Mi történik most Kubában és hova vezet ez? 

A rendszer velejárója

Kubában nemrég elkeseredett zavargások zajlottak, miután széleskörű hiány alakult ki élelmiszerekből és más alapvető javakból. Az ilyen esemény nem ritka a kommunista gazdasági rendszerekben: a rendszerváltás előtti Kelet-Európa országaiban hol kisebb, hol nagyobb mértékben lépett fel, bár éhezésről szó sem volt Romániát kivéve, ahol az ország diktátora, Ceausescu mindent, amit lehetséges volt, beleértve a mezőgazdasági termékeket is, erőltetett adósságvisszafizetés gyanánt exportra küldött. A mai hasonló rendszerek közül Venezuela az ijesztő példa, ahol az olajvagyon ellenére semmi nem jut a lakosságnak.

A szovjet segélytől a turizmusig

Kubában a kommunizmus 1961-es győzelme után rögtön létrejött az áruhiány, igaz, hogy

korábban a szegénység akadályozta a lakosság jelentős részét a fogyasztásban.

A Szovjetunió fennállása alatt azonban nem volt nagy gond, az alapvető javakból mindig küldött egy kicsit a nagy testvér a stratégiailag fontos helyen, az ellenséges szuperhatalom partjai mellett fekvő baráti szigetországba.

A Szovjetunió megszűnése után ez a segély elapadt, a kubai gazdaság alig termelt a világpiacon eladható terméket (klasszikus termékei, a cukor, a rum és a szivar rég nem biztosítottak már annyi bevételt, ami elég lett volna a minimálisan elfogadható életszínvonal fenntartására). Az országnak azonban volt egy addig ki nem aknázott hatalmas kincse: trópusi éghajlata és tengerpartjai.

Kettős valutarendszer

Az amerikai turisták szóba se kerülhettek, hisz a nagy szomszéd a szankciók részeként nem engedte odautazni polgárait, vagy legalábbis megnehezítette ezt. Így kerültek célkeresztbe az európai turisták, akik télen amúgy is szívesen útra kelnek a melegebb égtájak felé. Kuba turistabarát intézkedéseket tett: többek között a hiánygazdaságokra jellemző kettős valutarendszert is legalizálta, hogy a turisták a konvertibilis peso által ugyanúgy költekezhessenek és bármit megvásárolhassanak, mint máshol.

A nem konvertibilis pesoval rendelkező kubaiak így a legtöbb üzletből kiszorultak, számukra maradtak a saját külön üzleteik, amik a korábbi szerény árukínálatot biztosították nekik, így érthető módon minél többen szerettek volna konvertibilis pesohoz jutni, ami legegyszerűbben akkor ment, ha közvetlen a turizmusból tudtak jövedelmet szerezni, például szálláskiadással.

Végzetes járványhatás, valutareform

A rendszer így valamilyen szinten egyensúlyban volt, de azán a koronavírus-járvány véget vetett a turizmusnak, a bevételek elapadtak, összeomlott. Egy szezont még csak túl lehetett volna élni, de miután egyelőre nem indult újra a turizmus (ráadásul Kubában a járvány is most tombol erősebben), elszakadt a cérna, a lakosságnál, elegük van a nélkülözésből, jöttek a júliusi tüntetések.

Az ország vezetése év elején rászánta magát, hogy

megszünteti a rendkívül igazságtalan, de a turizmus felfutását lehetővé tévő kettős valutarendszert.

Az időpont kétségkívül alkalmas erre, hisz amíg nincs turizmus, van idő arra, hogy egy valutával működőképessé váljon a rendszer. Ez persze csak akkor valósulhat meg, ha az árfolyam rugalmas, így a valuta válthatóságát nem kell korlátozni, és a külkereskedelem felszabadítása, liberalizálása megszünteti az áruhiányt. Ez így volt a rendszerváltó kelet-európai országokban is, de óriási inflációval és a fogyasztás visszaesésével járt, amíg beállt az egyensúly, majd megindult a növekedés.

Részleges piacgazdaság

Kuba azonban nem vált rendszert, így eddig felemás lett a valutareform eredménye: az egyedül importálni jogosult állam devizakészlete kifogyott, így az áruhiány fennmaradt, sőt, kiterjedtebb lett. A kormány ezért most úgy döntött, hogy a piacgazdaság legfontosabb elemét, a szabad vállalkozást lehetővé teszi mostantól egy adott nagyságig. A 100 fős vállalkozás már nem mondható kicsinek, így gyakorlatilag a kkv szektorban korlátlan lesz a magánvállalkozás lehetősége. Persze ahogy önmagában az egységes valuta, úgy a vállalkozás lehetősége sem old meg önmagában mindent, például kérdés, hogy tudnak-e a vállalkozok szabadon exportálni és importálni. 

A rendszer akkor lesz működőképes, ha a magánvállalkozások képesek lesznek exportra termelni, ezáltal lehetővé válna, hogy az import is felélénküljön, helyreállítva a lakossági ellátást. A helyzeten sokat rontanak a fennálló amerikai szankciók, hisz a legnagyobb, közeli piac ezzel kiesik. Rövidtávon persze már az nagy előrelépés lenne, ha megjelenne az áruválaszték, de ha a gazdaság nem tud növekedni, akkor a többség az elértéktelenedő jövedelme miatt nem jut hozzá az immár megvásárolható javakhoz. A helyzeten persze sokat segítene, ha

az európai turisták ismét megjelennének, és ugyanúgy lenne mire költeni pénzüket, mint a kettős valutarendszer idején.