak. Tíz évvel ezelőtt még általános volt a vélemény, hogy a GDP 90 százaléka fölé emelkedő államadósság fenntarthatatlan. Ma már a legtöbb közgazdász nem hisz abban, hogy létezik ilyen limit, de úgy vélik, az államadósság elszabadulása aláássa a magánszektor költekezését, ami magát a gazdasági növekedést lassítja.

Ezen a véleményen van Angel Gurria, az OECD főtitkára is, aki szerint a jelen helyzetben az országoknak még nem kell törődniük az adósság növekedésével, hogy ellensúlyozzák a válság hatásait, de tisztában kell lenniük azzal, hogy ez a jövőben gondokat fog okozni. Számos ország kerülhet olyan helyzetbe, mint Japán az 1990-es években, amikor a távol-keleti országban kipukkadt a pénzügyi lufi.

A magas államadósság azóta folyamatos kísérője a japán gazdaságnak, és a jelenlegi miniszterelnök, Abe Shinzo idején a GDP 240 százalékán stabilizálódott. Sok japán politikus és üzletember aggódik a válság leküzdéséhez szükséges mentőcsomag nagysága miatt. Hiroaki Nakanishi, a Hitachi ügyvezető elnöke és a Keidanren üzleti lobbijának vezetője szerint a japán gazdasági mentőcsomag óriási összeget igényel, ami hatalmas költségvetési gondokat generál majd a jövőben. Amíg azonban a gazdaság nem áll ismét a lábára, nem nagyon lehet mást tenni.

Mit segíthetnek az alacsony kamatok?

A központi bankok állampapír-vásárlásai ugyanakkor enyhítenek a terheken, hogy ne a magánszektor legyen kénytelen beszállni az államadósság finanszírozásába. Ezzel egyúttal megóvják a kamatszinteket is. A fejlett gazdaságok most profitálnak a kifejezetten alacsony kamatköltségeken, amely a központi bankok eszközvásárlási programjainak köszönhetők. Ezzel együtt a kötvényhozamok is jelentősen csökkentek az elmúlt hetekben.
Az Egyesült Királyságban e héten először estek a negatív tartományba a kötvényhozamok, ezzel csatlakozott Németországhoz és Franciaországhoz, ahol már korábban negatív kötvényhozamok voltak a jellemzőek.

Ugyanakkor csak egy bizonyos határig nőhetnek a központi bankok által finanszírozott államadósságok úgy, hogy közben az infláció nem emelkedik. A kormányok ugyan az adók emelésével, illetve a közösségi kiadások visszavágásával kézben tarthatják a hiányt, azonban kevesen hajlandók erre azt követően, hogy egy évtizedig szigorúan korlátok között tartották az állami kiadásokat.

Mit mutat az adóemelés példája?

Közgazdászok ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy például az adók emelése nagyobb kárt okozhat a növekedésnek, mint amennyi előnnyel járhat. Ismét csak Japán példáján lehet bemutatni ezt a folyamatot:

Abe miniszterelnöksége alatt két alkalommal emelték a fogyasztási adót. Először 2014-ben öt százalékról nyolc százalékra, majd tavaly októberben tíz százalékra, mindkét esetben recesszióba fordult a gazdaság.

 Adam Posen, a Peterson Institute for International Economics vezetője ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet a brit parlamentben, a legfontosabb úgy elősegíteni a gazdaság növekedését, hogy az nagyobb legyen mint az adósság emelkedése.