Mi lett a lipóti „diliházzal”?

Volt idő mikor a „lipót” kész fogalomnak számított és a névről mindenkinek rögtön a régi tébolyda jutott az eszébe. Ám az épület 2007 óta üresen árválkodik. Betegek helyett csak gaz van a kertjeiben.

Bár a romos II. kerületi épületre nézve hajlamosak vagyunk mindenféle szörnyűséget képzelni arról, hogy miféle kezelések folytak az ódon falak között, az „őrültek háza” valójában békésebb volt, mint ahogy azt gondolnánk.

Zárt osztály és kényszerzubbony

Amikor Európában az 1700-as években megépültek az első „diliházak”, egy részük a gazdag családoknak készült, hogy az „őrült” rokonaikat valahova be tudják tenni. Ám a szegény sorban lévő emberek, akik komoly pszichés betegséggel küzdöttek vagy csak nem passzoltak be a társadalomba általában a munkásházakba, vagy börtönbe kerültek.

Ha épp egyikbe se akkor előfordult, hogy egy adományokból készült őrültek háza lett a lakhelyük.

Jó pár ezek közül afféle földi pokol volt, ahol nem vették emberszámba a betegeket. Bár a kezelési módszerek folyamatosan változtak, a XIX. századi eszközök nem voltak épp kíméletesek: a lobotómia, az érvágás és a beöntés is része volt néha a gyógyászati eljárásoknak.

A kortárs intézetekhez képest a Lipótmezőn alakult Magyar Királyi Országos Tébolyda viszont egészen emberséges volt.

A létrehozására azért is volt szükség, mert az 1800-as évek elején Lviv, Prága és Bécs elmeintézetei is bezárták az ajtóikat a magyar páciensek előtt. Itthon nem lehetett tovább halasztgatni a dolgot: elmeintézetet kellett nyitni az országban.

Lipótmező – amely a nevét az eredeti telektulajdonos, Göbl Lipót után kapta – ideális helyszín volt egy új intézet felhúzására. Hisz a megközelítése könnyű volt mégis a város zajától messze feküdt a budai hegyek között.

Az 1868-ban megnyílt tébolyda egészen impozáns méretekkel büszkélkedhet. Csak a főépületnek 13 lépcsőháza, 3 belső udvara és még egy saját kápolnája is van.

A komplexum alapterülete a Parlamenttel vetekszik. Már a nyitás után is 300 beteget ápoltak a Lipótban. A pácienseket csak roppant ritka esetekben zárták cellákba. Már a XIX. század végén létrehoztak egy gyógyult elmebetegeket segélyező egyletet is. Az akkori igazgató Niedermann Gyula alatt törölték el a kényszerzubbonyok használatát is.

Az intézet, amelyben komoly szakmai munka folyt többször is nevet váltott: legutoljára Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnek (OPNI) hívták. Nem minden páciens kellett állandóan bent maradjon a Lipótban. Sokuk eljárt innen dolgozni. Az OPNI-ban még olyan speciális betegségeket érintő kutatások is zajlottak, amelyek nemzetközi szinten is értékesek voltak.

Szélnek eresztett betegek

Végül 2007-ben született egy döntés, amelynek értelmében az értékes telken működő kórházakat ki kellett üríteni. A döntés miatt a lipóti „sárgaházat” becsukták. A felszámolás előtt mintegy ezer ember dolgozott itt, akiknek jó része ezután külföldre ment, ami itthon komoly érvágást jelentett a pszichiátriai szakmának.

Az intézetnek 704 ágya volt: a betegeket ugyan átutalták más helyekre, de nem mindenki lett ezután megfelelően ellátva.

Miután a Lipót kiürült Budapest utcáin érezhetően megnőtt a zavarodott, beteg emberek száma.

Fábián Zsolt, az OPNI egykori orvosa két évvel a zárás után az akkor még működő Népszabadságnak azt nyilatkozta:

A pácienseim tíz százaléka maradt meg. Az OPNI bezárásakor próbáltunk útmutatókat adni, de egészen biztos, hogy a többiek egy jó része nem talált magának új helyet.

Ugyanitt Németh Attila, a pszichiátriai társaság volt elnöke egy tragikus esetről számolt be: egy fiút, miután a Lipót megszűnt átutalták egy doktornőhöz, aki viszont szülni ment így nem volt ideje foglalkozni a pácienssel. A gyerek végül kiugrott a negyedikről.

Az épület a legutóbbi hírek szerint bentlakásos középiskolává lesz átalakítva. Igaz nem az egész, hisz van olyan melléképülete, amely jelenleg is szerepel egy ingatlanhirdetésben. Akinek van fölösleges 1,8 milliárd forintja az meg is tudja venni.