Melyik a világ legrégebbi valutája?

Elemzések2020. júl 11.Fellegi Tamás

A pénzhasználat jellege az utóbbi évtizedekben megváltozott (egyre inkább elektronikussá válik), közben új valuták születtek, és mások megszűntek. Vannak azonban olyanok, amik már igen régóta léteznek, közülük egy, ami ráadásul évszázadok óta stabil is.

A valuták eredete

Az emberiség gazdasági tevékenységének kialakulása során szükség lett valamilyen egységes eszközre, ami értékmérő szereppel rendelkezik, hisz addig csak a közvetlen árucsere jöhetett szóba. Különféle tárgyakat kezdtek használni ilyen célokra, azonban tényleges pénz jelleget csak akkor nyerhetett bármely eszköz, ha valamely működő állam bocsátotta ki, így annak területén általánosan elfogadottá vált.

Ilyenek voltak már az ókor több államában, de még egy gond volt, hogy mi is legyen maga az eszköz. Egy idő után úgy találták, hogy a stabil értékkel bíró nemesfémek, az ezüst és az arany a legalkalmasabbak erre. Először kis rudak készültek belőlük, de hamar rájöttek, hogy a gyakorlati használatra leginkább a kerek, viszonylag kisméretű érmék használhatók. Elég volt meghatározni a nemesfémtartalmat, és már meg is volt a valuta.

Európai alapok

A pénznemek azonban a különböző államalakulatokkal együtt jöttek-mentek, sőt, még a sok évszázadon át fennálló Római Birodalomban is váltakoztak az érmék, bár a később elterjedt európai pénzrendszerek alapjait itt rakták le, amikor is meghatározták az alapegységet, a denariust, és egy sokkal nagyobb egységet, mégpedig súlyegységet, a librát (a mérleg, egyensúly szóból).

A Birodalom felbomlása után a pénzforgalom is zavarossá vált, az első komoly valutarendszert, gyakorlatilag a római szisztémát felújítva, a frank uralkodók, Kis Pipin és fia, Nagy Károly vezették be, ezüst alapon. Az alapegység itt is a libra (később franciásan livre) volt, melyet 20 solidusra osztottak, azt pedig 12 denariusra (franciásan denier). Nos, ezt a rendszert a frankok által meghódított kontinentális európai területek mellett az egyik angolszász királyság is átvette.

Régebbi a valuta, mint az ország

Az egységes Anglia még nem létezett, több kis királyságból állt, közülük Mercia királya, Offa vette át a frank szisztémát. Ez annyira sikeres volt, hogy később az egységes Anglia, majd Nagy-Britannia is megőrizte. Az angol valuta tehát érdekes módon régebbi, mint az egységes angol állam.

De hogy is lett a librából font, és miért nevezik még sterlingnek is a valutát, nem is beszélve a váltópénzről, a pennyről? Nos, a libra, mint súlyegység hivatalos latin neve libra pondo volt, a germán nyelvek a pond szótövet vették át: ebből lett az angolban pound, a németben pfund, amit magyarul fontnak mondunk. A font, mint valuta, tehát lényegében már ekkor, 775 körül létrejött. A római-frank eredetű felosztás megmaradt: egy font 20 shillinget ért, az pedig 12 pennyt.

A penny elnevezés nem tisztázott, de egységesen megjelent a germán nyelvekben (németül pfennig). A sterling megnevezés valószínűleg az ezüstből vert kis, fényes érme népies megnevezése lett, jelentése csillagocska (a mai star, németül stern, csillag szó óangol változata kicsinyítőképzővel ellátva). A font, mint súlyegység rövidítése lb a libra alapján, a valutáé pedig az áthúzott írott L.

Jegybank és decimalizáció

A fontot átvette a többi angolszász királyság is, majd az egységesülő angol állam. A súly pontos mértéke ugyan kismértékben változott időnként, de ennek nem sok jelentősége van, mivel ma már nincs is belső értéke a valutáknak, az érmék olcsó fémekből készülnek. A mai értelemben vett modern valuta elengedhetetlen kelléke, a jegybank is Angliában alakult meg először, 1694-ben. A bankjegyek viszont kezdetben olyanok voltak, mint a csekkek: a szám helyét üresen hagyták, oda be kellett írni az összeget, és a jegybank alkalmazottjának kellett aláírni. A teljesen nyomtatott, a maihoz hasonló bankjegyeket csak 1853-ban vezették be.

A modern korban egyetlen komoly változásra volt szükség az angol, illetve immár brit valuta esetében: decimalizálni kellett, azaz bevezetni a tízes számrendszert, és egyszerűsíteni a váltópénzt. Erre 1971 februárjában került sor: addig egy font 240 penny volt, azóta 100, és megszűnt a köztes pénznem, a shilling.

Még egy patinás, de már megszűnt valuta

Logikusnak tűnne, hogy ha a Frank Birodalomnak kialakult pénzrendszere volt, ekkor ez megmaradjon a francia utódállamban. Egy darabig meg is maradt, sőt 1360-tól, miután az érme a királyt ábrázolta, a Francorum rex (frankok királya) szóból frank lett a pénzegység megnevezése, így a nevet illetően innen származtathatjuk az euró bevezetéséig fennálló valutanevet, jóllehet sokáig a livre megnevezés is használatos maradt, és écu elnevezésű érmét is forgalomba hoztak, nem beszélve a Napóleon-aranyakról. Ma pedig már a frank is a múlté, köszönhetően az eurónak.