Néhány film, amelyet a csemetéknek látnia kell – Remek családi mozik a hosszú hétvégére

A bagdadi tolvaj (1940)

A régi filmek élvezetéhez gyakran kell némi előkészültség. Annyit változott a filmek dramaturgiája az évtizedek során, hogy egy 80 éves film mindenféle rákészülés nélkül nagyon szokatlannak tűnhet. Pláne egy gyereknek. A ritka kivételek sorát gyarapítja A bagdadi tolvaj. Ez a mese most is épp annyira bájos, mint amikor bemutatták. Igazi klasszikus meséről van szó: a gonosz és a jó harca színpompás képekben elevenedik meg.

Bár brit produkcióról van szó a készítők között csak úgy hemzsegnek a magyarok.

A producer Korda Sándor volt, a forgatókönyvíró Biró Lajos, a zenét pedig az a Rózsa Miklós szerezte, aki később a Ben-Hurért még Oscar-díjat is kapott.

Fantázia 2000 (1999)

Walt Disney a pályája elején igyekezett feszegetni az animációs filmek határait. Az egyik legmerészebb alkotása az 1940-es Fantázia volt. Egy olyan rajzfilm, amely alatt végig klasszikus zene szól, a képek pedig a zene hangulatát igyekeznek visszaadni. Walt Disney eredeti elképzelése az volt, hogy minden évben ki fognak jönni egy új Fantáziával, de mivel nem volt anyagi siker, a következő felvonásra majdnem 60 évet kellett várni. Ez lett a Fantázia 2000, amelynek a hangulata, stílusa és megvalósítása – akár csak az elődjénél - zenéről zenére változik.

Hol a 30-as évek jazzkorszakát, hol Noé bárkájának történetét, másutt pedig az élet és a pusztítás mitikus harcát mutatja be a rajzfilm, méghozzá szenzációs képekben.

Híd Terabithia földjére (2007)

Két gyerek, hogy elmeneküljön az unalmas hétköznapokból kitalálnak maguknak egy fantázia világot, ahol ők uralkodnak – dióhéjban ez a történet. A 2000-es évek elején rengeteg mese-adaptáció készült Hollywoodban, kezdve a Percy Jackson filmektől Az arany iránytűig. Ám a legtöbb felejthető, középszerű alkotás lett. A Terabithia annyiban kiemelkedik a fantasy filmek sorából, hogy itt nem az effektekkel, hanem a történettel akarták lenyűgözni a nézőket.

Ezt a mozit a finálé teszi igazán emlékezetessé, amiről csak annyit mondunk: megható.

Mellesleg itt is van magyar vonatkozás. A rendező ugyanis Csupó Gábor.

Az igazi kaland (2011)

Ha se drámára se izgalmakra nem vágyunk, csak egy szívet melengető családi filmet szeretnénk nézni, akkor Az igazi kaland ideális választás lehet.

A sztori egy családról szól, akik mindenféle tapasztalat híján belevágnak egy állatkert üzemeltetésébe.

Mint látható a történet nem váltja meg a világot. Viszont cserébe ha a gyerekekkel leülünk elé szinte biztos, hogy mindenkinek fülig ér majd a szája mire a film véget ér. Az igazi kaland egy érzelmes film, amely ráadásul ügyesen kerüli a giccset.

Coraline és a titkos ajtó (2009)

Egy kislány, aki már unja a családját egy varázsajtón keresztül átmegy egy másik világba, ahol minden eszményi. Az emberek sokkal kedvesebbek. Viszont mindannyian elég bizarrul festenek, mivel a szemük helyén gombok vannak. A kislány minél több időt tölt ebben a másik világban annál egyértelműbb lesz előtte, hogy a mézes-mázas felszín alatt sötét titkok rejtőznek.

Ez a bábfilm a legkisebbeknek ijesztő lehet.

A képi világ néhol már szinte a horrorfilmeket idézi. Ám a tinédzsereket nyugodtan le lehet elé ültetni. Ők minden bizonnyal imádni fogják, hogy a film szinte majd szétpattan a kreativitástól.