Melyik balkáni ország lehet a következő uniós tagállam?

Valóságos arcul csapásként élte meg Albánia és Észak-Macedónia, hogy az október 18-iki uniós csúcson Brüsszel a balkáni bővítés jegelése mellett döntött. Ez azt jelenti, hogy legkorábban jövőre térhetnek vissza a csatlakozási tárgyalások megnyitásának kérdésére, noha a két ország minden feltételt teljesített. A csúcson kifejezetten a franciák hátráltatták a folyamatot, de a Nyugat-Balkán uniós integrációjának lassulása, a bővítésellenes hangulat egyáltalán nem újkeletű jelenség. Utoljára 2013-ban csatlakozott Horvátország az Európai Unióhoz (EU), és nagyon úgy fest, 2025-ig nem is kerül sor hasonlóra. Sőt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) elemzése szerint

a csatlakozási tárgyalásokat folytató Szerbia és Montenegró számára kitűzött 2025-ös dátum is csupán optimista, de korántsem reális elképzelés. 

Pedig a csatlakozási tárgyalások további halogatása destabilizálhatja a nyugat-balkáni régiót, ami Magyarország számára sem lenne kedvező fejlemény. Nem véletlenül jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a napokban az albán fővárosban, hogy Magyarország továbbra is mindent megtesz az EU bővítéséért. Mint hozzátette,

Magyarország egyértelműen elkötelezett támogatója az EU bővítésének, hiszen az európai és magyar érdek is.

Messzeható geopolitikai következményei lehetnek ugyanis az unió gáncsoskodásának, miután a térségben stratégiai érdekei vannak az Egyesült Államoknak, Kínának és Oroszországnak is. Szerbia a napokban – noha az EU külügyminiszterei korábban óva intettek ettől a lépéstől – máris szabadkereskedelmi megállapodást kötött az öt posztszovjet államból álló Eurázsiai Gazdasági Unióval Moszkvában. Ez utóbbiban Oroszország, Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán és Kirgizisztán vesz még részt. Biztonságpolitikai okokból is igen fontos lenne tehát, hogy az EU ne legyen ilyen elutasító.

Ráadásul a tagság stabilizáló hatással jár a társadalomra, gazdaságra és a politikai rendszerre, amint ezt a spanyol és a portugál bővítésnél is tapasztalni lehetett.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tavalyi jelentése szerint további gazdasági reformok hiányában akár kétszáz évbe is beletelhet, amíg a nyugat-balkáni államok felzárkóznak az Európai Unió tagállamainak életszínvonalához, amelyhez csatlakozni vágynak.

A Nemzetközi Valutaalap statisztikái szerint a régió hat államában – Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Észak-Macedóniában, Montenegróban, Szerbiában és a nemzetközileg csak részben elismert Koszovóban – az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) mindössze a fele a 11 kelet-európai EU-tagállaménak, és egynegyede az EU legfejlettebb nyugati államaiénak. Az alábbiakban megnézzük az uniós tagsághoz legközelebb álló négy ország gazdaságának fő jellemzőit.

Albánia

Ami a mostani elutasítás indokait illeti, több ország azt tette szóvá, hogy Albánia jócskán le van maradva a többi balkáni országhoz képest is, de Edi Rama albán miniszterelnök kifejezetten az unió belső megosztottságával magyarázta a negatív döntést, s nem az ország felkészületlenségével. Albánia 2009-ben kérte felvételét az Európai Unióba, tehát tíz éve vár a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Sokáig Albánia volt Európa legszegényebb országa, de most már „csak” a negyedik e téren, 5200 dolláros egy főre jutó GDP-vel (Magyarországé mintegy 16 ezer dollár). Nem egy gazdag  országról van tehát szó, pedig hatalmas potenciál rejlik benne, csak a helyiek valahogy nem igazán törődnek a lehetőségek kiaknázásával.

Jól mutatja, hogy hiába rendelkezik tetemes szárazföldi és tengeri olaj- valamint gázvagyonnal is, egyelőre nem sokat profitál a kitermelésből.

Leginkább azért, mert számára előnytelen szerződéseket kötött a külföldi cégekkel, így most még csak elenyésző, 1-2 százalékos mértékig részesedik például az olajbevételekből.

Ám ha a nyugati cégek visszatermelték maguknak a fúrás költségeit, akkor már több jut Tiranának. Az olaj- és gázkészletek állítólag 20 milliárd euró bevételt eredményezhetnek a következő két évtizedben. Nagy lehetőségekkel kecsegtet a turizmus is, de ebben is lassú az előrelépés.

Egy brüsszeli elemzés szerint az albán gazdasági reformprogram keretében 4,5 százalékra gyorsulhat fel a GDP-növekedés üteme 2021-re. A gazdasági növekedést elsősorban a belső kereslet hajtja, miután nő a foglalkoztatás (a munkanélküliségi ráta tavaly így is csaknem 13 százalék volt) és a bérek, miközben egyre kedvezőbb hitellehetőségekhez jutnak a háztartások. A fejlődés egyik húzóágazata az építőipar. Az államháztartás GDP-arányos hiánya mindössze 1,5 százalék körül alakult tavaly, de a GDP-ben mért államadósság szintje még 67 százalék körüli, amit magasnak tartanak Brüsszelben. 

A munkaerő szakképzettsége még mindig alacsony, a munkanélküliek aránya a fiatalok és a nők körében pedig különösen magas, miközben nagyon sokan a kannabisz-termelésből élnek.

További jelentős akadály, hogy még a régiós átlaghoz képest is kevesebb forrásból finanszírozzák az egészségügyet és az oktatást (utóbbira a GDP mindössze 3,1 százalékát költötték tavaly, ami másfél százalékponttal kevesebb az EU-átlagnál), a következő három évben pedig tovább csökkenhet e két szektor aránya a költségvetésben. Bár a kommunista diktatúra emléke egyre halványabb, és a klánok, maffiák korszaka is leáldozóban van, a szervezett bűnözéstől és a korrupciótól nem tudtak megszabadulni, ami nehezíti az unióhoz való közeledést. Az Európai Bizottság is a jogállamiság gyatra állapotával valamint a korrupcióval indokolta eddig, hogy halogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését. 

Észak-Macedónia 

A görögök miatt az idei évtől névváltáson is átesett balkáni ország gazdasága sokkal jobban áll, mint az albán, de a sorozatos belpolitikai botrányok és korrupciós ügyek rossz hatással vannak az ország európai integrációs folyamatára. Szkopje a balkáni térség országai közül elsőként, még 2001-ben írta alá az EU-val a stabilizációs és társulási megállapodást, amely a csatlakozási folyamat első fontos lépcsőfokának számít, három évvel később pedig be is nyújtotta csatlakozási kérelmét – tehát már 15 éve vár. A belpolitikai helyzetet azonban csak súlyosbítja a mostani brüsszeli elutasítás.

Zoran Zaev kormányfő, akinek fő ígérete volt 2017-es megválasztása előtt az ország euroatlanti integrációja, az EU-csúcs után egy nappal közölte: előrehozott választást javasol, hogy a macedónok eldönthessék, egy ilyen „hatalmas történelmi hiba” után milyen irányba lépjen tovább az ország. A parlamenti pártok megállapodása értelmében januárban le is mond hivataláról, a voksolást pedig április közepén tartják. 

Az alig kétmilliós, a Dunántúlnál is kisebb területű ország egyébként nehezen lábalt ki a 2008-as válságból, az egy főre jutó GDP 5400 dollár körül alakult tavaly.

A gazdasági növekedés azóta sem túl izmos, általában 3 százalék körül ingadozik, de 2017-ben mindössze 0,2 százalék volt. Jelenleg az építőipar a húzóágazat, bár a turizmusban is nagy lehetőségek rejlenek. Ugyanakkor az infláció mértéke alacsony, 0  százalék körül alakul. Az üzleti környezet kockázatai közepesek, az országban alacsony az adók mértéke, ezért jönnek a külföldi befektetők, de a hazai vállalkozói szektor még gyenge.

Érdemes megemlíteni, hogy úgynevezett technológiai-ipari fejlesztési zónákat alakítottak ki, amelyek célja a gyártási tevékenységek koncentrálása és az új technológiai fejlesztések támogatása. A munkanélküliségi ráta mértéke brutális, 20 százalék körüli, tavaly a fiatalok 45,4 százalékának nem volt munkája. Az ország legfontosabb kereskedelmi partnere az Európai Unió, 70,6 százalékos részesedéssel.

Szerbia és Montenegró

Hivatalosan Szerbia és Montenegró a Nyugat-Balkán európai uniós integrációjának az éllovasa – állapítja meg a KKI elemzése. Az utóbbi időben azonban a csatlakozási tárgyalásokban történő előrelépés lassulása és az európai projektbe vetett hit fokozatos csökkenése tapasztalható Belgrád és Podgorica részéről is. Ugyanakkor Johannes Hahn, a bővítési tárgyalásokért és a szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos is arról beszélt, hogy a gyorsaság helyett a minőségre kell helyezni a hangsúlyt, ami arra enged következtetni, hogy az EU is egyre óvatosabb a nyugat-balkáni bővítés kapcsán. 

Belgrád 2009-ben nyújtotta be a tagsági kérelmét, az Európai Bizottság 2011-ben fogalmazta meg pozitív véleményét, a tagjelölti státuszt pedig az Európai Tanács 2012. márciusi ülése hozta meg Szerbiának.

A többi nyugat-balkáni országtól eltérően, Szerbia 2014-ben kezdődött csatlakozási folyamata jelentős mértékben a Koszovóval zajló párbeszéd fejleményeitől függ, márpedig ez a folyamat az utóbbi időben elakadt. Az uniós csatlakozás harmincöt fejezetből eddig tizenhetet nyitottak meg, és csak kettőt zártak le feltételesen.

Szerbia a legjelentősebb beruházási térség a régióban, ahol 2017-ben 2,4 milliárd euróra rúgott a közvetlen beruházások nettó értéke. A többi nyugat-balkáni országba összesen érkezett mintegy 2,1 milliárd euró ilyen beruházás. Szerbia külkereskedelmének 63,8 százalékát az Európai Unió tagországaival bonyolítja le. A 2015-ös 0,8 százalékos GDP-növekedéstől az ország elérkezett odáig, hogy 2018-ban már 4,3 százalékos növekedést produkált, ami Európa tíz vezető gazdasága közé juttatta e tekintetben.

Ebben a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) is volt szerepe, Szerbia tavaly zárta le a 2014-ben az alappal kötött 1,2 milliárd eurós, hároméves készenléti hitelről szóló megállapodást.

Az akkori megegyezés értelmében Szerbia csökkentette az államadósságát, megszabadult néhány veszteséges állami vállalattól, csökkentette a nyugdíjakat és a közszférában dolgozók béreit, valamint karcsúsított a felduzzadt állami adminisztráción. A kormány célja most a minimálbér és az átlagbér összegének növelése, a polgárok életszínvonalának javítása. Van mit emelni ez utóbbin, miután az egy főre jutó bruttó hazai termék nem éri el a 6000 dollárt, miközben a kontinens első helyezettje, Luxemburg adata 114 ezer dollár. A munkanélküliségi ráta viszonylag magas, 12 százalékos tartományban mozog.

Montenegro

Az egy főre eső GDP a négy vizsgált nyugat-balkáni ország közül náluk a legmagasabb, 8000 dollár körül mozog.

Montenegró 2010-ben kapta meg a hivatalos tagjelölti státuszt, a csatlakozási tárgyalásokat pedig 2012-ben kezdte meg. A harmincöt fejezetből harmincegyet nyitottak meg, hármat pedig feltételesen már le is zártak. Podgoricának nincs túl sok konfliktusa a környező államokkal, legalábbis a többiekhez képest.

Az alig több mint 600 ezres lakosú miniállam gazdasági növekedése is elég gyors, 2017-ben 4,7 százalékos volt, de a következő években 2-3 százalék között alakulhat az ütem. Egyike azon kevés államnak, ahol a költségvetésnek nem hiánya, hanem többlete volt tavaly, de még mindig magas, a bruttó hazai termék 79 százalékát teszi ki az államadósság.

Montenegró most a kínai hitelből épülő, Szerbiát a bari kikötővel összekötő, 165 kilométeres autópálya első szakaszának építésére koncentrál.

A foglalkoztatás szintjével nem áll túl jól, a munkaképes lakosság 14-15 százaléka van állás nélkül. Montenegróban elég erős az orosz befolyás, rengeteg orosz üzletember megy az egyre népszerűbb montenegrói tengerpartra nyaralni. A miniállam még arról is ismert, hogy 2002 óta hivatalosan az euró náluk a fizetőeszköz, de az uniós szervek beleegyezése nélkül, egyoldalúan használja a közös valutát. 

A nyugat-balkáni államok közül Bosznia-Hercegovina és Koszovó még csak potenciális EU-tagjelöltek.