Rejtett költségek, ellenszenves munkatársak, gyakran változó, követhetetlen szabályok, egyre pocsékabb a fapados légitársaságokkal repülni. Pedig a hasonló szolgáltatások, például a nemzetközi vasút, sokat javultak. Miért van ez? Aki már régen is repült, különösen, aki már 30-40 éve is utazott repülőgéppel, még emlékezhet, hogy a repülés valami izgalmas és nagyon elegáns eseménynek szállított. A Malév, vagyis az azóta megszűnt hazai légitársaság még ki is emelkedett a mezőnyből szolgáltatás minőségével, a bőséges étel-ital kínálatával. Aztán eltelt pár év, és a légiközlekedés is besimult abba a reménytelen trendbe, ahogyan az egyszeri utazókat lehúzzák szerte a világon, sajnos Magyarországon is. Az utazásnak, az utaztatásnak ugyanis megvan az a specialitása, hogy a vendég jellemzően kiszolgáltatott és nem arra épül az üzleti modell, hogy a fogyasztó elégedett legyen, hanem, hogy kicsalja a szolgáltató a pénzt a zsebéből.

Sok a turisztikai lehúzás

Olyan ez, mint

• a szállásfoglalásnál az ár, amelyre aztán, amikor odaérkezünk rájön még valami soha nem hallott adó, persze fejenként és éjszakánként, vagy fizetni kell azért, ha később foglaljuk el a szállást,
• vagy, amikor egy kicsit egzotikusabb országba lépünk, akkor kiderül egy speciális vízumdíj, ami valamiért nem volt benne a tájékoztató, a csalogató anyagokban, de ki az, aki a határról már visszafordulna,
• de erről szól az is, ha a frekventált turisztikai helyen az étel óriási csalódás, hiszen senki nem épít visszatérő vendégekre, az üzleti modell egyetlen kulcseleme a minél ügyesebb beterelő lány, vagy fiú, utána már csak a költségkímélésre érdemes figyelni, hiszen a 80 százalékos felár és haszonkulcs nem elég, legyen az inkább 120 százalék.
• és persze ilyenek az örök átverések, amikor az all you can drink szállodában csak pocsék italokat lehet kapni, amikor az ezerféle felsorolt szolgáltatásból a szállodába érkezve már semmi nem marad. Lehetne reklamálni, de azért a legtöbben úgy vannak vele, hogy nem a szállásért, hanem a tengerért, vagy a városért utaztak el messzire, nem akarják elrontani a hangulatot a végeláthatatlan és sokszor eredménytelen csetepatékkal.

A fapados repülés

A fapados légitársaaágok és a World Trade Center miatt megemelkedett biztonsági előírások valami ilyet csináltak a repülésből is. Szinte leírhatatlan már az a sok kellemetlenség, amellyel az amúgy jellemzően jómódú, profi szolgáltatásokhoz szokott utazó találkozik. A fapados légitársaságok jegyvásárlása sok szempontból trükkös. Az csak az egyik baj, hogy az alapból feltüntetett árral lehetetlen megúszni, mert valamiképpen a fapadosok mindig elérik, hogy még fizessünk.

Költségek

Vannak egészen nemtelen módszerek, amelyeket aztán az Európai Unió, vagy valamilyen globális szövetség szép lassan megtilt, vagy visszavág. Ilyen az, ha a jegy kifizetésénél utasonként költsége van a kártyahasználatnak, vagy bármilyen egyéb kikerülhetetlen díj merül fel. Ilyen az, ha a légitársaság elkér pár eurót, ha szeretnénk ülést választani. Kit érdekel, majd ülök ahová beosztanak - mondja a hivatalos útra utazó felnőtt. De azért a nászútra utazó fiatal pár, vagy főleg egy négytagú, kisgyerekekkel utazó család köszöni, de ebből nem kér.

A csomag a fő para

És örökké ilyen a csomag. Azt lassan elfogadja az utazóközönség, hogy nincs a repülőn kaja, vagy, hogy a csomagért sokszor ugyanannyit kell fizetni, mint a marketingcélokból párezer forintosnak meghirdetett jegy, de az már minősíthetetlen, hogy a légitársaságok folyamatosan játszanak a fedélzetre felvihető csomag méretével is. Mintha legalábbis szövetséget kötöttek volna a bőröndgyártókkal, hogy mindenki évente cserélje le a táskáját egy éppen mindenkinek kompatibilis új méretre. Az már más kérdés, hogy még az elfogadható méretű csomagoknál is fizetni kell azért, ha valaki biztosan fel akarja vinni a gépre a csomagját, mert egyre több légitársaság köti ki magának a jogot, hogy legalább a repülőgépek ajtajánál elvegye és a csomagtérbe vigye a csomagot.

Nagyon és kevésbé ellenszenves cégek

Vannak persze mértéktartóbb légitársaságok és emberségesebb kisasszonyok, de van aki kíméletlenül méregeti, a láthatóan nem túl nagy csomagokat, hátha valamelyiket nem lehet bepréselni az erre kijelölt ketrecbe. Más olyan szigorúan veszi az egyetlen csomag elvet, hogy a duty free-ben megvásárolt csoki kiszacskójáért már hisztizik. És persze az utasok fizetnek, hiszen a rengeteg reptéri szarka miatt sokan félnek feladni a kicsit is értékesebb, vagy személyesebb tárgyaikat.

Más ember kell ehhez

Érdekes, hogy mintha a szolgáltatások megváltoztatásával a munkatársaktól elvárt tulajdonságok is módosulnának. Valaha a stewardess és a férfi társaik mosolygós, udvarias emberek voltak, ma a határozottság, a kérlelhetetlenség ennek a szakmának a legelvártabb tulajdonsága. Ebben persze élen járnak a mindig kellemetlen biztonsági ellenőrzést megkövetelő emberek. Ez az ellenőrzés teljesen elembertelenedett. Bóklásznak a szerencsétlen utasok, maguk hajkurásszák a tálcákat, a humortalan, szigorú arcú ellenőrök mindenkitől elvárják, hogy részletesen ismerjék az ellenőrzés szabályait, néha elmormogják, hogy a laptopokat vegyék ki, de aki ezt a szabályt nem ismeri, és a csomagjában hagyja a gépét, nagyon rosszalló megjegyzéseket kap.

Büntetés

A költségek pedig egészen elképesztőek, ha hibázik valaki. Akinek a reptéren kell valamit módosítani, mégsem elég kicsi a kézpoggyász, vagy elfelejtette kinyomtatni a beszállókártyáját, pedig adott járatra csak nyomtatott verziót fogad el a légitársaság, 50-70 eurós díjakat fizethet.

Működik

De a modell működik, mire hazaérünk úgyis elfelejtjük a kellemetlenségeket, amikor legközelebb jegyet választunk, megint az ár dönt, már nem is emlékszünk, hogy mennyit fogadkoztunk, hogy ezzel, vagy azzal a céggel soha többé. Sőt, talán a sok kellemetlenség még segíti is az üzletet, mert az utasban annál inkább tudatosul, hogy nagyon olcsó lehetett a jegy, ha ennyit kell szenvedni utána. Egyre többen vagyunk, egyre mobilabbak lettünk, rengetegen repülnek. Tömegcikk a repülés, de érdekes, hogy valamiért a vasút minősége és kulturáltsága globálisan javul, a repülésé pedig rettentő mértékben romlik. Várjuk a trendfordulót.