Mennyit keresnek az állami vezetők a Tisza-kormány alatt? Röpködnek-e a milliók?

A Tisza-kormány által bevezetett új szabályozás alapjaiban változtatta meg a miniszterek, államtitkárok és parlamenti képviselők jövedelmi viszonyait. Például a  képviselői alapfizetéseket jelentősen megvágták. Bár a bizottsági tagságok és egyéb parlamenti tisztségek után járó pótlékok rendszere némileg módosult, az összkormányzati és parlamenti szintű bérköltségek kimutathatóan csökkentek, havonta több mint százmillió forintos megtakarítást eredményezve a központi költségvetésnek. A bérpolitikai szigorítás közvetlenül érintette a végrehajtó hatalom csúcsvezetőit is. A kormányzati struktúrában helyet foglaló miniszterek havi illetményét bruttó 3,5 millió forintban határozták meg. Ez a szint jelentős visszalépést mutat a korábbi időszakok politikai felsővezetői fizetéseihez képest, és jól tükrözi a kormány azon törekvését, hogy a politikai tisztségviselők javadalmazását közelebb hozza a nemzetgazdasági realitásokhoz, maximalizálva a politikai pozíciókból származó jövedelmeket. 

 

A miniszterelnöki fizetés kérdése kiemelt szimbolikus és politikai jelentőséggel bír az új rendszerben. Magyar Péter miniszterelnök már a kormányzati ciklus megkezdése előtt, politikai programjában rögzítette a miniszterelnöki bér maximalizálásának szándékát. A kormányfő havi javadalmazása bruttó 3,8 millió forint. Ez az összeg fixált bérplafonként funkcionál, amely már magában foglalja a parlamenti képviselői munkáért járó tiszteletdíjat is. 

 

Teljesen eltérő bérpolitikai és ösztönzési logika érvényesül ugyanakkor a Tisza-kormány által júliusban dekrétumba iktatott, autonóm módon működő Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) esetében. Az intézmény elsődleges feladata a korábbi ciklusok alatt felhalmozott, jogellenesen kimentett vagy korrupciógyanús módon magánkézbe játszott közvagyon felkutatása, zár alá vétele és az államkasszába történő visszajuttatása. Mivel a hivatalnak rendkívül komplex, szerteágazó nemzetközi céghálókat és pénzügyi tranzakciókat kell vizsgálnia, a jogalkotó elengedhetetlennek tartotta, hogy a szervezet élére a magánszférában is versenyképes, kiemelkedő tudású pénzügyi, nyomozati és jogi szakembereket delegáljanak. A hatóság függetlenségének és a korrupcióval szembeni immunitásának biztosítása érdekében az NVVH vezető tisztségviselőinek bérét nem a politikusokéra alkalmazott korlátozások mentén szabták meg. A jogszabályi háttér értelmében a hivatal elnökének havi illetményét a bírói illetményalap hétszeresében rögzítették. Figyelembe véve, hogy a bírói illetményalap összege 716 830 forint, a Vagyonvisszaszerzési Hivatal leendő elnökének havi fix fizetése bruttó 5 017 810 forintot tesz ki. Ez a javadalmazási szint pontosan megegyezik a legfőbb ügyész mindenkori fizetésével, és jelentősen meghaladja mind a szakminiszterek (3,5 millió forint), mind magának a miniszterelnöknek a havi bérét (3,8 millió forint). Az elnök munkáját segítő négy elnökhelyettes (akik a közpénzügyekért, a nyomozati munkáért, a vádemelésért és a fellebbviteli eljárásokért felelnek majd) a bírói illetményalap 5,5-szeresét, azaz megközelítőleg bruttó 3,94 millió forintot kapnak kézhez havonta. A magas alapbér mellett a felsővezetőket a miniszterekével azonos kiegészítő juttatások (személygépkocsi-használat, prémium egészségügyi ellátás és kiterjedt pótszabadság-keret) is megilletik. 

 

Ide tartozik, hogy bruttó 3,6 és 3,85 millió forint között maximalizálta a Tisza-kormány az állami vállalatok – köztük a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) – felsővezetőinek havi alapbérét. A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet értelmében a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságokat szigorú költséghatékonysági működésre állították át. A jogszabály három kategóriába sorolja a vállalatokat, és a vezetők alapbérét a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által megállapított előző évi bruttó nemzetgazdasági átlagkeresethez köti: 

• Legnagyobb vállalatok (például Szerencsejáték Zrt., MFB): az alapbér nem haladhatja meg az átlagkereset 4,94-szeresét, ami bruttó 3,6–3,85 millió forint közötti plafont jelent.
• Közepes méretű cégek: a szorzó legfeljebb 4,53-szoros lehet.
• Kisebb állami vállalatok: a felső határ az átlagbér 4,12-szerese.