Milyen sors vár az ukrán katonákra a harcok után?

Mégha meg is születik a béke a szomszédunkban: az ukrán államnak akkoris korlátozott eszközei és erőforrásai lesznek az olyan katonákat célzó visszailleszkedést segítő programokra, amilyenek hasonló helyzetben bevett gyakorlatnak számítanak - írja a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet. Egyrészt támogatni kellene a leszerelő katonák munkához jutását, másrészt a frontról hazatérők nagy részét egészségi, pszichológiai problémák – például poszttraumás stressz szindróma – gyötrik, és ez akadályozza visszatérésüket a civil életbe.

Kongóban például a gyermek katonák nem megfelelő reintegrációja növelte a későbbi fegyveres erőszakot. Sok leszerelő ukrán katona kerülhet kilátástalan helyzetbe, így illegális megélhetés után néz majd. A munkanélküliség növekedése megerősíti a szervezett bűnözést és a szélsőséges szervezeteket, a visszatérő katonák számára pedig ezek lehetnek a „felvevőpiacok”. Hasonló folyamat játszódott le a Szovjetunió szétesése után is.

A volt katonák körében nőhet a kivándorlás is, ami tovább rontja a demográfiai és a gazdasági kilátásokat. További kockázat, hogy a katonák a megélhetésükhöz értékesíthetik a háború alatt kapott, szerzett kézifegyvereket, amelyek így megjelennek a régiós és/vagy a globális feketepiacon, mint ahogy Líbia esetében láthattuk.

Azon harctéri tapasztalatokkal bíró – tartalékos, mozgósított, hivatásos szolgálatból leszerelt vagy elbocsátott – volt katonák, akik nem akarnak vagy nem tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni, hanem inkább a szürkezónában tevékenykednek, vagy a feketepiacon értékesítik a tapasztalatukat, fokozott fenyegetést jelentenek – emelki ki a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet elemzése.

Mint hangsúlyozzák: ezen volt katonák esetében kiemelt kockázata van annak is, hogy a hadseregben – a hazai és nyugati kiképzések során – megszerzett ismereteiket zsoldosként, katonai tanácsadóként, kiképzőként kamatoztatják a világ instabilabb övezeteiben. Ráadásul ezen katonák különlegesen vonzóvá válnak a NATO-kiképzések és eljárások ismerete, illetve a modern NATO-eszközök kezelésének képessége révén.

Afrikát és a Közel-Keletet kell kiemelni, ahol a zsoldosok gyakoribb megjelenése hozzájárulhat a biztonság aláásásához. Ugyanakkor zsoldos milícia és magánhadsereg szélsőséges esetben Ukrajnán belül is kialakulhat, ami újabb kockázatokat jelent az egész régióra. Például Haitin a volt katonák jelentős számban áramlottak be a szervezett bűnözésbe és a milíciákba, ami hozzájárult a nagyfokú instabilitás kialakulásához.

Történelmi tapasztalatokat figyelembe véve a vereség és a veszteség érzete azt is eredményezheti, hogy a társadalomban megerősödnek a radikális elemek, ami általában nemcsak az adott államnak probléma, hanem az egész régióban alááshatja a biztonságot.

Különösen nagy veszélyt jelenthet ez a kárpátaljai magyarokra, akik az előző évtizedekben az ukrán politika és a szélsőséges nacionalisták célkeresztjében álltak. A radikális csoportok megerősödésének kockázatát tovább növeli a kézifegyverek visszaszolgáltatásának és begyűjtésének problémája, ami kihívást jelent majd a kijevi kormányzatnak.

Ennek súlyát jól mutatja az 1990-es évek Albániája, ahol az általános társadalmi bizonytalanság számos polgárt arra késztetett, hogy megtagadja a kézifegyverek beszolgáltatását. Emellett kérdéses a telepített aknák sorsa is: egyrészt az aknamentesítés rendkívül költséges folyamat; másrészt a telepített aknák pontos számát és helyét maga az ukrán haderő sem tudja nyilvántartani (elég csak ismét a jugoszláv polgárháború után a mai napig visszamaradt aknákra gondolni). Ez pedig további ártatlan civil áldozattal járhat még hosszú évekkel a háború lezárultát követően is.