Mit jelentene Magyarország számára a társasági adókulcs megemelkedése? - Van rá esély?

EY

Érdemes egyet visszalépni. Ezzel a témával már foglalkozott az OECD is, nem teljesen új a felvetés – mutatott rá Heinczinger Róbert, az EY adópartnere. Nyilván az amerikai erőteljes hozzáállás új lendületet ad az egységesítési törekvéseknek. De miről is szól a javaslat?

Globális minimum effektív adókulcsot várnak el. Ennek az a következménye, hogy ha például egy amerikai cég a minimum adómértéket el nem érő profitra tesz szert egy másik országban működő leányvállalatánál, akkor otthon, az USA-ban, „kiegyenlítő” adót kell fizetnie.

Reális szcenárió, hogy egy ilyen javaslat hatására az alacsony adókulcsú országok alkalmazkodnak majd a minimum elváráshoz, és a meghatározott mérték felettiek is ezt a mértéket fogják nemzetközi referenciának tekinteni, ők viszont csökkentik az adómértéküket.

Magyarul megindul egy egységesítési tendencia, minimum az USA-val komolyabb befektetési, kereskedelmi kapcsolatban állók körében.

Heinczinger Róbert két nagy problémát lát ezzel kapcsolatban. Egyrészről más országnak gazdaságilag előírni, hogy milyen mértékű adót vessen ki, az a szuverenitásba történő beavatkozás.

Történeti, fejlettségi, gazdaság-szerkezeti, társadalmi szempontok határozzák meg az adórendszerünket. Kelet-Európai országok tipikusan tőkeimportőrök, nem volt nagyon más alternatíva a rendszerváltás után. Ez hozza az alacsonyabb társasági adókat, mint a tőkevonzás egyik eszközét, aminek ára a tipikusan magasabb fogyasztási adók.

Egy ilyen javaslat ebbe a rendszerbe avatkozna bele, és elvárná, hogy a jelenlegi optimum pontunkról mozduljunk egy mi viszonyainkhoz képest kevésbé optimális rendszer felé.

Másrészről a javaslat effektív adókulcsról beszél. Azaz arról, hogy a profitot adóalap-módosítások és kedvezmények után ténylegesen milyen mértékű adó terheli. Itt több probléma is van. Milyen számviteli rendszer szerint megállapított profitról beszélünk?

Más eredmény jön ki magyar számvitel és IFRS-ek szerint. A társasági adó csak egy a sok adónem közül. Heinczinger Róbert ezzel kapcsolatban visszautal a szuverenitási kérdésre. Minden ország eldönti, hogy milyen adókat vet ki, milyen mértékben. Kivétel csak a vám, jövedék, áfa az EU közös piaca miatt.

Régi problémát jelent az iparűzési adó Magyarországon. A javaslat azt nem veszi be az effektív adókulcsba, pedig oda tartozna. Azzal együtt valószínűleg elérnénk az elvárt minimum szintet.

Egy megemelt társasági adókulccsal mindenképpen vesztenénk versenyképességünkből. A társasági adó mértéke egy szempont a sok közül beruházási döntések meghozatalakor, hiszen értelemszerűen befolyásolja a befektető nettó profitját, a befektetés megtérülését.

Fontos, hogy nem kizárólagos szempont. A profitot más tényezők akár külön-külön is nagyobb mértékben tudják befolyásolni, úgy mint a piacok közelsége, vásárlóereje, termelés-, munkaerő költsége, infrastruktúra megléte. A társasági adó akkor mindenképpen döntő, ha ezen komplex egyéb tényezők tekintetében nagyjából azonos megtérülést ad egy beruházás. A javaslat Magyarországnak ezt a versenyelőnyét venné el.

Az EY szerint minden befektetési döntés komplex, nincs egységes szempontrendszer. Sok múlik az iparágon, tevékenységi körön. Ipari befektetésnél fontos szempont az ipari infrastruktúra megléte, anyag-, energiaárak, logisztika, melyek egy szolgáltatószektori befektetésnél nem lényegesek.

Vannak olyan szempontok, amik minden befektetésnél fontosak. Ilyen például az általános üzleti környezet, a banki infrastruktúra, cégalapítás. Ezt nehéz pénzben kifejezni, erre általában kevésbé objektív pontrendszert alkalmaznak a befektetők. Mindenkinek fontos az igények szerint képzett munkaerő rendelkezésre állása, nyilván létszám függvényében növekvő súllyal.

Most úgy tűnik, közeledik az a pont, amit adózásban úgy hívunk, „More Likely Than Not”, magyarul ahonnan inkább nagyobb a megvalósulás esélye. A javaslat régi gondolat, voltak már ezzel kapcsolatban fellángolások és lelohadások. Heinczinger Róbert reméli, hogy ezt a fellángolást is követi egy lelohadás.

PwC

Gombkötő Bálint, a PwC Magyarország igazgatója szerint érdemes kiemelni, hogy a javasolt szabály nem közvetlenül a magyar társasági adót, hanem a Magyarországról származó jövedelemre fizetett amerikai adót egészítené ki.

Olyan módon, hogy az amerikai központtal rendelkező multinacionális vállalkozások által fizetett összes adó ne csökkenhessen egy minimumszint alá.  Ilyen jellegű globális minimum adót már a mai amerikai szabályok is tartalmaznak (úgynevezett GILTI-szabályok), amelyeket az új pénzügyminiszter szeretne szigorúbbra szabni.

Fontos körülmény, hogy a minimumadók akkor válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket, úgymint az adóverseny korlátozását, ha abban összehangoltan több ország egyszerre lép.

Többek között az OECD is zászlajára tűzte egy hasonló globális minimumadó rendszer kidolgozását (Pillar 2), amelyet az egyes tagállamok alkalmazni tudnak majd.  A miniszteri nyilatkozat olyan szempontból bír jelentőséggel, hogy egyértelművé teszi, miszerint az amerikai GILTI-szabályok átdolgozásakor immáron figyelemmel lesznek a hasonló nem amerikai szabályokra, így például adott esetben az említett Pillar 2 kezdeményezésre is.

A várhatóan szigorodó amerikai GILTI-szabályok azonban csupán közvetetten hathatnak a magyar adókulcsokra, amennyiben Magyarország egyáltalán ilyen alacsonyabb adókulcsú államnak minősül majd – fejtette ki Gombkötő Bálint.

A PwC Magyarország tapasztalatai alapján az adózás csak egy a sok tényező közül, amit a multinacionális vállalatok figyelembe vesznek befektetési döntéseik során.

Érdemes kiemelni, hogy a magyarországi helyzetet erősen árnyalja a helyi iparűzési adó, amely szignifikánsan megemeli a közvetlen tőkebefektetések magyar adóterheit. Az amerikai adóhatóság által készített kimutatás szerint megközelítőleg 28 százalék körüli mértékig.

Így még az sem egyértelmű, hogy Magyarország egyáltalán alacsony adókulcsú államnak tekintendő nemzetközi összehasonlításban.

Gombkötő Bálint rámutatott, a minimumadó, mint elképzelés bizonyos formában már ma is működik számos adórendszerben. A koordinált, egységes fellépés globális szinten immáron sokkal inkább idő, mint eltökéltség kérdése.

A PwC Magyarország igazgatója szerint az ördög a részletekben rejlik. Amíg tulajdonképpen a nagy tőkeexportőr-országok is mind részt vesznek az adóversenyben - itt nem csupán az adókulcsok mértékéről, hanem a speciális szabályok adta lehetőségekről is szó van - az a globális minimumadó hatékonyságát gyengíti.

Deloitte

A globális minimumadó az eddig nyilvánosságra hozott tervek szerint azt a célt szolgálná, hogy a multinacionális vállalatok jövedelmét mindenképpen terhelje legalább egy egységes effektív adókulcs alapján számított adófizetési kötelezettség. Függetlenül attól, hogy a vállalatcsoport melyik országban végez üzleti tevékenységet, vagy a csoporthoz tartozó vállalatok melyik országban rendelkeznek adóügyi illetőséggel – mutatott rá Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.

Ennélfogva tehát a globális minimumadó közvetlenül nem eredményezné a magyar társasági adókulcs növekedését, ugyanakkor a tervezett minimumadó kulccsal és a magyar effektív adókulccsal számított adókötelezettség közti különbözet más országokban kerülne befizetésre, amennyiben a magyar állam nem él adóztatási jogával (tehát nem emeli meg a magyar társasági adókulcsot legalább a minimumadó kulcsának mértékéig).

Póczak Ferenc szerint egy ehhez hasonló javaslat megvalósulása minden bizonnyal hátrányosan érintené a működőtőke Magyarországra történő beáramlását.

Ugyanakkor ahhoz egyelőre nagyon keveset tudunk a javaslat pontos részleteiről, hogy a várható hatásokat hitelt érdemlően fel lehessen mérni. Az biztos, hogy a javaslat körül még nagyon sok a bizonytalanság és rendkívül sok részlet vár kidolgozásra – mondta el a Deloitte adóosztályának partnere.

Fontos kérdés, hogy a minimumadó és az effektív adókulcs meghatározása során miképpen rendezi majd a javaslat az egyes joghatóságok eltérő adóalap-megállapítási gyakorlatát.

Az egyes országok különböző adószabályainak alkalmazásával ugyanis nem csak az adóalap összegszerű kiszámítását illetően juthatunk eltérő eredményre, de az adóalap részét képező egyes jövedelmek megadóztatása időben is eltérhet egymástól ezen országokban.

A kalkulációs eltéréseket pedig tovább bonyolíthatják a különböző joghatóságok által biztosított eltérő támogatási-rendszerek és adókedvezmények – világított rá a Deloitte adóosztályának partnere.

Fontos hangsúlyozni továbbá azt is, hogy a különböző államok egyéb, a társaságok jövedelmét érintő adónemeket is megállapíthatnak.

Magyarország tekintetében például külön említésre méltó az önkormányzatok által kivetett helyi iparűzési adó, amely sok magyar társaság számára nagyobb adóterhet jelent a társasági adónál, hiszen a társasági adó koncepciójától eltérően nem a szűk értelemben vett profitot vonja adóztatás alá.

Az ilyen adók esetében tehát külön kérdés, hogy miképpen kerülnek majd figyelembevételre a javaslatban.

A várható hatásokat pontosabban megbecsülni azonban csak a tisztázására szoruló részlet kidolgozása és az ellentmondások megszüntetését követően lesz lehetőség.

A Deloitte tapasztalatai szerint a multinacionális vállalatok elsősorban a költséghatékonyságot, hazánk elhelyezkedését, infrastrukturális előnyeit, a képzett munkaerő rendelkezésre állását, illetve a kedvező adózási környezetet és annak stabilitását részesítik előnyben, mikor a magyarországi működés mellett döntenek.

A magyar adórendszer leginkább vonzó elemei a nyereség kedvező adóztatása, a tőke áramlásának adómentességét biztosító rendelkezések (forrásadó mentesség), az osztalék és a részesedéseken elért tőkenyereség adómentessége, a nemzetközi kettős adóztatást elkerülő egyezmények nagy száma, valamint a támogatások és adókedvezmények rendszere.

Póczak Ferenc elmondása alapján a globális minimumadót érintő elképzelés, valamint egy EU szinten közös konszolidált társasági adóalap már évek óta terítéken van a nemzetközi közösség fórumai, így kifejezetten az OECD előtt, eddig konkrét eredmények nélkül.

A Deloitte várakozásai szerint az új amerikai kormányzat ez irányú törekvései a folyamatokat mindenképpen felgyorsíthatják, de a globális minimumadó alkalmazását illető pontos szabályok kidolgozásán túl még számos egyéb, gazdasági és politikai akadály áll az elképzelés előtt. Nem csak az Egyesült Államokban és egyéb, a világgazdaság élmezőnyébe tartozó országokban, de a nemzetközi közösség tárgyalásait és kompromisszumait illetően is, amelyek leküzdése éveket vehet igénybe.

A Deloitte várakozásai alapján mindenesetre egy ehhez hasonló elképzelés megvalósulása esetén a globális mimimumadó kulcsa az amerikai adminisztráció által javasolt 20 százalékot meghaladó kulcsnál alacsonyabb mértékben, az OECD által korábban megjelölt 10-15 százalékos sávban kerülhet meghatározásra.