Több mint ötezer Wagner zsoldos harcol Afrikában
ElemzésekA Wagner-csoport az orosz külföldi befolyásszerzés egyik fő eszközének számít. A júniusi kérészéletű lázadás óta a csoport ugyan gyakorlatilag nem vesz részt az Ukrajna elleni háborúban, és a jövője is kérdéses, az mindazonáltal szinte biztosra vehető, hogy a mintegy tucatnyi afrikai országban aktív szervezet tevékenysége valamilyen formában folytatódni fog Afrikában. Több mint 5000 Wagner-zsoldos lehet most Afrikában.
Az Oeconomus Gazdaságkutató elemzésében áttekintették a Wagner-csoport afrikai jelenlétét, tevékenységének különböző formáit, valamint azt, hogy az érintett feleknek milyen előnyeik származnak belőle.
A Wagner-csoport Jevgenyij Prigozsin vezetésével júniusban fellázadt az orosz hadvezetés ellen. A nagy nemzetközi visszhangot kiváltó esemény váratlanul, kevesebb mint 24 óra alatt gyors véget ért, a szervezet katonái pedig a jelek szerint azóta folyamatosan települnek át Belaruszba, ahol a hadsereg kiképzésében vállalnak szerepet.
Jóllehet a harcosai már nem vesznek részt érdemben az Ukrajnában zajló harcokban, a csoport továbbra is aktív Afrikában és a Közel-Keleten, és ebben nem is várható változás az oroszországi lázadást követően sem.
Az orosz államhoz kötődő (jóllehet ezt a kapcsolatot Moszkva tagadta a közelmúltbeli lázadásig), vállalatok és zsoldoscsoportok komplex hálózatából álló Wagner-csoport 2014-ben tűnt fel, amikor vélhetően szerepet játszott a Krím Oroszország általi annektálásában, valamint támogatni kezdte a kelet-ukrajnai szakadár csoportokat.
A csoport 2014 óta mindemellett körülbelül egytucatnyi afrikai országban fejtett ki tevékenységet. Afrikában becslések szerint jelenleg összesen mintegy ötezer Wagner-zsoldos szolgál, a legtöbben Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban. A szervezet a kontinensen azt követően jelent meg, hogy a Krím annektálása következtében bevezetett nyugati szankciók miatt Oroszország kénytelen volt új régiókkal erősíteni a kapcsolatait.
A csoport Afrikában a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában, Maliban és Szudánban a legaktívabb, ugyanakkor más országokban is folytat az adott kliens igényeitől függő tevékenységet. Ezek az alábbiak szerint foglalhatók össze:
Harci cselekmények: az adott ország kormányának nyújtott katonai támogatás lázadó csoportokkal szemben, vagy éppen fordítva: lázadó csoportok támogatása a kormány ellenében.
2018-ban mintegy ezer Wagner-zsoldos lépett be a Közép-afrikai Köztársaságba, hogy megvédjék a kormányt a fővárost támadó lázadóktól. A Wagner-csoport azóta egy mintegy ötezer fős „párhuzamos hadsereget” hozott létre az országban, továbbá – megsértve az ENSZ fegyverembargóját – állítólag fegyvereket, drónokat és repülőgépeket visz be. Líbiában a csoport Halifa Haftar hadurat támogatja.
A Száhel-övezet egyik legsúlyosabb problémája a szélsőséges iszlamisták térnyerése. Az elmúlt években Maliban és Burkina Fasóban, idén júliusban pedig Nigerben egyéb okok mellett a dzsihádista lázadók elleni elégtelen állami fellépés a kormányzat elleni puccshoz vezetett. Az érintett országokban általános az elégedetlenség a volt gyarmattartó Franciaország által küldött francia és az ENSZ-békefenntartókkal szemben, amiért nem tudják felszámolni a szélsőséges mozgalmakat (Maliban a katonai junta júniusban kiutasította az ENSZ békefenntartóit), így egyes kormányok a Wagner-csoporthoz fordulnak segítségért.
Biztonsági szolgáltatások és kiképzés: kormányoknak nyújtott biztonsági szolgáltatások, mint például a Közép-afrikai Köztársaságban az elnök számára biztosított személyes védelem és a hadsereg kiképzése esetleges puccskísérletek elhárítására, valamint Szudánban katonák kiképzése és ásványkincs-lelőhelyek őrzése.
Dezinformációs kampányok és politikai tevékenység: Prigozsin tulajdonában van két cég (az Internet Research Agency és az Association for Free Research and International Cooperation), amelyek a Wagner-csoporttal időnként együttműködve online dezinformáció terjesztése (például ghánai és nigériai személyek alkalmazásával) és hamis választási megfigyelői tevékenység támogatása terén aktívak (például Mozambikban és Zimbabwében). A Közép-afrikai Köztársaságban a 2020-as elnökválasztáson a jelenlegi elnök mellett kampányoltak, utána pedig segítettek a különböző frakciók közötti politikai alkuk létrehozása során.
A Wagner-csoport, ukrajnai tevékenységéhez hasonlóan, Afrikában sem válogat az eszközökben. A The Sentry nevű amerikai oknyomozó szervezet szerint a Közép-afrikai Köztársaságbeli falvak „ellenséges elemektől való megtisztítása” során a Wagner-zsoldosok eszköztárának részét képezi a mészárlás, a kínzás és a nemi erőszak.
A Conflict and Health nevű folyóiratban áprilisban megjelent tanulmány szerint tavaly a Közép-afrikai Köztársaság népességének 5,6 százaléka halt meg, ami több mint kétszerese bármely más ország értékének. A tanulmány szerint ehhez hozzájárult a Wagner-csoport jelenléte is. A szervezetet hasonló vádak érték Maliban és más afrikai országokban is.
Mi a Wagner-csoport célja Afrikában?
A válasz többrétű. Ugyan a csoport bevételeiről kevés a nyilvánosan elérhető adat, az egyértelműnek tűnik, hogy az afrikai jelenléte felettébb jövedelmező.
A csoport kliensei a közvetlen pénzbeli fizetség mellett erőforrások feletti koncesszióval is fizetnek: a Közép-afrikai Köztársaságban például a már említett szolgáltatásokért cserébe a Wagner-csoport korlátlan fakitermelési jogot, továbbá arany- és gyémántbányászati koncessziókat kapott, többek között egy több mint egymilliárd dollárnyi készletet rejtő aranybánya feletti ellenőrzés jogát.
Emellett a kormány arannyal és gyémánttal is fizet a szervezetnek.
A The Sentry számos Szudánba tartó, a Wagner-csoporthoz köthető repülőt megfigyelt, Szudán pedig aranycsempész-központ, amelyben a Wagner-csoportnak szintén vannak kapcsolatai. Ezenfelül amerikai értesülések szerint a mali légierő helyettes vezetője el kívánja érni, hogy a Wagner-csoport hozzáférést kapjon Maliban található aranybányákhoz.
A szervezet mindemellett az orosz állam hathatós eszköze a külföldi befolyásszerzés terén. Mivel a Wagner-csoport névleg az államtól független szervezet, Moszkva erre hivatkozva azt állítja, nincs semmi köze a tevékenységéhez – legalábbis ez volt a hivatalos narratíva Prigozsin lázadásáig, ami után néhány nappal Vlagyimir Putyin orosz elnök elismerte, hogy a Wagner-csoportot teljes egészében az orosz állam finanszírozza.
A szervezet azt a célt szolgálja, hogy Moszkva hatékonyan, alacsony költséggel és a felelősségét tagadva tudjon külföldön befolyásra szert tenni és az eseményeket számára kedvező módon befolyásolni.
A diplomáciai befolyásszerzés különösen fontos Oroszország számára, mióta Ukrajna tavaly februári megtámadása óta a Nyugattal a végletekig elmérgesedett a viszonya. Az afrikai államokkal a Wagner-csoport segítségével ápolt jó kapcsolatok diplomáciai szempontból fontosak lehetnek az ENSZ-ben is.
Jelentős szempont mindemellett az erőforrásokhoz jutás; például a nyugati szankciók hatásait enyhíti a Wagner-csoport által Afrikából Oroszországba szállított arany.
Egyelőre kérdéses, milyen formában fog tovább működni a Wagner-csoport Afrikában: lecserélik-e a vezetőséget, új nevet kap-e, összeolvasztják-e más magánhadsereggel, vagy esetleg betagozódik-e az államapparátusba.
Bárhogy is lesz, szinte biztosra vehető, hogy a szervezet afrikai tevékenysége folytatódni fog, hiszen ez mind Moszkva, mind a Wagner-csoport érdekében áll. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter június végi nyilatkozata szerint a csoport zsoldosai „jó munkát” végeznek Afrikában, a Wagner-csoport pedig nem fogja elhagyni az afrikai országokat a zendülés miatt.
A közelmúltbeli nigeri események is azt mutatják, hogy a szervezet további, akár kiterjesztett afrikai jelenlétére lehet számítani, mivel diplomáciai értesülések szerint a júliusban puccsal hatalomra került katonai junta felvette a Wagner-csoporttal a kapcsolatot - írja az Oeconomus Gazdaságkutató elemzése.
