Mikor érdemes bevezetni az eurót?

Bár az euró átvételének már az összes feltételét teljesíti Magyarország, csak akkor éri meg feladni a forintot, ha Magyarország az euróövezet versenyképesebb országait tartja szem előtt, és a gazdasága még erősödik. Az euró bevezetését jelenleg a magyarok 52 százaléka helyesli, a cseheknél és a lengyeleknél a támogatók aránya ennél sokkal kisebb (mindössze 20, illetve 32 százalék).

Bár az euró bevezetésének feltételeit teljesítjük, az ország gazdasága még nem elég erős ahhoz, hogy a pénzügyi mozgásterünket feladhassuk. Tanulság számunkra, hogy az euróövezeten belüli kettősség, vagyis a közös fizetőeszköz nyerteseinek és veszteseinek tábora a pénzügyi válság során tisztán kirajzolódott. Míg a versenyképesebb országok jobban átvészelték a krízist, addig a perifériára szorultak – főként a mozgástér hiányában – a mai napig nem tudtak kijönni a hullámvölgyből.

Többek között ez hangzott el az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottságának (EGBSZ) és a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) kétnapos konferenciáján Budapesten. Az euró bevezetésével kapcsolatban egyébként a magyarok megosztottak, de a többség, 52 százaléka pozitív állásponton van, ennél nagyobb arányt a térségben csak Romániában tapasztalni. A visegrádi államok között a legfejlettebbnek számító Csehországban a lakosság 77 százaléka utasítja el a közös európai valutát, de a lengyeleknél is euró-ellenes a többség.

Pleschinger Gyula, az MKT elnöke a konferencián tartott előadásában kitért arra, hogy az eurót csak akkor rdemes átvenni, ha az euróövezet erősebb országainak gazdasági és pénzügyi mozgásához tudunk igazodni, különben erős kockázat a közös valuta. Arra is figyelmeztetett, hogy 2005 és 2016 között Európa globális aránya csökkent a lakosság arányát nézve (7,7 százalékról hat százalékra), emellett a világ GDP-jének 30 százaléka helyett ma már csak a 21 százalékát adja. A jegybank monetáris tanácsának tagja elmondta: ugyanebben az időszakban az euró, mint tartalékvaluta aránya 24 százalékról 14,4 százalékra mérséklődött.

Baráth Etele, az EGBSZ egyik vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell vizsgálni, mi nem működött az Európa 2020-as tervnél, és ennek alapján kell módosítani az újabb célkitűzéseket. Hangsúlyozta: az innováción alapuló gazdasági növekedés, a társadalmi fejlődés, és a fenntarthatóság hármas célja fontos, és „egy békés, demokratikus Európára lehet építeni”. Sürgős paradigmaváltás szükséges ahhoz, hogy a fenntartható fejlesztés céljait végre lehessen hajtani: figyelembe kell venni az egyre nagyobb társadalmi egyenlőtlenségeket, az egyes tagállamokra jellemző magas munkanélküliségi rátákat, és a kontinens gazdaságának környezeti lábnyomát. Balázs Péter, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) alelnöke, korábbi EU biztos úgy fogalmazott, túlságosan „euforikus állapotban” született meg a 2020-as célokat meghatározó uniós terv, holott időközben az USA szinte minden területen előretört az Unióval szemben.

Kiemelte, hogy a 20 és 64 év közötti lakosságnál a foglalkoztatottság csökkent, a kutatás és fejlesztésre költött összegeket pedig eredetileg a GDP három százalékára kívánták emelni 2020-ra, de ebből jelenleg még csak a két százaléknál tartunk. Eredmények születtek ugyanakkor a környezetvédelem területén, többek között a megújuló energiaforrások arányának növelésében, a korai iskolaelhagyók számának lefaragásában, s a mélyszegénységben élők kiemelésénél. Zupkó Gábor, az Európai Bizottság budapesti nagykövete kiemelte, hogy az Unió a globalizáció győztesének tekintheti magát, ugyanakkor az ipar bizonyos területein sok a vesztes. Emellett a növekedés korábbi erős üteme sem tért vissza, és megrendült a bizalom az uniós intézményekben. Zupkó arra is figyelmeztetett, hogy relatív értelemben az uniós gazdaság globális arányát tekintve gyengülni fog a későbbiekben.