Mi lenne, ha az állam vezetné a számláinkat? – A pénzügyi rendszer újragondolása
ElemzésekA jelenlegi pénzügyi rendszer számos kihívással néz szembe. Az egyik legégetőbb probléma a pénzmennyiség szabályozása és a bankok szerepe a pénzteremtésben. A Magyar Közgazdasági Társaság és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös kerekasztal-beszélgetésén a szakértők azt vizsgálták, hogyan lehetne átalakítani a pénzteremtést, a pénzforgalmat és a bankrendszer feladatait úgy, hogy a gazdaság stabilabb, átláthatóbb és költséghatékonyabb legyen.
Bár látszólag a jegybankok pénzkibocsátása irányítja a pénzkínálatot, a jelenlegi pénzügyi rendszerben a jegybank szerepe sokszor követő jellegű. Hiába tűz ki inflációs vagy pénzkínálati célokat, a pénzmennyiségre döntően a bankok hitelezési aktivitása hat.
Az endogén pénzelméleti megközelítés szerint a kereskedelmi bankok nem pusztán a jegybanktól kapott pénzt osztják újra, hanem önállóan is képesek hitelpénzt teremteni, amikor a gazdaság különböző szereplői számára hiteleket nyújtanak
- magyarázta a jegybankok követő szerepe mögött álló okokat Kutasi Gábor, a Nemzeti közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének vezetője, az MKT Államháztartási Szakosztályának elnökségi tagja.
Ez a mechanizmus pedig a gazdaságpolitika számára komoly kihívást jelent. A monetáris transzmisszió, különösen a kamatváltoztatás hatása, csak hosszú késleltetéssel érvényesül, miközben a bankok piaci versenye, kockázatvállalása és hitelezési kedve közvetlen, gyors hatást gyakorol a pénz mennyiségére és a gazdasági ciklusokra.
A szuverén nemzeti pénzrendszer, mint alternatíva
A rendszer egyik legnagyobb problémája az, hogy összekapcsolódik a hitelezés, az eladósodás és a pénzteremtés. Mivel a pénzek döntő része, a számlapénz vagy az államkötvényeken keresztül zajló pénzteremtés banki tevékenységhez kötődik, egyre nagyobb adósságra van szükség a gazdaságban a megfelelő pénzmennyiség fenntartásához, ami növeli a szereplők nominális és reál adósságait
- hívta fel a figyelmet a jelenlegi pénzügyi rendszer sebezhetőségére Szabó Gergely közgazdász, a Nemzeti pénz című könyv szerzője.
A bankok központi szerepe a pénzforgalomban, a gazdaság „vérkeringésében” ráadásul azt eredményezi, hogy a társadalmak nem engedhetik meg maguknak a bankok csődjét.
Ez állami és jegybanki biztosítékokat eredményez, ami viszont lehetőséget ad a bankoknak a többlet kockázatvállalásra. További kihívás a pénzhasználat viszonylag magas költsége, amely globálisan a GDP körülbelül 1 százalékát teszi ki, holott ezek a szolgáltatások könnyen közjószággá tehetőek.
A szuverén nemzeti pénzrendszer lényege, hogy az állam visszaveszi a pénzkibocsátást és pénzteremtést a magánszektortól.
A pénzteremtés és a hitelezés kettéválása
A javasolt modell leghatékonyabb megvalósítási módja, ha az állam vezeti a háztartások és a vállalatok folyószámláit. A kereskedelmi bankok a gazdaság fontos szereplői maradnak, de nem pénzteremtőként, hanem tényleges közvetítőként. Ezzel a számítások szerint megszűnnének a jelenlegi rendszer érdemtelen pénzáramlásai, amelyek akár a GDP 2-4 százalékát is elérhetik.
Az előnyök között szerepel a pénzhasználati költségek csökkentése (a GDP 0,5-1 százalékával), valamint az állami seigniorage (bankjegykibocsátásból származó) bevétel (a GDP 1,5-2 százaléka) visszaszerzése. Összességében a GDP 4-6 százaléka nyerhető meg.
Az új rendszerben a hitelezés lehetősége megmaradna, sőt, a bankok továbbra is felelősek lennének a megtakarítások megfelelő allokálásáért. A legfontosabb változás, hogy a mai rendszerben összefonódott pénzteremtés és hitelezés kettéválna, stabilabb és kiszámíthatóbb pénzügyi környezetet teremtve.
A szuverén nemzeti pénz lehetőségeiről és kockázatairól szóló teljes kerekasztal-beszélgetést az alábbi linken tekintheti meg.
