Ügyes húzás Trumptól Grönland megvásárlásának felvetése

Elemzések2019. aug 21.Fellegi Tamás

Első hallásra hihetetlen ajánlattal állt elő az amerikai elnök: megvenné Grönlandot. Az ajánlat említése azonban nem feltétlenül rossz stratégia, ráadásul nem is egyértelmű, ki a jelenlegi birtokos, így még teljesen irreálisnak sem tekinthető.

Régi-új ötlet

Jó nagy követ dobott az állóvízbe Donald Trump, bár az idei nyár nem igazán volt állóvíz a nemzetközi politikában, részben épp az agilis amerikai elnöknek köszönhetően. Természetesen az első reakciója mindenkinek az, hogy teljes képtelenség, amivel Trump előállt, de egyrészt választói számára nem is hangzik rosszul, másrészt nem is annyira irreális az ötlet, mint amilyennek elsőre tűnik.

Országok vásárlása ugyan már kissé meghaladottá vált napjainkra, hisz az tipikusan a gyarmati terjeszkedés, a birodalomépítés, de legalábbis a terjeszkedés eszköze volt, és ebben épp az Egyesült Államok volt az egyik élenjáró, amit most hangoztat is Trump, felidézve országa történetének fényes napjait a választópolgárok előtt, bő egy évvel az elnökválasztás előtt.

Napóleon, mint eladó

A 18. század végén függetlenné vált Amerikai Egyesült Államok, melynek területe kezdetben cask a mai ország keleti partvidékének egy részére terjedt ki, gyorsan terjeszkedni kezdett nyugat felé, és mikor elérte az akkori nagy kiterjedésű francia gyarmat, Louisiana határát, szenzációs lehetősége adódott: az európai kontinens meghódításával foglalkozó Napóleon nem sok jelentőséget tulajdonított a tengerentúli gyarmatoknak, így 1803-ban Louisiánát egyszerűen eladta az Egyesült Államoknak (persze nem kizárt, hogy az katonai erővel amúgy is megszerezte volna). Az Egyesült Államok ezzel hirtelen duplájára növelte területét, ráadásul megnyílt számára az út a Csendes-óceán felé.

A Napóleontól megvásárolt terület 

Orosz kiárusítás

És ha mindez nem lett volna elég, rövidesen újabb hihetetlen lehetőség adódott: az USA az időközben az amerikai kontinensre is behatoló Orosz Birodalomtól 1867-ben megvásárolhatta az akkor értéktelennek tűnő Alaszkát. Ezzel nem csak az ország területe nőtt nagyot, de később kiderült, hogy Alaszka ásványkincseket is rejt, stratégiai szerepe pedig elhelyezkedés miatt felbecsülhetetlen.

Nos, ami Grönlandot illet, meglehetősen emlékezet a helyzet az egykori alaszkaira. Értéktelennek tűnik, egy hatalmas, zord éghajlatú sziget, aminek legnagyobb részét örök jég borítja (az egyik legnagyobb éghajlati veszélyforrás ennek elolvadása). A sziget azonban lényeges helyen fekszik: felnyúlik az Északi-sarkvidékre, ami egyre fontosabb területté kezd válni mind hajózási, mind esetlegesen kitermelhető ásványkincsek szempontjából.

Előnyök

Ha az Egyesült Államok megszerezné Grönlandot, jelenlegi 9,6 millió négyzetkilométeres területe 2,16 millióval megnövekedne, ezzel Kínát és Kanadát megelőzve a világ második legnagyobb területű országa lenne Oroszország után. Ezen túlmenően észak-déli kiterjedése Florida legdélibb pontjától, a 25. szélességi körtől az Északi-sark közeléig terjedne, kelet-nyugati kiterjedése pedig a nyugati hosszúság 20. fokától a 170-edikig húzódna, 150 fokot lefedve a 360-ból, megközelítve Oroszországot, amely 160 fokot tudhat magáénak.

Ki az eladó?

Az előnyök így önmagukban is korlátlanok, az esetlegesen a jövőben előkerülő ásványkincsek már csak hab a tortán. Na de ha így van, és Trump ügyes ingatlanspekuláns, még ha fél kontinens méretű területről is van szó: kinek kellene ajánlatot tennie? És az eb itt van elhantolva: Grönland Dániához tartozik, bizonyos értelemben gyarmata, egyre nagyobb önállósággal. A mindössze 56 ezer fős grönlandi népesség, amely jórészt inuit indiánokból áll, régóta emlegeti a teljes függetlenséget, noha szerény életszínvonalát dán segélyek emelik, nem kis mértékben.

Ebben a helyzetben a grönlandiak bármikor azt mondhatják, hogy kérik a függetlenséget, szavazhatnak is róla. Ha igent mondanak, Dániának nagyon nehéz lenne védenie azt az állásponton, hogy az ország integritásáról van szó és nem mehetnek. Ha viszont mennek, és első lépésként önálló országot alkotnak, akkor már ők maguk dönthetnek saját további sorsukról.

Nos, jelenleg jogilag Trump a dán kormánnyal tárgyalhat, amely semmilyen pénzért nem adhatja el a szigetet, mert az nagyon kínos lenne számára a nemzetközi közösség előtt. Szüksége sincs különösebben a pénzre, még ha sokat ajánl is Trump: Európa, sőt a világ egyik leggazdagabb országáról van szó.

Függőségből függőségbe

Igen ám, de ha a grönlandiak pont ezt a lehetőséget megfontolva elkezdenek azon gondolkozni, hogy nem lenne-e jobb amerikainak lenni, mint grönlandinak, esetleg dánnak, akkor már más lehet a helyzet. Ha Trump maguknak a grönlandiaknak tesz ajánlatot, már kis összeggel is csodát érhet el: 56 ezer embernek ha 56 milliárd dollárt ajánl, fejenként egymilliót kapnak, amellyel már vígan eléldegélhetnek, és ha nem tetszik az óhaza, át is költözhetnek az Egyesült Államok más részeire.

Ráadásul ennél nagyobb összeget is megérhetne Trumpnak a dolog, ha megduplázza az ajánlatot, akkor sem érte még el a világ leggazdagabb emberének vagyonát a vételár. Ha a grönlandiak a gazdagsággal elcsábíthatók, már össze is hozható az üzlet. A kérdés cask az, hogy a nemzetközi megítélése milyen lenne annak, hogy a grönlandiak pénz ígéretére azért kiáltják ki a Dániától való elszakadást, hogy egy másik országhoz csatlakozzanak.

Különleges intézkedés

A nemzetközi vélemény persze nem nagyon szokta izgatni Trumpot, hisz akkor sem izgatta, amikor kilépett a párizsi klímaegyezményből, pedig annak igen rossz visszhangja volt. Az persze még előfordulhat, hogy Dánia, akár az EU támogatásával valamilyen különleges intézkedést hoz, mondjuk kitűz egy átmeneti időt, amikor a grönlandiak dönthetnek az elszakadásról. Ez célszerűen 6 év lenne, azalatt Trump esetleges második elnöksége véget ér, utána már jó esély van rá, hogy bármely más elnök kínosnak tartaná az ügyet.

Trumpnak mindenhogy előnyös

Ha így is lenne, Trump akkor sem jön ki rosszul a dologból: a választók, különösen, akik eleve hajlanak arra, hogy Trumpra szavazzanak, értékelhetik ezt a hongyarapító gesztust, így alkalmas a dolog arra, hogy különösebb erőfeszítés nélkül növelhesse újraválasztási esélyei az elnök.