Mit is vettünk most a II. világháború utáni legnagyobb hadibeszerzésben?

Semmiképpen sem tankot, ahogy sok médium emlegeti.

A tankok világában a Lynxnek nincs keresni valója. Fő fegyvere, az egyébként kiváló, de „csak” 3 centiméter átmérőjű gránátokat kilövő MK30-2/ABM gépágyú egy mai tankkal (Abramssal, Leclerccel vagy T-90S-sel) szembe kerülve valószínűleg csak a „kopogtató” szerepét tudná játszani.

Kopogtatónak nevezte a második világháborúban a komolyabb, 7,6, majd 8,5 centiméter átmérőjű gránátokat kilövő szovjet T-34-es harckocsik legénysége a kis űrméretű, 2, vagy 3,7 centiméteres gránátokkal rájuk támadó német páncélosokat (Panzer II, III.), amelyeknek a lövedékei,

ha eltalálták a T-34-est, annyi kárt tettek bennük, mintha valaki bekopogtatott volna a vastag páncélzatukon keresztül.

A Lynx fő feladata, segíteni, követni a tankokat, hivatalosabb nevükön a harckocsikat, még hivatalosabb, NATO-nevükön a Main Battle Tanks (MBT) magyarul körülbelül: Meghatározó Harctéri Tankokat. Olyanokat, amelyekből nemrég 44 darabot vásárolt Magyarország (Leopard-2A7+ HU).

A Lynxek fő fegyverzete, a három kilométerig hatásos, 3 cm-es gépágyú arra jó, hogy az ellenséges tankokat támogató gyalogságot, esetleg a nem páncélozott támogató járműveket, vagy helikoptereket támadja.

Ennek a gépágyúnak a lövedéke súlyban a negyed kilogrammot sem éri el és alig több, mint két dekagrammnyi robbanóanyag van benne.

Ám van egy igen hasznos (harctéri szempontból) sajátossága:

ebben a 23 dekás gránátban beépítettek egy mini-számítógép vezérelte időzítő szerkezetet. Beállítástól függően akár 3 kilométer távolságban is pontosan az ott ólálkodó, esetleg fal mögé rejtőző ellenséges katonák feje fölé érve néhány méter magasan felrobbantja a mini-töltetet, ami felülről gyilkos repesz-záport zúdít az ellenfélre.

Ezt jelenti a három betű, az ABM (air burst munition – levegőben robbanó muníció, régebbi nevén srapnel).

A másik lőszerfajta a hosszú nevű APFSDS-T űrméret alatti lőszer, amely ceruzavastagságú wolfram rúdból készült, roppant kemény nyíl, stabilizáló szárnyakkal a végén.

Ezt az űrméretnek (30 mm) megfelelő lőszert az űrméret alatti harci résszel együtt sabot-nak, facipőnek nevezik.

A sabot hátsó, űrmérethez passzoló része azt a célt szolgálja, mint valamikor, az elöltöltős fegyverek korában a fojtás. Nem engedi, hogy a felrobbanó lőpor a csőbe nem pontosan illeszkedő lövedék (a mi esetünkben a wolfram nyíl) mellett kisüvítsen a csövön, hanem a lövedéket felgyorsítja, kiröpíti, majd a fegyver torkolatából kilépve széthullik, a földre esik.

A wolfram nyíl ezután csaknem ötszörös hangsebességgel repül, csapódik az ellenséges jármű páncélzatába és azt optimális esetben át is üti. Ma divatos, megkarcolhatatlannak hirdetett karikagyűrűket is készítenek a hihetetlenül kemény wolfram fémből.

Noha hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, úgy tudjuk, hogy a magyar Lynxek gépágyújához a fenti kétfajta lőszert vásárolták.

Még egy érdekes szempont: a magyar légierő JAS 39 Gripenjeinek fedélzeti fegyvere, a BK-27 gépágyú ugyancsak a volt Mauser üzem (most Rheinmetall) gyártmánya. És ha a közös ősöket keressük, felfedezhetjük a svájci Oerlikon (Hispano-Suiza) gépágyú-gyár mérnökeinek keze-munkáját is.

Ha már az ősöknél tartunk, érdemes megemlíteni a magyar páncélos-gyártás, fejlesztés hagyományait.

Tehát a zalaegerszegi ZalaZone ipari parkban megépülő, mintegy ötszáz munkahelyet teremtő beruházás régi hagyományokat éleszt fel. Győrben, Budapesten, Salgótarjánban még a második világháború előtt, majd az azt követő időszakban is gyártottak, fejlesztettek páncélos járműveket a hadsereg számára.

És ma is létezik egy korszerű, többcélú (harci felderítéstől tűzoltásig használható) magyar fejlesztésű-gyártású, háromtengelyes, nehéz terepre épített jármű, a Komondor RDO harcjármű-család.

Egyébként a mai magyar hadseregnek (MH) nem lesz teljesen idegen a Lynx, kiváltképpen nem a gépágyúja, amelynek teljesítménye nagyon hasonló az MH-ban immáron több mint két évtizede rendszeresített BTR-80A páncélozott szállító harcjárművön lévő 2A72 30 milliméteres gépágyúéhoz.

Ez utóbbinak a legnagyobb hátránya, hogy még nincs hozzá ABM (programozható, levegőben robbanó gránát – az oroszországi konstruktőrök dolgoznak rajta, de még nincsenek kész vele), viszont (könnyű) páncéltörő, űrméret alatti, stabilizátor-szárnyas keményfém-nyila van.

A BTR-80, 80A gumikerekes jármű, ellentétben a Lynx lánctalpaival. Az orosz harcjármű súlya egyharmada a kategóriájában szokatlanul nehéz Lynxének. A német Rheinmetall gyártotta Lynxek MH-nak szánt változata mintegy 44 tonna, sokkal súlyosabb mint a többi kategóriatársa.

Nagyon jó mutató az egy tonnányi tömeget mozgató lóerők száma, amely a Hiúznál 26 (a BTR-80-asnál csak 19LE/tonna), amelyet a 800Kw-os (1050 lóerős) Liebherr dízelmotor biztosít. Az erőt automata sebességváltó viszi át a kerekekre. Súlyfölöslege nagyrészt a benne ülőket védő páncélzatból adódik.

A Lynx hasa nem lapos, hanem „V” formájú, és páncélozott, hogy az alatta robbanó aknák keltette hatalmas légnyomás egy részét oldalra terelje, vagyis ne emelje a magasba, majd ejtse vissza a járművet, ezzel harcképtelenné téve, a legénység életét pedig veszélyeztetve.

Sokkal kényelmesebb a Lynx, mint az orosz jármű.

A Rheinmetall hűtő-fűtő légkondicionálót épített bele, ami a BTR-eken nincs – szellőzés (fűtés), ami a jármű belsejében a túlnyomást is biztosítja, viszont már van. Könnyebb mozgatni a Lynx elektromotoros lövegtornyát is, amihez az BTR-eken, kiváltképpen, ha ferde talajon állnak, komoly fizikai erő szükséges.

A Lynx vadonatúj konstrukció, először 2018-ban a párizsi katonai kiállításon, az Eurosatory-n mutatták be. Roppant sokoldalú, gyorsan a szükségletekhez átalakítható fegyverrendszer.

A tetőt gyorsan meg lehet emelni, és így akár nagyobb eszközök szállítójárműve is kialakítható belőle. Teljesítmény, túlélés, mobilitás, könnyen kezelhetőség, sokoldalúság – ez jut az ember eszébe, ha megismerkedik a Hiúzzal.

A német mérnökök a XXI. század jövőorientált technológiáit, koncepcióit ötvözték a hagyományokkal, a jól bevált megoldásokkal.

Tulajdonképpen két generációról van szó. A Lynx a nyugati világ legújabb páncélozott harcjárműve (lövészpáncélosa). Figyelemre méltó módon a benne utazók biztonságára nagy figyelmet fordítottak a konstuktőrök, felhasználva a második világháború egyik legjobb nehéz harckocsija, a Tiger II. (Királytigris - Sd. Kfz. 182) orrkiképzésénél szerzett tapasztalatokat, továbbá a középkori várépítők által alkalmazott glacis, azaz az ellenség lövedékeit eltérítő, élben végződő síkok elvét is. A BTR-eket a szovjet hadsereg a múlt század ötvenes évei végétől használja, továbbfejleszti. Az első a szériában a BTR-60-as volt. Hatalmas mennyiséget, több mint 25 ezer darabot gyártottak belőle.

Magyarország a Lynx első NATO vásárlója, amit a német vállalat értékel is. A cseheknek is felajánlotta a Rheinmetall a Lynxet, egyelőre gondolkodnak a vásárláson.

A döntés nem könnyű.

Náluk a magyarországinál sokkal komolyabb hadiipari háttér érvényesül hadiipari érdekekkel. A tekintélyes cseh gazdasági napilap, a Hospodárské Noviny (HN) megemlíti, hogy a Lynx annak a három harcjárműnek az egyike, amelyekből választ majd a prágai kormány. A másik két versenytárs a BAE Systems által gyártott, egyébként svéd konstrukciójú CV90-es és a General Dynamics (European Land Systems) osztrák-spanyol-amerikai ASCOD nevű harcjárműve.

Ami a magyarok Lynx-vásárlását illeti, a HN kommentárírója, Martin Ehl rámutat: egyfelől az ügylet örvendetes azon cseh vállalatok szempontjából, amelyek együttműködnek a Rheinmetallal. Másrészt elgondolkodtatónak tartja, hogy az ügylet számos része homályos, nem tendereztettek, nem áttekinthető és kevés információt közöltek róla az érdekeltek – akik cselekedetei mögött politikai motivációkat sejtet.

Egyelőre nem tudni, a magyar hadvezetésnek mi a szándéka az MH-ban harcrendben álló, mintegy 600 darab BTR-80-assal, BTR-80A-val. Ezek, noha több évtizedes konstrukciók, nem számítanak korszerűtlennek és jó állapotban vannak.

A BTR-eket a 2006-2010-es években modernizálták. És van előnyös oldaluk is. Oldalra ugyanis a Lynxből nem tud a benne szállított katona lőni, nincsenek oldal-lőablakok (firing ports). A BTR-eken vannak. De a Lynxből egyszerűbb a ki-beszállás, mert a legénység (a magyar változatnál 8 katona) a hátsó ajtón közlekedik. A BTR-nél oldalajtó van, macerásabb a ki-, bemászás.

Még egy gond lehet majd a Magyarország által az elmúlt esztendőkben vásárolt német nehézfegyverzettel (Leopard-2, PzH 2000 nehéz ágyútarack, Lynx) – ez a közlekedés a közutakon, átkelés a hidakon.

A három német nehéz jármű legkönnyebbike, a Lynx is mintegy 44 tonnát nyom, többet, mint az eddigi legnehezebb páncélos fegyverrendszerünk, a szovjet-orosz T-72-es MBT.

(A PzH 2000 súlya 55, a Leopard-2-é legalább 62 tonna.)

A Lynxekkel együtt beszerzett kilenc Büffel műszaki mentőpáncélos darabja is több mint 52 tonna súlyú.

A hidakat teherbírás szempontjából felül kell majd vizsgálni, melyikük mekkora súlyt bír el.

Talán nálunk is bevezetik a Nyugat-Németországban a hidegháború éveiben meghonosodott gyakorlatot, hogy a hidak előtt kis sárga kerek jelzőtáblák informálták a nehéz katonai NATO-járművek vezetőit, hogy milyen távolságot tartsanak egymástól és az adott hídon hány tonnás járművek kelhetnek át.