Mi lesz a nyugdíjakkal, ha lelassul a bérnövekedés?

Elemzések2018. szept. 6.Növekedés.hu

Jelenleg nagy ütemben csökkennek a munkát terhelő adók és járulékok, amit az tesz lehetővé, hogy nagy a bérnövekedés, de a nyugdíjak ennél jóval kisebb ütemben nőnek. Az újonnan nyugdíjba menők azonban már értelemszerűen magasabb nyugdíjat fognak kapni, vajon a későbbiekben hogy fog működni a rendszer?

Adócsökkentés

Magyarországon néhány éve kimagaslóan magas volt a munkabérekre rakodó járulékok mértéke, ez azonban az elmúlt években sokat csökkent, és a tervek szerint a következő négy évben tovább fog tartani a folyamat. Míg két évvel ezelőtt a munkáltatóknak 27 százalékos szociális hozzájárulási adót (korábban társadalombiztosítási járulékot) kellett fizetniük a munkavállalók bruttó bére után, addig tavaly ez a szám már csak 22 százalék volt, idén 19,5, a tervek szerint a következő négy évben további 2-2 százalékkal csökken, így végül 11 százalék lesz.

Kiadási oldal

Ez nem kis mérték, hisz a csökkentés előtt a munkáltató és a munkavállaló által fizetett egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék és szociális hozzájárulási adó
összesen a bruttó bér 44 százalékát tette ki, addig a hatéves csökkentési program befejezése után ez 28 százalék lesz csak.
Nyilvánvaló, hogy ez csak úgy valósulhat meg, hogy ha az egészségügyre és nyugdíjra költött kiadások sokkal kevésbé nőnek, mint a fizetések. Ez az egészségügyben nehezen elképzelhető, hisz az ott dolgozók bérét talán még nagyobb mértékben is emelni kell, mint az átlagos bérnövekedés, hisz nagy volt az elmaradás, és az egészségügyben különösen nagy a gazdag EU-tag országok munkaerő-elszívása. Így vélhetően jórészt a nyugdíjkasszának kell lehetővé tenni a járulékcsökkentést, és ez egyelőre meg is valósul azáltal, hogy míg a bérek éves 12 százalékos mértékben nőnek, a nyugdíjak csak nagyjából az infláció mértékével, vagy kevéssel fölötte. A további, évi két százalékos járulékcsökkentésnek meg is van az a feltétele, hogy a reálbérek legalább évi 6 százalékkal nőjenek, vagyis nagyjából ennyivel nagyobb mértékben, mint a nyugdíjak, így van meg az adócsökkentés fedezete.

Utólagos hatás

Mindez rendben is van, de egy változás szép lassan be fog következni, ami ezt a rendszert utólag felboríthatja. Az újonnan nyugdíjba vonulók ugyanis értelemszerűen már a jóval magasabb, az időközi bérnövekedés által megnövelt összeget kapják. Rövidtávon évente egy évjárat esetében ez nem olyan sok, miután a teljes nyugdíj összege átlagosan kb. 15-20 évjárat között oszlik meg. Ahogy azonban az idő telni kezd, ez összeadódik, a nyugdíjra kifizetendő összeg így mégiscsak nagyobb mértékben fog nőni, mint az infláció. Ez értelemszerűen 15-20 év alatt újra felborítaná a nyugdíjkassza egyenlegét, ezért van is olyan vélemény, miszerint elkerülhetetlen lesz a bevételi oldal, azaz esetünkben a szociális hozzájárulási adó emelése. A helyzet azonban szerencsére ennél árnyaltabb: mindenekelőtt arra lehet számítani, hogy
 a reálbér-emelkedés négy év múlva nem csökken még minimálisra, viszont további adócsökkentés már nem lesz.
Ha a reálbér emelkedés és így a bérfelzárkózás kitart akár 2030-ig is (persze jóval kisebb ütemben), akkor ez már bőven fedezheti a megnövekedett költség nagyobbik részét.

Élen az EU-ban

Probléma akkor merülhet fel, ha a reálbér növekedés lelassulásakor, minimálisra csökkenésekor a nyugdíjrendszerben még erős a korábbi hatás, ekkor valamilyen változtatásra óhatatlanul szükség lehet. Az adó emelése helyett azonban valószínűleg reálisabb megoldás az induló nyugdíjak mértékének csökkentése az utolsó fizetéshez képest, annál is inkább, mivel ez most magasabb, mint az európai átlag, illetőleg addigra jó esetben olyan magas lesz a reálbér is, hogy ennél kevesebbet is elbír a nyugdíj. Jelenleg az induló nyugdíj nálunk átlagosan az utolsó fizetés 67 százaléka, ennél csak a túlterhelt szociális ellátórendszerű Olaszországban és Spanyolországban magasabb, valamint Luxemburgban, de az, mint különösen gazdag kvázi-városállam, nem képezheti összehasonlítás alapját. A miénkhez közelálló, de kicsit alacsonyabb szint Spanyolországban, Portugáliában és Romániában van (előbbi kettőben ugyancsak túlterhelt a nyugdíjrendszer, Romániában pedig rendkívül alacsony szintről indult a bérfelzárkózás).

Közelebb a német szinthez

Az EU-átlag 56 százalék, miközben a német szint csak 45 százalék.
Ha reálértékben nálunk is jóval közelebb lesznek a fizetések a némethez, az induló nyugdíjak alacsonyabb aránya is közelíthet ahhoz, de legalábbis az uniós átlaghoz.
Ezt persze vélhetően célszerű lesz majd fokozatosan bevezetni, még az erős felzárkózás időszakában, így nem jelent majd különösebb megterhelést, hisz az új nyugdíjasok így is nagyobb összeget kaphatnak majd, mint a korábbi években nyugdíjba vonulók. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a jelenlegi adócsökkentés fenntartható állapotot eredményez, emiatt nem lesz szükség adóemelésre a későbbiekben.