Hol engedélyezik még a bordélyházakat?

A történelem kezdete

Elvileg nehéz lenne kideríteni, hogy az ősi mesterség milyen régre nyúlik vissza, illetve, hogy mikortól számíthatjuk azt, hogy egyáltalán léteztek más mesterségek, vagyis megindult a munkamegosztás. Szerencsére vannak adatok, amelyek a kérdés megválaszolását többé-kevésbé lehetővé teszik. Felvetődik persze a kérdés, hogy szabad-e egyáltalán mesterségről, foglalkozásról beszélni, ezt sokan ellenzik, ugyanakkor kétségtelen, hogy ma van, ahol elfogadott szakma, bejelentési kötelezettséggel, adófizetéssel, pont azért, hogy az érintettek a társadalom teljes értékű tagjai lehessenek.

Nem annyira ősi

Antropológusok szerint a válasz egyértelműen az, hogy nem is olyan nagyon ősi a prostitúció, mivel a civilizáció kezdetlegesebb szakaszában lévő társadalmakban, amelyekre az emberiség többi része viszonylag későn talált rá, nyoma sem volt a jelenségnek. Ez így volt, amikor Wales ősi, félig-meddig törzsi társadalmaira rátaláltak a rómaiak, de ennél jóval későbbi időpont is van: Ausztrália alig 3-400 évvel ezelőtti felfedezésekor az ottani őslakosságnak sem voltak bordélyházai, és nem is utalt semmi a prostitúció létezésére.

Civilizációs „vívmány”

Ezek alapján úgy tűnik, hogy a prostitúciót a civilizáció egy adott szintje hozta magával, sőt, azon belül is valószínűleg az első városok kialakulása. A legkorábbi fennmarad írások a sumér városállamokból, Babilonból származnak, ahol kezdetben a templomok szolgáltak helyszínként, és kezdetben sokkal inkább vallási rituáléról volt szó, amely aztán az igényeknek megfelelően alakult át „szolgáltatássá”.

Az ókor

A jelenség aztán közismertem fennállt a Közel-Kelet civilizációiban, az első bordélynak tekinthető intézmények azonban az ókori Egyiptomban, az akkori időszak legfejlettebb társadalmában jelentek meg. Kezdetben a keresletet a görög és mezopotámiai utazók jelentették, a késői fáraók idején azonban már táncosnők és zenészek toborozták a vendégeket a jónevű házakba. Herodotus leírása szerint egy görög származású hölgy olyan sikeres volt, hogy a megkeresett vagyonból saját piramist építtetett magának.

Az első intézményesített és az állam által szabályozott és adóztatott bordélyok az ókori Görögországban jöttek létre az időszámítás előtti 5. században. A bennük dolgozó hölgyek voltak a hetérák, és még az ár is szabályozott volt: egy drachma hatodrészét érő pénzegység volt a díjazás.

Pillanatkép Pompeiből

A Római Birodalomban kifejezett virágzott a prostitúció, amely egyúttal regisztrálható hivatalos foglalkozás volt. A bordély tulajdonosa, aki a bérleti díjból élt, a társadalom megbecsült tagjának számított. Ráadásul a legbőségesebb eredeti forrás és ebből az időből maradt meg, hiszen Pompei városát beborította a hamu, minden megmaradt első évszázadi formájában, így közvetlenül tanulmányozható, amióta fel lett tárva a város. Maguk a bordélyházak is megvannak, és van, ahol a vendégek a falon kommentálták az ott töltött időt, sőt, még komplett árlista is előkerült.

Az örök dilemma

A középkori Európában már meglehetősen változékony volt a helyzet, hisz hol tiltották a prostitúciót, hol jobbnak látták, ha rendezett körülmények között zajlik, ha már egyszer az igény nem szüntethető meg iránta. Ez persze máig is így van: örökös kérdés, hogy tiltsák és így kriminalizálják a jelenséget, esetleg csak az elősegítését büntessék, vagy netán szabályozottan hagyják működni, aminek egyik módja a bordélyházak engedélyezése. Nézzük, mi a helyzet ma különböző helyeken.

Hazai helyzet

Kezdjük az itthoni szabályozással, amely viszonylag egyértelmű: önmagában a prostitúció nem tiltott, feltétel azonban a nagykorúság. A tevékenység elősegítését viszont a törvény bünteti, ennek az a célja, hogy ne jöhessen létre a „futtatók” általi kizsákmányolás, ami a modernkori rabszolgaság egy formája.

Ennek megfelelően bordélyt sem szabad üzemeltetni, mivel az is elősegítésnek minősül, ugyanakkor ha valaki kiadja a lakását lányoknak, akik ott úgymond vendégeket fogadnak, amiről persze a tulajnak nem kell tudnia, akkor mégiscsak megoldódik a helyszín kérdése. Az internet persze ezt az „iparágat” is átalakította, megoldva a kereslet és kínálat közvetlen egymásra találását.

Maison Frida vörös kárpitos, aranystukkós luxusbordélya a Magyar utcában

Na de vajon hol maradt fenn a bordélyház, mint intézmény, amely, mint magyar írók műveiből is tudjuk, gyakran sokkal több volt, mint csak a légyottok lebonyolítására alkalmas helyszín. Némelyikben komoly társasági élet zajlott, az intézményt egy respektált hölgy vezette, aki kifogástalan stílusban társalgott az olykor egész magas körökből érkező vendégekkel, akik természetesen a nagyfokú diszkrécióra is igényt tartottak.

Európai házak

Ma mindez a múlté, ám ne gondoljuk, hogy Európában mindenhol így van ez. Vannak országok, ahol valamilyen szinten bordélynak tekinthető „intézmények” működnek. Ennek legismertebb formája Amszterdam piroslámpás negyede, ahol azonban nem komplett intézmények vannak, hanem a lányok egyenként bérelhetnek maguknak szobát vagy kis apartmant, melynek különlegessége a hozzá tartozó kirakat.

Németországban találhatók olyan házak, amelyek már lényegében bordélynak tekinthetők, például Frankfurt vagy Hamburg erről elhíresült részein. ne gondoljuk azonban, hogy nincs szabályozás: bejelentkezés, kötelező orvosi vizsgálat, adófizetés, társadalombiztosítási járulék fizetése. Így lényegében valóban egy konkrét szakmáról van szó, a cél az, hogy akik űzik a mesterséget, ne szoruljanak ki a jóléti társadalomban a járulékfizetőket megillető ellátásokból, ne szoruljanak a társadalom peremére.

Bordélyok más kontinenseken

Ázsia és Afrika nagy részén erős korlátozások vannak érvényben, jóllehet ezeknek változó, hogy mennyire szereznek érvényt a hatóságok. Érdekes módon két fejlett ország, Új-Zéland, valamint Ausztrália (pontosabban tartományainak a lakosság többségét lefedő része) teljesen legalizálta és szabályozta a kérdést. Ennek megfelelően vannak nyilvánosházak is, ugyanakkor Ausztrália nyugati, ritkábban lakott részén a szabályozás az itthonihoz hasonló.

Dél-Amerika spanyol nyelvű országainak többségében ugyancsak teljesen legalizált a tevékenység, és engedélyezik a bordélyházak működését is. Brazíliában a prostitúció legális, azonban annak elősegítése tiltott, így bordélyházak sem működhetnek. Közép-Amerika országaiban is a brazilhoz hasonló a szabályozás, Mexikóban viszont az egyes államok (megyék) szabályozzák a kérdést: a 31-ből 13-ban teljesen legalizált a tevékenység.