Mikorra érhetik el a reálbérek a 400 ezer forintot?

Kulcsfontosságú a kkv-k termelékenységének megduplázása 2030-ig, mellyel párhuzamosan a nettó reálbérek is a kétszeresükre, közel 400 ezer forintra nőhetnek. Mutatjuk, a jegybank milyen lépéseket javasol, hogy ezeket a célokat el lehessen érni.  A magyar kkv-k termelékenysége ma még háromszoros lemaradásban van a nagyvállalatokhoz vagy nyugat-európai társaikhoz képest. Ezért egy reformpályán haladva meg kell duplázni a szektor termelékenységét: ennek keretében a 4,8 millió forintos egy főre jutó termelési értéket 2030-ra 9,6 millió forintra, az exportáló kkv-k számát pedig 32 ezerrről 42 ezerre kellene növelni. Ma még csak a kkv-k alig ötöde, 20,8 százaléka folytat innovációs tevékenységet, ezt az arányt is egyharmad közelébe, 30,3 százalékra kellene emelni – mondta el Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója és főközgazdásza a Vállalatirányítás felsőfokon 2018 című konferencián, amelyeket az Óbudai Egyetem, a Budapesti Értéktőzsde és a Magyar Közgazdasági Társaság szervezett. Mint hozzátette, ebben az időszakban meg kell dupláznunk a nettó reálbéreket (198 ezer forintról csaknem 400 ezer forintra), mert nem olcsó munkaerővel kell versenyeznünk, hanem meg kell tartanunk a tehetségeinket. A bérek és a beruházások emelésével mind a fizikai, mind a humán tőke hatékonysága javulhat, ami méretgazdaságosabb termelést és termelékenységnövekedést tesz lehetővé. Miután olyan mértékű foglalkoztatásbővülés a következő években nem lesz, mint amilyen volt az elmúlt években, a jövőben a termelékenység növekedése válik meghatározóvá. Ebben a kkv-k kulcsszerepet játszanak, hiszen szám szerint a vállalatok 99 százalékát, a foglalkoztatás több mint kétharmadát és a hozzáadott érték 47 százalékát adják. A szektor korlátaira utal, hogy az exportból mindössze 20 százalékkal részesedik, de ez egyúttal nagy lehetőséget is jelent. A kkv-szektor emellett döntő többségben – 94 százalékban – hazai tulajdonban áll, így sokkal jobban beágyazott a magyar gazdaságban, mint a sokszor elszigetelten működő külföldi tulajdonú nagyvállalatok. Ezért is sajnálatos, hogy a szektor nemzetközi összehasonlításban gyengén szerepel: az Európai Unióban és a visegrádi országokban is sokkal kisebb a kkv-k termelékenységi lemaradása, mint nálunk. Milyen jelei vannak annak, hogy a fejlett technológiák alkalmazása terén a hazai kkv-k elmaradnak az osztrák társaiktól? Ilyen például az, hogy nálunk a kkv-k ötödének nincs honlapja, alacsony hányaduk rendelkezik működéstámogató szoftverrel, és jelentős részük, közel 60 százalékuk nem rendelkezik számítógéppel és internet-hozzáféréssel. A felhő alapú szolgáltatásokat vagy internetes rendeléseket pedig kevesebb, mint 20 százalék veszi igénybe. Egy felmérés az innováció hiányának okait vizsgálva arra jutott, hogy gond van a motivációval, hiszen a nem innováló vállalatok mindössze 10 százaléka érzi úgy, hogy innoválnia kellene. A nem innoválók közel fele egyébként az innováció iránti gyenge keresletet jelölte meg fő okként. De sokan a korábbi innovációk miatt nem érzik újabbak szükségességét, illetve elég jelentős azok aránya (18 százalék), akik az ötletek hiányára hivatkoznak. A hazai vállalatokat a német cégekkel összehasonlítva is érdemi lemaradás azonosítható a vállalkozói kultúra terén. Hazánkban a német cégekhez képest alacsony például a lehetőségek felismerése, a kockázatvállalás, a technológia felhasználása, az innováció és a kockázati tőke igénybevétele. A kkv-k tehát kimaradnak az innovációból, így ezeken a területeken szemléletváltásra, valamint olcsó finanszírozásra van szükség. – A vállalkozói kultúra terén érdemi lemaradás azonosítható, a magyar vállalatok lassabban ismerik fel a lehetőségeket, nem akarnak kockázatot vállalni, és nem alkalmazzák megfelelő arányban a technológiát – sorolta Palotai Dániel a konferencián. Ezért a jegybank a következőket javasolja: A beruházásokat azonnal el lehessen számolni  a társasági adóalapban A jelenlegi szabályozás szerint a vállalatok a beruházások költségeit több adóévre szétosztva írhatják le az adóalapból. Az értékcsökkenési kulcsok emelése révén lehetővé válhatna, hogy akár a beruházás első évében elszámolhatóak legyenek ezek a költségek, így ösztönözve a gazdasági szervezeteket a beruházások mértékének növelésére. A beruházás értékét le lehessen vonni a helyi iparűzési adó alapjából A helyi iparűzési adó alapja a társasági adóéhoz képest jóval szélesebb, így nagyobb terhet jelent a vállalkozások többsége számára. A szélesebb adóalap miatt a cégek magasabb hányada köteles iparűzési adót fizetni, ennek megfelelően a beruházások költségeinek leírhatósága ennél az adónemnél a működő vállalatok magasabb hányadát ösztönözheti termelékenység-növelésre. A képzett munkaerő elvándorlásának megállításához szükség van a bérfelzárkóztatásra. Ám akadnak olyan cégek, amelyek nehezen tudják kigazdálkodni a jelentős minimálbér-emelések költségét, miközben vannak fejlesztési igényeik. A kis- és mikro méretű vállalkozások modernizációs igényeit támogathatná a közvetlen kkv bér- és beruházásfejlesztő támogatás, miközben hozzájárul a keresetek növekedéséhez is. A kapacitásfejlesztő támogatást pedig vissza nem térítendő formában lehetne adni, amelyet a cégek a személyi jellegű ráfordítási növekményük alapján vehetnének igénybe. A jegybank szerint stratégiai partnerségi megállapodásokat kell kötni az innovatív kkv-kal, ami nagy előrelépés lenne, mert az egyedi jogcímen adott kormányzati támogatások kevés kivételtől eltekintve eddig nagyvállalatokat támogattak. Lehetővé kellene tenni az oktatási, továbbképzési költségek levonhatóságát is a TAO-alapból a kkv-k számára, hiszen a termelékenység növelése szempontjából ez is kulcsfontosságú terület. Jelenleg a vállalatok többsége nem biztosít továbbképzési lehetőségeket az alkalmazottainak. A képzési költségek társasági adóalapból való levonhatósága is ösztönzőleg hatna az általános képzettségi szint emelésére, miközben ezt a kedvezményt csak a hatékony vállalatok tudják igénybe venni. Nagy a lemaradás a vezetői készségek terén is, ezért ezek elsajátítását úgynevezett Life Long Learning programok keretében vagy önállóan lehetne ösztönözni. Az intézkedés megvalósításához olyan megoldások kifejlesztésére van szükség, amelyek nem veszik el a vállalkozások vezetőitől a menedzsment időt, ezért digitális tananyagokat és tanfolyamokat érdemes kidolgozni illetve tartani. Az innovatív vállalkozói ökoszisztéma is elengedhetetlen a kkv-k versenyképességéhez, ezért non-profit tanácsadó központot valamint, az informatikai fejlesztések támogatására új, Neumann János Alapot kellene létrehozni. A kkv-k számára fontos kitörési pontot jelent a külpiacra lépés, ám áruexportjuk fő célja egyelőre a Magyarországhoz közel eső régiók, azaz elsősorban Dél- és Kelet-Európa. Ennek kiterjesztését támogatja a kínai "Egy övezet, egy út" kezdeményezés. A két ország közti külkereskedelmet segíti, hogy 2013-ban a kínai és a magyar Eximbank hitelmegállapodást kötött. Ugyanakkor a gyorsan növekvő és stabil intézményekkel rendelkező új piacokra való belépés is fontos érdeke a magyar vállalatoknak. A következő régiók felelhetnek meg ezeknek a kritériumoknak: Délkelet-Európa, az ASEAN-országok, Mexikó, Brazília és Afrika egyes gazdaságai. A kkv-szektor termelékenységének javítása mellett a demográfia és az oktatás terén is reformokra van szükség ahhoz, hogy ne ragadjunk bele a közepes fejlettség csapdájába, amelyből eddig csak kevés országnak sikerült fenntartható módon kikerülnie (például Ausztria, Finnország, Hongkong, Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea). – Csökkenő népesség mellett kell növekednünk, ami azt üzeni, hogy fent kell tartani a teljes foglalkoztatást. De nem ülhetünk ölbe tett kézzel és nem gondolhatjuk, hogy ez így fog maradni – vélekedett a szakember. Hazánkban még mindig elmarad a felsőfokú végzettek aránya a nyugat-európai szinttől. Felmérések szerint Magyarországon a 25-34 éves korosztály 30 százaléka rendelkezett felsőfokú képesítéssel, miközben ez az arány Ausztriában 40 százalék. Több magasan képzett munkavállalóra van szükség már csak azért is, mert ők termelékenyebbek, nagyobb mértékben járulnak hozzá az innovációhoz, illetve könnyebben alkalmazkodnak a technológiai újításokhoz. A képzettebb munkavállalókat általában magasabb munkaerőpiaci aktivitás és foglalkoztatottsági ráta jellemzi, és keresetük is meghaladja az alacsonyabb végzettséggel rendelkezőkét. Különösen a reál területen van nagy szükség a végzett diplomások arányának (2016-ban nálunk ez 12,5 százalék volt, miközben Szlovéniában 30,4) növelésére. Az új világ követelményeinek megfelelően az élethosszig tartó tanulásban részt vevők arányát 6 százalékról 11 százalékra kellene emelni 2030-ra. Facsinay Kinga - Szabó Anna