Ne kamuzzunk: súlyos százezrekbe kerül Magyarországon az ingyenes szülés
ElemzésekMiközben a várandósságnak és a gyermekvállasnak nem a pénzről kellene szólnia, a csak papíron ingyenes szülés százezres tételekkel terheli meg a családok költségvetését. Ma Magyarországon 200 ezer forint alatt kihozni egy „ingyenes” szülést nagyon komoly teljesítmény, és némi szerencsére is szükség van hozzá. Magyarországon az állami rendszerben elviekben térítésmentes a szülés. S akkor nézzük in medias res: valójában csak papíron van szó ingyenességről, hiszen szinte mindenkinek fizetnie kell s nagyon nem mindegy, hogy van-e a kredencben „fölösleges” kétszázezer forint, vagy lemondással, spórolással kell készülni a nagy napra. A kérdés sokkal inkább az, hogy mindezt feketén vagy adózottan, ellenőrzött keretek között teszik-e meg a friss szülők. A gyermeket váró párok valójában éppen úgy viselkednek a terhesség időszakában, ahogy mindenki más, aki belép egy egészségügyi intézménybe és figyelmet, biztonságot, adott esetben „előjogokat” szeretne magának vásárolni. Fizetnek, méghozzá sokat. De ki ne lenne hajlandó súlyos százezreket letenni az asztalra azért, hogy a születendő gyereke és az édesanya biztonságban legyen? Ahogy egy néhány hónapja apává lett médiaszakember fogalmazott: „természetesnek tartom, hogy van hálapénz és azt hiszem, hogy ez a közeljövőben nem is fog megváltozni”. Miközben ugye a várandósság időszakának nagyon nem erről és az anyagiakról kellene szólnia.
Nem csak feketén lehet
Természetesen kialakult gyakorlata van a szerződéses viszonyrendszernek is. E keretek között sem lesz olcsóbb a szülővé válás. Annyi előnye viszont mindenképpen van, hogy pontosan nyomon követhető, hogy a terhesség melyik szakaszában mikor, miért és mennyit kell fizetni, s a leendő szülők ezzel együtt a szülész idejét is megvásárolják, tehát fogadott orvosként rendelkezésre kell állnia a nap bármelyik szakában és nem az ügyeletes orvosnál, egy „idegennél” kell világra hozni a gyereket. Egyre többen vannak olyanok is, akik nem csupán azért fizetnek, hogy percre pontosan hívják őket be vizsgálatra s legyen fix orvosuk – habár a kényelem és a „fogyasztói élmény” itt is egyre fontosabb – de jobban érzik magukat, ha nem válnak az adózást hírből sem ismerő hálapénzrendszer részévé.Egyszerűen idegesíti őket a mutyizás.
Egy hatéves lány szülei 150 ezer forinttal indítottak az orvosuknál az állami kórházban, ám a terhesgondozás – amit immár magánszolgáltatásként vettek igénybe, amiről számlát is kaptak – 10 ezer forintba került alkalmanként. A szülésznő még fővárosi viszonylatban is komoly summát vett ki a zsebükből, hiszen 80 ezer forintért vállalta a házaspárt, miközben az átlagos tarfia napjainkban 50 ezer forint körül mozog, de vidéken meg lehet úszni ennek a feléből is. „Egyáltalán nem volt szégyenlős a doktor, egyszerűen közölte, hogy mi mennyibe kerül, ráadásul csak a szülés végére jött be”, hallottuk, ami végül is egyenes beszéd, hiszen olykor folyósói pletykákból és internetes fórumokról kell tájékozódni az adott orvos tarifájáról.
„Számunkra ez egy borzasztóan stresszes időszak volt, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy ne mérgezze meg a babavárás időszakát” – tette hozza az egykori kismama.
Egy hároméves kisfiú szülei sem úszták meg olcsón, habár magával az orvossal elégedettek voltak; a szülés szerződés nélkül 120 ezer, míg a kilenc alkalmas terhességgondozás magánintézményben összesen 135 ezer forintba került, de a kilenc hónap összességében 350 ezer forintnál állt meg. „Mi nagyon alaposan körbe kérdeztünk, hogy mi mennyi, így lőttük be a szülés 100 ezer, a szülésznő 50 ezer forintos díját” – állítja kérdésünkre a már idézett apa.
Nem érdemes a zsebeket tömni
Pedig nem éri meg a borítékos módszer mellett letenni a garast, mert az árakat és a tarifákat megnézve jól látszik, hogy valójában nincsen lényeges eltérés a feketézés és szerződéses együttműködés között. A különbségek a már említett „fogyasztói élmény” terén érhetők tetten; nem mindegy, hogy három órát kell kuksolni a folyosón, vagy két percet várni a terhesgondozáson, ahogy az udvariasságfaktor és a kiszámíthatóság sem elhanyagolható. Az viszont biztos: ma Magyarországon 200 ezer forint alatt kihozni egy szülést komoly teljesítményt igényel. Maga az „aktus” átlagosan 100 ezer forintba kerül s egyszeri tételként jelenti meg, az igazi aranybánya azonban a terhességgondozás, mert alkalmanként tízezres összegeket is el lehet kérni. Noha ezek is jelentős tételek, a magánszülés tarifáihoz képest aprópénznek számítanak. A Róbert Károly Magánkórházban csak a szülésre vonatkozóan nyolc csomagból lehet választani 370 és 560 ezer forintos összegek között, a díjszabás többek között olyan tényezőktől függ, hogy az orvos és a szülésnő választott vagy a kórház dolgozója-e. A szülési érzéstelenítés 85, míg szoptatási tanácsadás 24-27 ezer forintért igényelhető. A Maternity Szülészeti Magánklinika is széles palettával és árskálával várja a kismamákat: az alap- közel 500 ezer, míg az exkluzív szülési csomagjuk ára másfélmillió forint.Tiszta viszonyok
Sokkal tisztábbak a viszonyok abban az esetben, ha a szülőpár szerződést köt az általa választott szülész-nőgyógyásszal, hiszen a részteles és hétről hétre szabályozott folyamat lépései és költéségtételei is nyomon követhetők, nem mellesleg adózott pénzmozgásról van szó.Egy átlagos pakk – ami tartalmazza a terhességgondozást, az összes labor- és komplex genetikai vizsgálatot, illetve a szülés levezetését – 300 ezer forintért már elérhető.
Persze ebben a szülésznő díja nincsen benne, de mivel a szülészeknek megvannak a jól bevált embereik, érdemes kalkulálni még néhány 10 ezer forinttal. Ám sokan éppen a szülésznőkön fogják vissza a költségeket, vagy akkor már inkább leszerződnek egy dúlával; e segítők szakmailag nem váltják ki a szülésznőket, ám egyfajta spirituális többletet hoznak magukkal, illetve szerződéssel dolgoznak, csomagtól függően 60 és 90 forint között állnak rendelkezésre.
Azzal persze minden esetben számolni kell, hogy felmerülhetnek váratlan költségek is; ha például a Down-szindrómának kockázatát mutatja az alapszintű vizsgálat, akkor ajánlott komplex, kombinált teszteket elvégeztetni, amik negyven és kilencvenezer forintért érhetők el. Az extrák – például a 4D-s ultrahang vagy a babamozi – 30-40 ezer forintos tételeket tehetnek hozzá a végösszeghez. Felmerül még egy szempont, ami alapján érdemes tudatosan átgondolni, hogy mire van szükség a gyerekszoba berendezéséhez, illetve születés után mire van szüksége a babának. Az ide kapcsolódó hirdetések gyakran főleg az elsőgyerekes szülők félelmeire apellálva sok – utólag felesleges – cuccot vásároltatnak meg a szülőkkel, jelentősen, akár százezrekkel túlveszítve a családi költségvetést.
Az biztos, hogy a „szülésbiznisz”-ben hatalmas összegek mozognak; ha csak az évi átlagosan kilencvenezer szülés tíz százalékánál, átlagosan százezer forint fizetnek a szülők az „ingyenesség” jegyében, akkor is közel egymilliárdos pénzmozgásról van szó.
Azt persze lehetetlen felderíteni, hogy ennek hányad része mozog a szürkegazdaságban, illetve mekkora összegre van rálátása az adóhatóságnak. Azt viszont egy ötperces játszótéri beszélgetés alkalmával le lehet szűrni, hogy mindet miképpen csapódik le egy átlagos, bérből és fizetésből élő családban.
Lippai Roland