Nagyon sok embert lőnek le Amerikában, de nem csak azért, mert sok a fegyver

Régen történt olyan sok áldozatot követelő iskolai lövöldözés az Egyesül Államokban, mint a közelmúltban a délnyugat-texasi Uvalde városában, ahol egy 18 éves fiatalember egy általános iskolában 21 embert, köztük 19 gyereket agyonlőtt. Ezt megelőzően 2012-ben volt hasonlóan nagy számú áldozata iskolai lövöldözésnek, akkor egy fegyveres 26 emberrel végzett a Connecticut állambeli Newtown egyik általános iskolájában.

Durván terjed a fegyveres erőszak

A K-12 School Shooting Database szerint csúcsokat dönt az USA-ban az iskolai lövöldözés: tavaly 249 fegyveres attrocitásról szóló esetet dokumentáltak, többet, mint bármely más évben 1970 óta. Idén eddig 137 fegyveres cselekményről érkezett jelentés iskolai területen. 1970 óta összesen több mint 2000 esetben sütöttek el fegyvert amerikai iskolában. Ezeknek csak a kisebbik része tömeges lövöldözés, a legtöbb esetben viták fajulnak el odáig, hogy valamelyik fél fegyvert ránt.

Linda Teplin, a Northwestern University Feinberg School of Medicine Egészségügyi Egyenlőtlenségek és Közpolitikai Program igazgatójának becslése szerint az Egyesült Államokban a lőfegyverrel kapcsolatos halálesetek kevesebb, mint 1 %-áért felelősek válogatás nélkül lövöldöző ámokfutók.

Az Országos Oktatási Statisztikai Központ jelentései szerint az elmúlt hét évben folyamatosan nőtt a sérülésekkel vagy halállal végződő iskolai lövöldözések száma, és jelenleg minden eddiginél magasabb.

2020-ban lőfegyverek miatt halt meg a legtöbb gyermek és tizenéves az Egyesült Államokban.

A Children's Defense Fund adatai szerint az amerikai gyerekeket és tinédzsert 15-ször nagyobb valószínűséggel lövik le, mint hasonló korú társaikat 31 másik magas jövedelmű országban együttvéve. Az Egyesült Királyságban például a lőfegyver vagy akár a bűncselekmény még csak nem is szerepel a gyermekkori halálozás 10 fő oka között.

Az Egyesült Államokban azonban nem csak az iskolákban, hanem mindenütt drasztikusan megnőtt a fegyverrel elkövetett erőszakos cselekmények száma. A lőfegyveres gyilkosságok aránya 2019-ről 2020-ra összességében közel 35 %-kal emelkedett, ezzel 1994 óta a legmagasabb szintet érte el. 

Az USA Betegségmegelőzési és Járványügyi Központja (CDC) által közzétett friss jelentés szerint 2020-ban az emberölések 79 %-át, míg az öngyilkosságok 53 %-át lőfegyverrel követték el. 

A CDC összesítése szerint 2020-ban 45 222 ember életét oltotta ki lőfegyver az Egyesült Államokban. Ez a szám magába foglalja a fegyveres gyilkosságokat és öngyilkosságokat, valamint három másik, kevésbé gyakori, fegyverrel kapcsolatos halálesetet: a véletlenül eldördült fegyverét, a bűnüldözés során elsült fegyvert és azokat az eseteket, amelyek körülményeit nem lehetett pontosan megállapítani.

Az összes lőfegyver általi haláleset 14 %-kal több mint a 2019-es adat, 25 %-os növekedést jelent az öt évvel korábbihoz képest, és 43 %-os emelkedést az egy évtizeddel korábbi számmal összevetve. 2020-ban 19 384 embert lőttek le, ez 1968 óta a legmagasabb szám, és meghaladja a CDC által 1993-ban regisztrált 18 253-as csúcsot. Az ország népessége ugyanakkor folyamatosan növekedett az évek során, így

bár 2020-ban 100 ezerből 13,6 ember életét oltotta ki puska- vagy pisztolygolyó, és ez a legmagasabb arány az 1990-es évek közepe óta, de elmarad az 1974-es adattól, amikor 100 ezerből 16,3 embert lőttek le.

A fegyvertartás alapjog, de korlátozható

A fegyveres erőszak terjedését a legkézenfekvőbb azzal magyarázni, hogy Amerikában nagyon sok fegyver van a lakosságnál, mert a tagállamok egy része esetében rendkívül liberálisak a fegyvertartási szabályok.

Tény: a 2000-es évek elején még 80 körül volt a száz főre jutó lőfegyverek száma, ez most körülbelül 120, ami nagy emelkedés. Németh Balázs hadtörténész, biztonság- és védelempolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa szerint azonban önmagában abból, hogy egy országban sok ember tart fegyvert, nem következik, hogy magas a lőfegyverrel elkövetett erőszakos cselekmények száma.

„Ha ez a két dolog ilyen összefüggést mutatna, akkor hasonlóan sok gyilkosságnak kellene történnie például Finnországban, Norvégiában vagy Svájcban, ahol szintén sok civilnek van lőfegyvere, mégis, a gyilkosságok szempontjából a legbiztonságosabb országok közé tartoznak” – mondja Németh Balázs.

Svájcban átlagosan 100-ből 45-50-en tartanak lőfegyvert, százezer főre vetítve mégis az egyik legalacsonyabb, 0,96-97 százalék a puskával vagy pisztollyal elkövetett gyilkosságok aránya. De a szomszédunkban, Ausztriában is 30 körüli a 100 főre jutó lőfegyverek száma, 100 ezer emberből mégis csak 1,6-1,7-tel végez golyó.

Ami pedig az amerikai fegyvertartási szabályokat illeti, azokról nem lehet általánosságban beszélni, mert messze nem egységesek. Texasban, ahol az iskolai lövöldözés történt, éppen most enyhítettek, és a nagykorú – vagyis 21 éven felüli – állampolgárok engedély vagy kiképzés nélkül is viselhetnek fegyvert nyíltan, amennyiben nincsenek eltiltva a lőfegyver birtoklásától. 2021-ben 19 amerikai államban enyhítettek különböző szinten és módokon a lőfegyverekre vonatkozó korlátozásokon, de 27 államban és Washington DC-ben ugyanakkor szigorítottak – hívta fel a figyelmet cikkében az Economist.

Németh Balázs szerint az biztos, hogy magához a fegyvertartáshoz alapvetően másként állnak, mint a világ legtöbb országának állampolgárai, és ennek történelmi okai vannak.

Az USA-ban az alkotmány 1789-ben lépett hatályba, és már az 1791-ben elfogadott második alkotmány kiegészítés kimondta: „egy jól szabályozott milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani”.

A szöveget azután egyesek abszolút jognak értelmezték, mások szerint csak a milíciák felállításának jogát rögzítette, mígnem a 2000-es években kiéleződött vitának 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság ítélete vetett véget, amely kimondta, hogy az állampolgároknak joguk van a lőfegyvertartáshoz és –viseléshez, de ezt a jogukat az állam különböző feltételekhez kötheti.

Ez, valamint a történelmi beágyazottság a magyarázata annak, hogy miért éli meg nagyon sok amerikai alapvető joga csorbításaként a fegyverviselés általános korlátozására irányuló jogszabály-módosítási terveket, és hogy miért fulladt kudarcba például 2016-ban Barack Obama elnök javaslata a fegyvereladások és a fegyverviselés szigorítására.

„Minél nagyobb a bizonytalanság a világban, annál erőteljesebb az igénye az embereknek az önvédelemre, így annak eszközére, a fegyverre is. Ráadásul, ha valamit korlátozni akarnak, az iránt megnövekszik az igény, így szándékával ellentétben Barack Obama, a legerőteljesebben fegyverellenes elnök lett az egyik legnagyobb fegyverdealer, mert és az ő elnöksége alatt adták el a legtöbb fegyvert” – magyarázza Németh Balázs. Az adjunktus azonban egy nagyon fontos tényre is felhívja a figyelmet: a gyilkosságok jelentős részét nem engedéllyel tartott, hanem illegális fegyverekkel követik el az USA-ban. Olyannal, amit vagy a fekete piacon, a dark weben szereznek be, vagy mástól eltulajdonítják, tehát nem lehetne a birtokukban.

De miért lőnek le annyi embert?

Az amerikai fegyvertartási kultúra, a gun culture mögött alapvetően három motiváció húzódik meg– mondja a hadtörténész egy átfogó tanulmányra hivatkozva. Az első csoport azoké, akik rekreációs célból tartanak fegyvert, vagyis vadásznak vagy sportolnak. A második csoportba azok tartoznak, akik valóban történelmi alapjoguknak tartják a fegyverviselést, és ezzel élni is akarnak.

Sajátos módon ez nem mutat egyenes arányosságot a politikai beállítottsággal, éppúgy vannak közöttük demokraták, mint republikánusok. A harmadik csoport pusztán önvédelemből vesz puskát vagy pisztolyt. Németh Balázs szerint, míg az utóbbi időben az első csoport arányaiban apad, a második stagnál vagy enyhén emelkedik, a harmadik viszont nagyon emelkedik.

A Black Lives Matter vagy a Covid nyomán a gazdasági-társadalmi problémák súlyosbodása miatt általában romlott az amerikaiak biztonságérzete, meggyengült a bizalom a rendvédelmi szervekben, az elszegényedéssel párhuzamosan pedig folyamatosan nő a bűnözés. Ezért azt a feladatot, amit az emberek az államnak átadtak, hogy a biztonságukat szavatolja, most visszaveszik, és ezért is nő a lakosságnál lévő önvédelmi lőfegyverek száma – véli a szakértő.  

Megerősíti mindezt a CDC már említett friss kutatása is, amely szerint nem a fegyvert tartók magas aránya az oka annak, hogy az USA-ban drámaian megnőtt a fegyveres erőszak.

A CDC jelentése rámutat, hogy több tényező (például a jövedelmi egyenlőtlenségek, a munkanélküliség, a lakhatási és gazdasági instabilitás) jelentős kockázatnak számít, ami az emberölést vagy az öngyilkosságot illeti. Ezek a kockázatok pedig felerősödtek, megszaporodtak a COVID-19 világjárvány hatására. Elsősorban az egészségügyi, szociális szolgáltatásokban és az oktatásban tapasztalt fennakadások, a társadalmi elszigeteltség, a munkahelyek elvesztése, az ezzel együtt járó lakhatási instabilitás és/vagy a napi megélhetési nehézségek, valamint a mindezekkel együtt járó mentális stressz.

Elemzésük szerint a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok 2019 és 2020 között tapasztalt csaknem 35 %-os emelkedésének hátterében a faji/etnikai, illetve a jövedelmi különbségek mélyülése áll. 2020-ban minden korcsoportban több volt az ilyen bűncselekmény, de az életkort, a nemet és a faji/etnikai hovatartozást figyelembe véve a legnagyobb növekedés a 10–44 év közötti, nem spanyol ajkú fekete vagy afroamerikai férfiak, valamint a 25–44 év közötti nem latin-amerikai indián vagy alaszkai bennszülött férfiak körében volt tapasztalható, olyan társadalmi csoportok esetében, melyek tagjai könnyebben szorulnak a perifériára. Országszerte nőtt a lőfegyverrel elkövetett emberölések száma, de az emelkedés arányaiban nagyobb volt a szegényebb megyékben, településeken.

Németh Balázs kiemelte: mivel a lőfegyver nem oka az erőszakos bűncselekményeknek, hanem eszköze, korlátozása valószínűleg nem oldja meg a helyzetet. Az erőszakot kiváltó társadalmi hatások komplex kezelésével lehet a gyilkosságok számát leszorítani. Erre jó példa Európa, a már említett svájci, finn, osztrák párhuzam.