Milyen érdekek húzódnak Trump büntetővámjai mögött?

Az USA szomszédjai előtt két út van: elfogadják az új washingtoni politikai irányvonalat, vagy dacolnak Trump akaratával. A kérdés az, hogy a hirtelen bevezetett-felfüggesztett vámokra milyen módon tud Ottawa és Mexikóváros hatékonyan reagálni.

Rossz válaszlépések sorozata nemcsak a bilaterális viszonyok romlásához vezethet, hanem saját nemzetgazdaságuk kilátásait is kockára teheti.

Ez esetben a gazdasági és védelempolitikai konnektivitásukat veszélyeztetik egy multipoláris világrend labirintusában. A két ország esete példa lehet az Egyesült Államok európai partnerei számára. Trump ezen kiszámíthatatlan lépései nemzetgazdasági károkat okozhatnak otthon és a világban.

Donald Trump beváltotta választási ígéretét - vámokat vetett ki Kanada és Mexikó termékeire. A trumpi kereskedelempolitika szerint a washingtoni konszenzus szabadkereskedelmi politikája az Egyesült Államokat az elmúlt évtizedek vesztesévé tette. Ennek köszönhetően az amerikai ipar leépült, a gyárakat határokon kívülre telepítették, ezzel gyengítve az amerikai középosztályt.

Ekkor jöttek létre autóipari gyártósorok Kanadában és Mexikóban is. Ez a folyamat kiszolgáltatta az országot a bizonytalan helyzetű beszerzési és értékesítési láncoknak.

E két országgal kialakult kereskedelmi deficitet az új elnök védővámokkal kívánja orvosolni. Ennek főpróbája az Egyesült Államok két szomszédja ellen február 5-én életbe lépett vámok, amelyeket az elmúlt hetekben hol bevezetett, hol pedig felfüggesztett az amerikai elnök. A döntés a két országban eltérő válaszlépéseket és politikai folyamatokat hozott létre.

Mexikó, az alkalmazkodó

A washingtoni vezetés Mexikó esetében három kulcsproblémát azonosított, amire a vámok kivetésekor hivatkozott: kábítószerkereskedelem, illegális bevándorlás és a mexikói iparban megfigyelhető kínai térhódítás. Washington ezen kihívások hatékony kezelését várta el Mexikóvárostól.

A mexikói drogkartellek az USA-ba érkező kábítószeráramlás közel 70 százalékáért felelősek. Részben ők okolhatók az elmúlt években kialakult közegészségügyi krízisért is, amelyet a fiatalok körében halálos kimenetelű fentanil-fogyasztás okoz. A kábítószer-túladagolás miatti halálesetek mintegy háromnegyede kötődik ehhez a szerhez. A 2024-es amerikai választások során az egyik legfontosabb ígérete volt a republikánusoknak a „fentanil-probléma” felszámolása.A fokozott rendészeti és katonai akcióknak köszönhetően a drogkartelekre  hatalmas nyomás nehezedik az utóbbi időszakban, amit maguk az elfogott bűnözők is megerősítenek: a laboratóriumokat vagy el kellett költöztetni, vagy a termelést kellett ideiglenesen leállítani.

A mexikói hatóságok 2024 decemberében az eddigi legnagyobb fentanil-fogást hajtották végre. Most látnak napvilágot azok a mexikói adminisztrációt és bűnüldözést is behálózó korrupciós adatok, amelyek alapján Trump bejelentette, hogy az érintett tisztviselőket szigorú nyomozás alá helyezik és ellenük vádemelést foganasítanak Mexikóval karöltve.

Az illegális migráció kérdése évtizedek óta terheli Mexikó és az Egyesült Államok kapcsolatát. Jelenleg 11 millió illegális bevándorló él az Egyesült Államokban. A Biden-érában havonta átlagosan 50,000 illegális bevándorlót tartóztattak fel az amerikai határon – csak 2023 decemberében 250,000-t. Az illegális bevándorlás általános kritikája kiemeli, hogy az által mind a bűnözés, mind pedig a szociális kiadások megnövekedtek. Mexikó elnöke, Claudia Sheinbaum a konfrontációt elkerülve engedményeket tett a migráció, a bűnüldözés és a kínai befektetések és kereskedelem visszafogása terén. Az eredmények magukért beszélnek: Trump elnökségének első teljes hónapjában, februárban, csak 8,326 illegális bevándorlót fogtak el a mexikói-amerikai határon.

Az új trumpi siker Mexikó segítségével megcáfolta azt a liberális hozzáállást, miszerint a migránsáradatot lehetetlen megállítani hiszen azok külső tényezőktől függenek, mint például a kibocsátó ország megélhetési viszonyai.

További tehertétele az amerikai-mexikói kapcsolatoknak a kínai térnyerés Mexikóban. Az egész latin-amerikai térségben rendkívül jelentős mértékben növekedett a kínai gazdasági befolyás.

Mexikó esetében azonban pont azon termelési szektorokban, amelyek szorosan kapcsolódnak az amerikai iparhoz (autó- és repülőgépgyártás, műszaki cikkek gyártása) a kínai befektetések és beszállítások különösen kiemelkedőek - például a Chevrolet mexikói üzemeibe. A kínai befolyás csökkentésének érdekében Sheinbaum egy gazdasági tervet mutatott be.

A mexikói elnök célja korlátozni Peking mozgásterét arra, hogy az amerikai vámokat megkerülve, a kínai árukat mexikói termékekként eladva juttassák be az amerikai piacra.

Mexikó ellen a vámok március 4-én léptek életbe. Mielőtt azonnali válaszlépések történtek volna, Trump ismételten felfüggesztette a USMCA (USA–Mexikó–Kanada kereskedelmi egyezmény) alá eső termékek megvámolását. 

A belengetett vámok nehéz gazdasági helyzetbe hoznák az országot, ugyanis az Egyesült Államokba irányul exportjának négyötöde.

A konkrét mexikói válaszlépések még váratnak magukra, ám annyi bizonyos, hogy a reciprocitás elvét fogják alapul venni, vagyis viszonossági vámok kerülhetnek bevezetésre abban az esetben, ha a trumpi vámok aktíválódnak. Amennyiben a vámháború elhúzódik, megtörténhet, hogy Peking lehetőséget láthat mexikói kapcsolatainak megerősítésében.

Kérdés még az is, hogy mi ösztönzi majd Mexikót a további kooperációra, ha így is, úgy is megbüntetik?

Kanada, az ellenálló

Kanadával a vámháború azért alakult ki, mert Donald Trump erősebb gazdasági, katonai befolyást akar az amerikai kontinensen. A drogprobléma, amivel indokolta a Trump-adminisztráció a vámok kivetését Kanadára, valójában alaptalanok, hiszen a fentanil-import szignifikáns többsége Mexikóból ered és nem Kanadából.

Washingtonnak a tágabb külpolitikai célja a vámokkal, hogy az amerikai kontinens feletti egyedüli befolyását érvényre juttassa. Annak gondolata, hogy Kanada lehetne az Amerikai Egyesült Államok 51. tagállama Trump stratégiájában az „Amerika az amerikaiaké” elvet, vagyis a Monroe-doktrína 21. századi továbbgondolását jelenti.

A 19. században az európai nagyhatalmi befolyás elleni védelmet jelentette a Monroe-doktrína, most pedig a kontinensen látványosan erős gazdasági pozíciókat szerző Kína amerikai kontinensről való kitaszításáról van szó. Kína az Egyesült Államok után Kanada második legnagyobb kereskedelmi partnere. Kínából jelentős import érkezik; főleg infokommunikációs eszközök és gépek. Kanadából, ezzel szemben nyersolajat, aranyat és olajrepcét exportálnak Kínába.

Kanada esetében jelentős politikai ellenállás formálódik Donald Trump politikájával szemben. A 2025-ös kanadai választások esélyese Trump beiktatásának idején is a kanadai Konzervatív Párt volt, ám a jelenlegi felmérések a liberálisok jelentős szavazói visszaáramlást mutatják. A leköszönő liberális miniszterelnök, Justin Trudeau, és a 2025-ös kanadai választások nagyesélyes konzervatív miniszterelnök-jelöltje Pierre Poilievre is elítélte Trump politikáját. A Liberális Párt március 9-én megválasztott új vezetőjét, Mark Carney-t, aki már le is tette miniszterelnöki esküjét és folytatja a trudeaui vonalat. 

Carney április 28-ra jelölt ki előrehozott parlamenti választásokat, hogy kihasználja a pártja jelenlegi népszerűségét - a kanadai választási szabályok szerint a kampányidőszaknak legalább 37 naposnak kell lennie, úgyhogy ez volt a leghamarabb időpont, amit ki tudott volna jelölni.

Az amerikai vámpolitikával szembeni kanadai ellenállásból a kanadai liberálisok nemzeti identitást erősítő politikát formálnak. A konfrontáció Donald Trump 51. állam elképzelésével hasonló identitásformáló eseménnyé alakulhat Kanadában, mint ahogy az angol-amerikai háború során sikerült az akkori brit gyarmati lakosoknak megvédeniük magukat az amerikai terjeszkedéstől. A kanadai lakosság látványosan, a még kormányzó liberális pártot kezdte el támogatni. Ennek okát nem a liberálisok hitelességének visszatérésében, hanem a trumpi kommunikáció Kanadára gyakorolt hatásában találhatjuk meg. A konzervatívokat vezető Pierre Poilievre ugyanis amellett, hogy korábban pozitívan nyilatkozott az amerikai elnökről, kampányában több olyan elem is feltűnt, melyek hasonlóságot mutatnak Trump politikai jelszavaival (pl. „Canada first”). Trudeau ezzel szemben gyorsan reagálva a Trump által bevezetett vámokra, retorikájában egyből erős pozíciót vett fel az amerikai elnök intézkedésével szemben, és Kanada egységét, valamint saját - ennek az egységnek a vezetőjeként betöltött szerepét - hangsúlyozta. Mivel a Trump által jelentett külső fenyegetés felélesztette a kanadai nemzettudatot és szuverenitásának kérdésében összekovácsolta a politikailag alapvetően fragmentált országot, így ezek a kijelentések pontosan azok voltak, amelyet a kanadaiak hallani akartak.

Ráadásul Poilievre kampányában politikai identitásának egyik elemévé tette a „Trudeau-ellenességet” és gyakran hangoztatta, hogy Trudeau „elrontotta Kanadát”. A Trump által jelentett fenyegetés tehát megfosztotta őt a mindeddig jól működő politikai ellenségképétől, illetve felnagyította és negatív kontextusba helyezte politikájának hasonlóságait Donald Trumppal.

Ezáltal a konzervatívok eddigi fellépése Trump Kanada szuverenitását megkérdőjelező politikájával szemben hiteltelenné vált a szavazók szemében. Ezt a folyamatot támasztják alá a közvéleménykutatási adatok is (2025.03.18.).  A vámok körüli vitának köszönhetően egyébként Mexikóban is hasonló folyamatok indultak meg, ugyanis időközben a mexikói elnök 85%-os népszerűségre tett szert, ami az elmúlt három évtized legmagasabb elnöki támogatottságát jelenti.

A kanadai liberális politika egyfajta mentőövként kapaszkodik az ország szuverenitást kikezdő trumpi vámpolitikába és retorikába. A kanadai liberálisok nemzeti identitást erősítő, Trump-ellenes kommunikációt folytatnak. Amennyiben a mainstream európai pártok is követnék a kanadai példát, azzal akár még szavazókat is szerezhetnének. A kanadai ellenállás példája lehet az európai mainstream pártoknak az egyik időleges gyógyír mérsékelt támogatottságuk helyreállítására.

A vám-diplomácia lehetőségei - merre és meddig mehet tovább a vámháború a szomszédokkal?

A belengetett, majd felfüggesztett vámok hasonló eredményt produkáltak és a hatalmon lévő elitet erősítették mindkét országban. Mexikó esetében különösen furcsa az, hogy az ország komoly engedményeket tett és kilátásba helyezett drasztikusabb lépéseket is. Ilyen például a mexikói kormányzat napokban született tervezete, hogy Kína ellen, az amerikai kínai vámok mértékével megegyező vámot vetne ki, amire az Egyesült Államok részéről nem érkezett kifejezett kérés. 

Kanada ezzel szemben az ellenállást választotta. Ráadásul az Európai Unió irányába fordult, hogy támaszra találjon a Trump elleni gazdasági küzdelemben. Az új kanadai miniszterelnök első hivatalos útja is ezt demonstrálta, ami Európába vezetett. Kanada továbbá az Ontarioból az Egyesült Államokba irányuló áramszolgáltatás leállítását is kilátásba helyezte, de ez végül nem valósult meg mert a Trump-adminisztráció meghívta a kanadaiakat egy tárgyalásra az eszkalálódó kereskedelmi háború kapcsán.A helyzet kétértelmű.

Egyrészt az amerikai fél bejelentette, hogy a USMCA-termékekre mint például a gépjárművekre és az alkatrészekre, nem vonatkoznak a vámok. Ez jelzésértékű kivétel, amely megmutatja az amerikai politika rugalmasságát.

Másrészt ez komoly kihívást jelent a védekezni kényszerülő szomszéd országoknak, mert nekik az amerikaiakkal való kereskedelem a nemzetgazdaságuk alapjait érínti. Az új amerikai adminisztráció fenyegetése a következetlen vámpolitikával szívósabb ellenállást válthat ki mind Mexikóban, mind Kanadában.

A „vám-diplomácia” rövid távon mindkét országban növelte a Trump-ellenességet, ám a két ország gazdasági súlyából adódóan az Egyesült Államokhoz viszonyítva tartós ellenállás maximum csak rövid távú politikai hasznot hozhat, de gazdaságit semmiképen sem. 

A szerzők a Magyar Külügyi Intézet kutatói.