Trump miért is akarja elfoglalni a Panama-csatornát? Az okok meglepően messzire vezetnek

Karácsony első napján Trump ezt írta követőinek a közösségi médiában: „Boldog karácsonyt mindenkinek, beleértve a kiváló kínai katonákat is, akik szeretettel bár, de illegálisan működtetik a Panama-csatornát!”

Amennyiben egy amerikai katonai beavatkozás történne a közeljövőben a csatornát illetően Panamában, nem ez lenne az első. 1989-ben az Egyesült Államok 10,000 katonájával szállta meg a kis közép-amerikai országot és mozdította el a drogbáró Noriega elnököt - írja elemzésében Reile Zsolt, az MKI vezető kutatója.A szakember felhívja rá a figyelmet: az intervenció másik oka a Panama-csatorna Átruházási Szerződés integritásának biztosítása volt. 

A Panama-csatorna egykori Egyesült Államok általi  ellenőrzését hosszú tárgyalások és taktikázás előzte meg, kezdve Panama kiválásával Kolumbiából 1903-ban (ez adta meg magának a csatorna megépítésének is a végső lökést Roosevelt elnök számára), majd  a csatorna megépítéséig (ez volt az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb beruházása)  és végül üzemeltetéséig (a világ egyik legfontosabb közlekedési csomópontjává vált, mely a New York és San Francisco közötti utat 12 ezer kilométerrel tette rövidebbé).

Washington csak 1999-ben adta át a csatornát Panamának, mely egyezséget még Jimmy Carter elnök dolgozott ki a közép-amerikai országgal a 70-es évek második felében. A csatorna Panamának történő átadása mind a mai napig foglalkoztatja az amerikai kül- és biztonságpolitikai gépezetet - sokan, főleg a konzervatívok ugyanis, elhamarkodott döntésként élték meg a csatorna átadását.

A fenti Trump-idézetből következik, hogy a kínai hadsereg ellenőrzi a Panama-csatornát. Ez így nem igaz. A csatornát a Panamai Csatorna Hatóság üzemelteti száz százalékban, ami Panama államot jelenti. Ebbe Pekingnek nincs beleszólása. A csatornát egy független, tizenegy-tagú bizottság irányítja, melynek elnökét a mindenkori panamai elnök nevezi ki.

Megbízatásuk egymást átfedő ciklusokra szól – ezzel is biztosítva a tagok évek során változó összetételét és politikai függetlenségét az adott államhatalomtól.

Az utóbbi időkben Kína jelenléte a térségben egyre komolyabb bosszúságot jelent Washingtonnak. Az elmúlt évtizedekben az USA passzivitásba vonult Latin-Amerikát illetően, hiszen a hidegháború után a gyengülő európai jelenlét mellett semmi sem fenyegette regionális érdekszféráját. Egészen a 2010-es évek végéig így volt ez, ekkortól azonban Kína rohamléptekben jelent meg Közép- és Dél-Amerikában.

Az elmúlt húsz évben közel huszonötszörösére (400 milliárd dollárra) nőtt a kereskedelmi forgalom értéke Kína és a latin-amerikai országok között, ami előrejelzések szerint megkétszereződik 2040-re. Peking szisztematikusan építi ki geopolitikai bástyáit Latin-Amerikában (is), hogy a nemzetközi rendszerben új helyet harcoljon ki magának. A gazdasági kapcsolatok ellenőrzésével, a kritikus ásványkincsek kitermelésével és elosztásával, a kikötők és repülőterek (űrkutatási is) megvételével, vagy létesítésével/üzemeltetésével, Peking hatalmas nyomást tud gyakorolni az egész régióra (az utóbbi évtizedben hat régiós ország vonta vissza Tajvan elismerését), fokozva a geopolitikai érdekellentétet a még csak most feleszmélő USA-val.  Peking már meglévő több latin-amerikai kereskedelmi, polgári létesítménye fejleszthető fel viszonylag gyorsan és könnyen katonaivá.

A fentiek különösen igazak Panama esetében. Panama, kínai nyomásra, már 2017-ben megszüntette kapcsolatait Tajvannal és az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) alapjaira építve az ázsiai ország hamarosan komoly koncessziókhoz jutott a tágabb csatornainfrastruktúrát illetően - közvetlenül magában a csatornaműködtetésben nem, de hozzá szorosan kapcsolódó logisztikai létesítményekben és szolgáltatásokban igen.

A Panama-csatorna

Jelen vannak a csatornát is érintő villamoshálózati és építőipari gigaberuházásokban - mint pl. egy óriási fölgáz-alapú áramtermelő létesítményben a Shanghai Gorgeous által.

Az országban a kínaiak több kikötőt is birtokolnak és üzemeltetnek. Ezek közül is a legfontosabbak a csatorna két végén elhelyezkedő hajókikötők: a Margaréta-sziget, ami Panama legnagyobb atlanti-óceáni kikötője és egyben a nyugati félteke legnagyobb szabadkereskedelmi övezete is, ellenőrzését 2016-ban szerezte meg a kínai Landbridge Group (LG) és létrehozta a Panama-Colón Konténer Kikötőt (PCCP).

Az építését az a China Communications Construction Company (CCCC) végezte, melynek nagy tapasztalatai vannak a Dél-Kínai tengeren történő mesterséges szigetek (és rajtuk/alattuk katonai infrastruktúrák) kiépítésében. Ezt, és a csendes-óceáni oldalon a két legnagyobb panamai kikötőt, a Balboat és a Cristobalt a hong-kongi székhelyű és családi magántulajdonban levő CK Hatchison Holdings alakította ki és üzemelteti. A CK Hatchison azonban közös projektekben vesz részt Kína legnagyobb védelmiipari cégével, az Aviation Industry Corporation of China-val, mely már közvetlenül a Kínai Hadügyminisztérium alá tartozik.

A CCCC is ahadügyminisztériumhoz tartozó vállalat. Peking gazdasági ellenőrzése a csatorna mindkét oldalát illetően aggodalomra adhat okot a gyors militarizálódás lehetősége miatt is.

Az USA Déli Parancsnokságának volt vezetője szerint a kínai infrastrukturális beruházások a kínai hadsereg számára „a jövőbeli több területhez való hozzáférés kiindulási pontjaiként” szolgálnak. A fentiek tükrében már nem tűnik a valóságtól annyira elrugaszkodottnak Trump kijelentése, miszerint kínai katonák működtetik a Panama-csatornát – ugyanakkor ténylegesen ez jelenleg nincs így.

Itt jön képbe a panamai-amerikai csatornaátruházási szerződés egyik fő kikötése: mindkét fél ugyanis vállalta a csatorna neutralitását, különös hangsúlyt fektetve a katonai hajók hozzáférésének biztosítására. Továbbá, a szerződés V. cikkelye szerint „csak a Panamai Köztársaság működtetheti a csatornát és tarthat fenn katonai erőket, védelmi helyszíneket, és létesítményeket.”

Amerika szerint azonban Panama lemondott a kritikus gazdasági infrastruktúra és a stratégiailag jelentős területek ellenőrzéséről (átadva azt Kínának az Övezet és Út égisze alatt). A jövendő amerikai elnök és csapata ezért kétségbe vonja Panama elszántságát és képességét a csatorna semlegességének hatékony védelmére, ahogyan azt a szerződésben vállalták.

A csatorna geostratégiailag fontos az USA számára, mert :

1) a rajta keresztülhaladó szállítmányoknak közel 70%-a az USA-ból ered, vagy oda érkezik (ez Kína viszonylatában csak 13%);

2) egy komolyabb háború esetén az amerikai haditengerészet mindig polgári teherhajókra támaszkodik a stratégiailag fontos nyersanyagok és hadiipari termékek leszállításához, ezért a csatorna átjárását nem lehet veszélyeztetni;

3) a gyorsan katonaivá bővíthető kínai gigakikötők a csatorna két torkolatában egy fegyveres konfliktus esetén aránytalanul nagy előnyhöz juttathatnák Kínát, beleértve a csatorna lezárásának, ellehetetlenítésének következményeit is. 

Ezért gondolhatja azt Trump elnök és csapata, hogy a semlegesség megsértésének költségei (pl. egy jövőbeli katonai konfliktus Kínával) elég jelentősek ahhoz, hogy az Egyesült Államoknak indokolt legyen megelőző lépéseket tenni. Ehhez már csak hab a tortán, amikor Trump azzal vádolja a panamai vezetést, hogy a csatorna használata indokolatlanul drága az amerikai hajók számára. Hiszen, ahogy Reagan is érvelt Carter ellen a választási kampányuk során: a csatornát „mi építettük, mi fizettük, ez a miénk és meg is tartjuk!”.

A szerző az MKI vezető kutatója.