Négy ország már lőtt le műholdat az űrben - Dúl a hibrid hidegháború odakinn is

A legnagyobb médiahullámot az Oroszországi Föderáció (OF) nemrégiben végrehajtott kísérlete gerjesztette, amelynek során a földről indított rakétával megsemmisítették a még a Szovjetunió idejében, 1982-ben felbocsátott Celina-D osztályú, Kozmosz 1408-as katonai elektronikus hírszerző (ELINT) mesterséges holdat.

A Kozmosz 1408 egyidő óta haszontalanul, nyugdíjazva rótta zajtalan űrbéli köreit a Föld felett mintegy félezer kilométer magasságban. Aztán az egyik moszkvai katonai kutatóintézetben ráböktek: jó lesz célpontnak az égi vurstliban. Így is történt.

A körülmények azonban zavarosak. 

Az illetékes oroszországi szervek azt állítják, hogy figyelmeztették az amerikaiakat, a többi kozmikus hatalmat a kísérletre, közölték, hogy a Kozmosz 1408 széthulló darabjai nem veszélyeztetik az űrben keringő több tízezer kisebb-nagyobb mesterséges égitestet, kiváltképpen nem a Nemzetközi Űrállomást, az ISS-t.

Ennek ellenére az ISS legénysége – legalábbis annak nyugatiakból álló csoportja - még a kísérlet előtt behúzódott a sok száz tonnás űrállomáshoz csatolt kisebb nyúlványokba (visszatérő egységekbe), vagy azok egyikébe, a Földre való visszatérésre szolgáló (oroszországi gyártmányú) űrkapszulába.

Hadi kísérlet az űrben

Mi a jelentősége, hogy az űrben, több száz kilométerre a Föld felszíne felett rakétával eltalálnak egy másodpercenként több mint hét kilométeres sebességgel orbitális pályán keringő műholdat?

Ezzel tökéletesíthetik saját rakétavédelmi rendszereiket, amelyek ez idő szerint általában az ellenséges támadórakétákat, robbanófejeket már azok leszállóágában, a Föld felett 40-160 kilométer magasan képesek megsemmisíteni, amikor a támadóeszköz sebessége csökken, és a radarok jobban látják. Így működhet a romániai Deveseluban létesített amerikai rakétavédelmi rendszer is, amelynek feladata: megsemmisíteni a keleti, délkeleti irányból érkező ellenséges ballisztikus rakétákat, robbanófejeket.

Ez a rendszer bizonyos védelmet (rakétaernyőt borít) nyújt Magyarországnak is. 

A kísérlet időpontjában nagy valószínűséggel az OF fegyveres erői által használt pleszecki űrrepülőtérről elindították az ismeretlen típusú szatellit-megsemmisítő (DA-ASAT – Direct Ascendance – Anti Satellite) rakétát, amely pontos becsapódással darabokra szaggatta a célpontot, a Kozmosz 1408-as kiszuperált szovjet katonai műholdat.

A gondot csak az jelentette, hogy ennek a műholdnak a pályája egy szakaszon keresztezte a Nemzetközi Űrállomásét. Noha az oroszországi fél azt állítja, időben szóltak az ISS űrpilótáinak, közölték velük a Kozmosz 1408-as roncsfelhője haladási irányát, feltételezett kiterjedését és a roncsok más pályaadatait, az amerikaiak riadóztattak és behúzódtak az említett kapszulákba, amíg a roncsfelhő elhalad felettük.

Állítólag veszélyben voltak – de károkról nem tudunk.

Rakétavédelmi rendszerek szerepe

Londoni katonai elemzők szerint vagy az új, Sz-550-es mobil rakétaelhárító rendszert, vagy a Moszkva körüli kozmikus tér védelmét ellátó A-135/235 Nudol rakétákat (esetleg azok módosított változatait) használhatták fel a pleszecki kísérletben.

Moszkva a világ egyetlen fővárosa, amelyet sűrű szövésű rakétavédelmi rendszer véd. Az OF fővárosa mellett négy hatalmas, sok emeletnyi magas radarrendszer kémleli a légteret, az űrt, jelezve a rakétáknak, ha ellenséges támadást észlelnek.

A Moszkvát védő rakétarendszer korábbi verziói kisebb, körülbelül Hiroshima-méretű nukleáris fegyvereket robbantottak száz kilométernél is magasabban, az űrben, így tervezték megsemmisíteni a beérkező ellenséges atomrakétákat.

Azonban ez a megoldás azt jelentette, hogy a radioaktív szennyezés egy része Moszkvára, illetve a környékre hullott volna.

Emiatt az A-235-ös rakéták továbbfejlesztett változatai „öklelő kos”, kinetikus energia-átadás alapján működnek. Ami azt jelenti, hogy egy köteg különleges fémnyilat-fémrudat ütköztetnek neki nagy sebességgel az ellenséges robbanófejeknek – így nem lesz nukleáris robbanás, és a támadó rakéták-robbanófejek megsemmisülnek.Némi világosságot gyújt az esemény körüli homályban az Egyesült Királyságból származó – vélhetően a titkosság és az elérhető információk szürkezónájában mozgó – forrás, a Seradata (seradata.com) nyílt forrású Űr-hírszerző Szolgálata, a Seradata Space Intelligence.

Ennek az egyik vezetője, David Todd (három műszaki diplomás, 1997 óta a szakmában dolgozó tapasztalt kutató) néhány érdekes részletet kiszivárogtatott a Janes Defence Weekly brit katonai szakhetilapnak. 

A Nemzetközi Űrállomást, az ISS-t eredetileg az amerikai hadsereg használta volna, aztán 1998-tól átvette egy nemzetközi konzorcium, amelyben a NASA, a Roszkozmosz mellett benne van az Európai Űr-ügynökség, az ESA is.

Mivel Magyarország ESA-beltag, így mi is érdekeltek vagyunk az ISS-ben. Igaz, az ESA tagok közül Magyarország arányosan a legkisebb tagdíjat fizeti az európai űrszervezet büdzséjébe – minden magyar állampolgár évente adóforintjaiból 63 eurócenttel (körülbelül 230 forinttal) járul hozzá. Maga a Nemzetközi Űrállomás mintegy 160 milliárd dollárba került és lassan kitölti szolgálati idejét.

Pedig gyorsabban kering a Föld körül, mint a leggyorsabb hiperszónikus fegyverek, másfél órába telik neki egy teljes fordulat.

A tehervonatnyi tömegű hatalmas űrszerkezetnek van egy orosz és egy amerikai - (nemzetközi) része. Hogy a riadóztatásoknál miként reagált a tízfős nemzetközi legénység, melyik része húzódott be az űrkapszulá(k)ba – nem ismert.

Todd a Seradatától azt állítja, hogy az ISS pályája mintegy 60 kilométerrel alacsonyabban húzódott, mint a megsemmisített szovjet-orosz műholdé.

Ezzel Todd mintegy alátámasztotta a botrány után kiadott hivatalos oroszországi kommünikét, amely szerint a két égi szerkezet pályája között függőlegesen legalább 40 kilométernyi távolság volt – és az oroszországiak szerint a Kozmosz 1408-as roncsdarabjai semmiképpen sem jelentettek veszélyt a Nemzetközi Űrállomásra.

Ám a történet itt nem ér véget, mert más forrásokkal egybevágóan a Seradata embere megjegyezte, hogy kevés időeltéréssel, de módosítani kellett az ISS pályáját.

Bekapcsolták a több mint négyszáz tonna tömegű űrjármű rakétáit.

A két incidens időben közel esett egymáshoz. A másodikról, ami miatt pályamódosítást hajtottak végre az ISS-en, nagyon kevés információ szivárgott ki. Lehet, hogy összefüggött az oroszországi kísérlettel, de erre nincs bizonyíték.

Ellenőrizhetetlen oroszországi források szerint a Pentagon hasonló, műhold-lelövési gyakorlatot végezhetett el egy rakétájával, de az amerikai célpont-műhold szétlőtt darabjai vélhetően közelebb repültek az ISS-hez, mint a Kozmosz 1408-aséi.Hogy a két esemény között van-e összefüggés – vitatott.

Egyes elméletek szerint az amerikaiaknak jól jöhetett az oroszországi műhold-lelövés, mert elvonta a figyelmet saját hasonló kísérletüktől.

Talán sohasem derül ki, mi is történt 2021. november derekán az űrben...

Különös kínai holdfotó az űrben

És hogy van-e mindennek köze a Hold túloldalán, korábban készült, de csak idén decemberben nyilvánosságra hozott űrfotójához?

A kínai holdjáró egy különös, szabályos doboz alakú valamit fényképezett le a Holdon. Hogy mit – nem tudni. Gyanús, hogy a rossz minőségű fotót, amely állítólag viszonylag közelről készült, a kínaiak publikálás előtt tovább rontották, életlenné tették, mintha azt üzenték volna a világnak: kaptatok is valamit meg nem is, de mi járunk az ügy végére. 

Viszont a kínaiaknak is van műhold-lelövő rakétájuk.

Az oroszokkal együtt arra törekszenek, hogy egy, az USA-val, a NATO-val, vagy az AUKUS-sal kirobbanó katonai konfliktusban az amerikai katonai hírszerző-megfigyelő-távközlési mesterséges holdakat minél előbb kilőjék, ezzel mintegy megbénítva az erősen technika – űr-távközlés-centrikus nyugati hadseregeket. Amelyek ugyanerre törekszenek, fordított előjellel.

Eddigi ismereteink szerint a világon eddig négy ország végzett sikeres kísérletet egy, a Föld körül keringő mesterséges hold lelövésére. Ezek: az Egyesült Államok, az Oroszországi Föderáció, Kína és India.Nemrég India ugyanígy a nyugati médiafigyelem központjába került.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egyik vezetője, Jim Bridenstine „felelőtlen űrkísérlet” végrehajtásával vádolta meg az indiaiakat.

Ennek következtében 44%-kal megnőtt az ISS-t fenyegető űrhulladék-ütközés veszélye. Amit az elképesztő sebességek miatt is érdemes komolyan venni.

Egy néhány grammos fémdarab a leggyorsabb puskagolyónál 30-40-szer nagyobb sebességgel csapódhat bele az űrállomásba, amelynek a falát a legtöbb helyen 4,8-8 mm vastag különleges alumínium-ötvözet alkotja – amit még a Földön is akár egy jobb légpuska, vagy kiskaliberű pisztoly lövedéke is átüthet. És a legmodernebb technikai megoldásokkal felszerelt űrállomásokon is kisebb űrszemét-darab, vagy mikrometeor becsapódás esetén a keletkezett rést százéves, a régi tengeralattjárókon használt módszerrel, gyorsan megkötő pasztával, géllel próbálhatják betömni.

Védekezni az ilyen kisebb, néhány milliméteres, esetleg centiméteres „űrlövedékek” ellen, tekintve, hogy gyakorlatilag észrevehetetlenek, nagyon nehéz. Bridenstine is megerősítette: az űrben a 10 cm-nél kisebb tárgyak észlelhetetlenek.

Meg nem erősített hírek szerint az oroszok haderejének stratégiai tervezői mindezt figyelembe véve, egy második-harmadik, szinte kőkorszaki technológián alapuló katonai távközlési rendszert javasolnak. Az ötlet, amit sokan a fegyver egyszerűsége, igénytelensége miatt „Kalasnyikov-elvként” is emlegetnek.

A négy lövöldöző „űrcowboy” (USA, OF, Kína és India) közül a kínaiak a legrejtélyesebbek. Ők teszik közzé a legkevesebb információt és a hipergyors fegyverrendszerek fejlesztésében, az űrfegyverkezésben talán ők tartanak legelőbbre. Alig egy héttel az OF elhíresült műhold-lelövése után a Financial Times idén októberben először számolt be az áttörést jelentő kínai űrfegyver kísérletről.

Orosz űrfölény után Kínai? 

Peking zseniálisan egy több mint félévszázados szovjet kísérletet újított fel, fejlesztette tovább.

A múlt század 60-as éveiben a Szovjetunió nyomasztó fölényre tett szert a ballisztikus rakéták tökéletesítésében, a világűr-kutatásban az amerikaiakkal szemben. Az első szputnyik 1957-es fellövése után a szovjetek küldték 1961-ben az első embert, Jurij Gagarint az űrbe. 

És az 1960-as évtizedben jelent meg az amerikaiak által FOBS-nak (Fractional Orbital Bombing System – Részleges Orbitális Bombázó Rendszer) nevezett szovjet űrfegyver.

Ami gyakorlatilag nem volt más, mint egy ember nélküli Gagarin-űrkapszula, amelybe űrhajós helyett beépítettek egy hidrogénbombát. Olyan röppályára állították, amely amerikai célpontok felett haladt át. És ha kirobban a világháború, visszatérési parancsot adnak a hidrogénbomba-űrkabinnak, ami esetleg nem a Gagarin által követett pályán halad, hanem leszáll mondjuk Omaha mellett, az Offutt Légibázisnál, ahol az amerikai Atlas rakéták indítósilói voltak a hatvanas években és felrobbantja a bombát…A feltehetően 2021 októberében végrehajtott kínai FOBS-rendszer kísérletben egy Long March 2C ballisztikus rakéta állított Föld körüli pályára egy hiperszónikus (a hangsebesség több mint ötszörösével haladó) űrjárművet, talán űrsiklót, amely megkerülte a Földet, valahol kibocsátott egy kisebb űrfegyvert, amely önállóan manőverezve érte el a célt, majd becsapódott Kínában a célterületen.

Ilyen kísérletet sem az amerikaiak, sem az oroszországiak eddig nem végeztek. Ha igazak a hírek és a kínai ember nélküli űrjármű legalább ötszörös hangsebességgel száguldott és többszöri felhasználásra készült, afféle ember nélküli „Space Shuttle”-ként, az forradalmi újítást jelent a haditechnikában, nyilatkozta az  Argumenti is Fakti című oroszországi ismeretterjesztő médiumnak Alekszej Leonkov katonai szakértő.

Chance Saltzman vezérőrnagy, az amerikai hadsereg űr-hadműveleteinek helyettes parancsnoka szerint a kínai űrjárművet akár tartós, űrben való manőverezésre, a Föld többszöri megkerülésére tervezhették.

Minthogy pályáját módosítani tudja le-föl és oldalirányban is, amikor a felső légrétegeken pattog, majd visszatér az űrbe, ténylegesen lehetetlen észlelni, csak másodpercekkel a célba való becsapódása előtt – ami a védekezést a jelenlegi eszközökkel szinte lehetetlenné teszi. És az amerikaiak feltételezik, hogy ez a kínai űrszerkezet képes lehet az űrben katonai műholdakra vadászni is, azokat megsemmisíteni. Vagy nekik vezet egy, a fedélzetéről indított nagyobb rakétát, fémszerkezetet, vagy pedig erős elektromágneses sugárnyaláb közvetlen közelről való kibocsátásával használhatatlanná teszi az ellenséges műholdakat.