Nálunk lesz az EU-n belül a legjobb élet?
ElemzésekBeszédében Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy Magyarország 2030-ra az Európai Unió 5 olyan országa közé fog tartozni, ahol a legjobb élni. A jó életnek sok feltétele van, egy ország szintjén azonban leginkább az egy főre jutó össztermék és az elérhető jövedelem a legfontosabb, ezek mellett pedig olyan lényeges tényezők is vannak, mint az oktatás és az egészségügy. Mekkora utat kellene megtennünk 12 év alatt?
Szempontok
Megnézzük, melyek most az Európai Unió leggazdagabb országai, melyekben legmagasabbak az elérhető jövedelmek, de olyan felmérést is nézünk, hogy hol, milyen boldogságindexet mérnek. Utóbbi persze elég szubjektív, de miután részben közvetlen megkérdezésen alapuló felmérésekre épül, melyekben a válaszadóknak nincs különösebb okuk rejtőzködni, valamennyire megbízhatónak tekintjük.Az öt leggazdagabb
Az Európai Unió legnagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkező országa Luxemburg, de hajlunk rá, hogy ne vegyük figyelembe, mivel gyakorlatilag egy adóparadicsomként működő városállamról van szó, jóval egymillió alatti lakossággal, így nem érdemes velük összehasonlítást tenni. A következő Írország, amely annyiban is érdekes, hogy igen nagy szegénységből jött föl erre a megtisztelő helyre, és most elképesztő, 70 ezer eurós egy főre jutó nemzeti össztermékkel bír, bár ennek egy részét az ott központtal rendelkező cégek külföldi termelése adja, így a tényleges adat kisebb. A következő három helyet Dánia, Ausztria és Svédország foglalja el 53-56 ezer eurós fejenkénti GDP-vel, az általunk ötödiknek tekintett helyen pedig Hollandia tartózkodik 48 ezer euróval.Németország benne sincs az első ötben, ezért, ha mi oda be akarunk kerülni, Németországot még meg kell előznünk, de Ausztriát, amely a szomszédság és történelmi okok folytán örök összehasonlítási alap, elég csak megközelítenünk.
GDP-növekedés
A mi jelenlegi fejenkénti nemzeti össztermékünk 15 500 euró, melyet kicsit több mint háromszorosára kell növelnünk ahhoz, hogy Hollandiát kiszorítva beférjünk az első öt közé. A jó hír az, hogy valójában nem kell ennyit emelkednie a GDP-nek folyó áron, ugyanis vásárlóerő-paritáson már sokkal jobb a helyzet: elég 65 százalékot növekednünk (feltéve, hogy az utolérni kívántak nem növekednek). Viszont miután a legfejlettebb országokban mindenhol magas az árszínvonal, nálunk a forint igen erős alulértékeltsége miatt nagy az eltérés a nominális és a vásárlóerő-paritáson mért GDP között, az utolérni szándékozottakhoz képest 80 százalék körüli.Forint felértékelődés
Ez azt jelenti, hogy 12 év alatt a forintnak 80 százalékkal kell felértékelődni (mielőtt bevezetjük az eurót), vagy ugyanennyivel magasabb inflációnak kell lenni nálunk, mint a célba vett országokban, változatlan árfolyam mellett. Ez persze igen megterhelő az exportőröknek, na de ahhoz, hogy a leggazdagabbak közé jussunk, úgyis nagyjából legalább ekkora termelékenység-növekedésnek kell bekövetkeznie. Ha az MNB inflációs céljából indulunk ki, ami 3 százalék, és ezt összevetjük az EKB, valamint a svéd és a dán jegybank közel 2 százalékával, akkor az infláció legfeljebb 15 százalékot visz el ebből (ráadásul ahogy közelítünk a kontinens tetejéhez, csökken az inflációs cél is, ha pedig belépünk az eurózónába, meg is szűnik a különbség). A 15 százalékkal megnövelt jelenlegi értéknek még kb. 55 százalékkal kell növekednie, ezt kell a forintárfolyamnak megoldani, ez pedig épp 200 forintos eurót jelent.Így tehát, ha feltételezzük a nagyfokú forint felértékelődést eurónként 200-ig, akkor az évi négy százalékosnál kicsit magasabb GDP növekedésünk elég is lenne, persze figyelembe kell vennünk az ő növekedésüket is, ami értelemszerűen, ha átlagosan 1 százalékos, a miénknek kevéssel 5 fölöttinek kell lennie.
Nettó bérek
Nézzük ezek után az nettó bérek alakulását. A legmagasabb jövedelmű európai országok, mint Svájc, Norvégia és Izland nem EU-tagok (jóllehet az Európai Gazdasági Térséghez tartoznak), Luxemburgot pedig megint kihagyjuk, így az első három helyen Írország, Svédország és Finnország osztozik 2500 euró körüli számokkal. Utánuk következik Ausztria és Németország 2300 euróval, így látszik, hogy ezúttal is őket kell megcéloznunk, sőt, hogy az öt közé férjünk, megelőznünk. Tűzzünk ki 2400 eurós célt, ez a mai helyzetben a mostani 720 körüli adatunkból kiindulva több mint háromszoros növekedést tenne szükségessé.Feltesszük azonban megint, hogy euró bevezetésünkig a forintnak fel kell értékelődnie, így 200-as árfolyammal számolva már most is 1100 euró lenne a hazai átlagbér, ennek már csak bő duplázására lenne szükség.Persze az utolérni kívánt országokban is nőni fognak a bérek, mondjuk évi 1-2 százalékkal, így inkább triplázásra lenne szükségünk, felértékelődő forint mellett is.
Boldogság
Mindemellett nézzük meg, mit mutat az ENSZ által mért boldogságindex. A listát az egy főre jutó GDP és a várható élettartam alapján állítják össze, de a lakosság véleményét is figyelembe veszik. Az Unióban most Finnország van az első helyen, emellett Dánia, Hollandia, Svédország és Ausztria következik (Izland, Norvégia és Svájc is ott vannak ismét, de szigorúan EU-tagokra koncentrálunk). Ez azt mutatja, hogy lényegében ugyanazokat az országokat kellene utolérnünk, így abból indulunk ki, hogy ha gazdasági fejlettségben közéjük kerülünk, akkor a boldogságérzetben is utolérjük őket, és akkor tényleg azok között lennénk, ahol a legjobb élni.Összefoglalva: 12 éven át 5-6 százalékos gazdasági növekedés, 10-12 százalékos bérnövekedés kellene (most megvan), emellett a forint felértékelődése 200-as árfolyamig, ahol bevezethetjük az eurót, és végül az MNB céljának megfelelő infláció.Ha ezek megvalósulnának, feltételezzük, hogy az egészségügyre és az oktatásra is jutna annyi erőforrás, hogy színvonaluk elérje négy legjobb társunk szintjét. Fellegi Tamás
