Nem ott van a munkaerő, ahol a gyárak: illeszkedési válságban a hazai munkaerőpiac

Sajátos ellentmondás rajzolódik ki a munkaerőpiacon. Miközben emelkedtek a munkanélküliségi mutatók, sok vállalat továbbra is nehezen talál megfelelő munkavállalókat, az állást keresők jelentős része pedig tartósan nem tud elhelyezkedni. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint augusztusban 4,7 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, a június–augusztusi időszak átlagában pedig 4,8 százalékot ért el. A munkakeresés átlagos időtartama 11,7 hónap, a munkanélküliek több mint egyharmada pedig már legalább egy éve próbál elhelyezkedni.

Nem ott keresnek dolgozókat a cégek, ahol rendelkezésre áll munkaerő

A Jobtain HR Szolgáltató szerint a látszólagos ellentmondás mögött egyre erősebb szerkezeti eltérések húzódnak meg. Az álláskeresők száma országos szinten növekedhet, miközben a vállalatok által keresett munkaerő és az elérhető jelöltek földrajzi elhelyezkedése, szakmai háttere, bérigénye vagy vállalható munkarendje nem találkozik. Bizonyos térségekben több a munkát kereső ember, a nyitott pozíciók jelentős része viszont más régiókban, gyakran ipari parkokban és a nagyobb termelőközpontok környezetében jelenik meg.

„Attól, hogy esetleg több ember keres munkát, a vállalatok toborzási problémái még nem oldódnak meg automatikusan. Sokszor egyszerűen nem ugyanott van a betöltetlen állás és az elérhető munkaerő. Más esetekben a szükséges szakmai tudás, a kínált és az elvárt fizetés, a műszakrend vagy a munkába járás feltételei között van jelentős különbség. A jelenlegi munkaerőpiacon ezért elsősorban illeszkedési problémát látunk, a cégek és az álláskeresők jelen vannak a piacon, mégis nehezen találják meg egymást” - mondja Mihályi Magdolna, a Jobtain HR Szolgáltató ügyvezetője.

A munkahely távolsága már a jelentkezés előtt kizárhat egy állást

A földrajzi eltérések különösen a nagy létszámot foglalkoztató gyártó-, termelő- és logisztikai vállalatoknál okoznak nehézséget. Egy új ipari beruházás vagy egy nagyobb kapacitásbővítés rövid idő alatt több száz munkavállaló iránt teremthet keresletet egy olyan térségben, ahol a helyben elérhető munkaerő létszáma vagy szakmai összetétele ezt már nem tudja kiszolgálni. Egy ipari park közelsége önmagában sem garantál megfelelő munkaerőbázist. Egy nagyváros szélesebb vonzáskörzetből érheti el a jelölteket, jobb közösségi közlekedéssel és többféle szolgáltatással támogathatja a munkavállalást. A kisebb városokban működő üzemek ugyanakkor gyakran szűkebb helyi merítésből toboroznak, miközben a környező településekről történő bejárás saját autó nélkül nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg.

A belföldi mobilitásnak ára van

A Jobtain szakértője szerint a magyar munkavállalók nyitottabbá válhatnak a távolabbi munkalehetőségekre, ám a mobilitás ritkán valósul meg megfelelő munkáltatói támogatás nélkül. Egy másik országrészbe költözés vagy a hétköznapi szállás vállalása akkor lehet reális, ha az elérhető nettó jövedelem a lakhatás és az utazás költségeinek levonása után is érzékelhető előrelépést jelent.

A belföldi és a külföldi munkavállalás között ráadásul ugyanaz a munkavállaló mérlegelhet.Ha a költözés terheit mindenképpen vállalnia kell, a külföldön elérhető magasabb kereset erősebb ösztönzővé válhat. A hazai vállalatoknak ezért a bér mellett a teljes ajánlatot kell versenyképessé tenniük. Ez azt jelenti, hogy a lakhatás, az utazás, a munkarend, a kiszámíthatóság és a hosszabb távú fejlődési lehetőség együtt határozza meg, hogy sikerül-e más régióból munkavállalót megszólítani és megtartani.

Szakmunkásokból továbbra sincs túlkínálat

A földrajzi eltérések mellett a szakmai szerkezet különbségei is lassítják az elhelyezkedést. A munkanélküliek számának növekedése nem jelenti azt, hogy több lett a cégek által leginkább keresett gépkezelő, karbantartó, hegesztő, villanyszerelő, technikus vagy más tapasztalt szakember. A Jobtain 2026-os Kékgalléros Benchmark kutatása szerint a szakmunkások toborzásában a cégek 55 százalékánál a jelöltek bérigénye és a kínált fizetés közötti eltérés jelenti az egyik legnagyobb nehézséget, 45 százalékuk pedig már a megfelelő számú jelentkező elérését is kritikus problémának látja.

A vállalatok számára így egyszerre lehet jelen a nagyobb általános munkaerő-kínálat és az adott munkakörhöz szükséges emberek tartós hiánya. Ezt erősíti, hogy a modern gyártási és logisztikai munkakörökben egyre több technológiai, digitális és problémamegoldó készségre van szükség. A kereslet és a kínálat találkozását az állásajánlatok tartalma és minősége is befolyásolja.

A Jobtain 2026-os munkavállalói kutatása szerint az álláskeresők 84 százaléka pontos fizetést szeretne látni már az álláshirdetésben.

A műszakrend, a feladatok érthető bemutatása és a munkavégzés helye a válaszadók 63–67 százaléka számára alapvető információ. A jelentkezők tehát már az első lépésnél összevetik az ajánlatot saját anyagi elvárásaikkal, családi helyzetükkel, közlekedési lehetőségeikkel és vállalható időbeosztásukkal. A bizonytalanul megfogalmazott hirdetés, a hosszú kiválasztási folyamat vagy a hiányos tájékoztatás olyan jelölteket is eltántoríthat, akik szakmailag alkalmasak lennének. Kékgalléros pozícióknál különösen fontos a gyors reakció, mivel a keresett munkavállalók gyakran egyszerre több ajánlatot mérlegelnek.

A Jobtain szerint a vállalatoknak a munkanélküliségi adatokból nem érdemes arra következtetniük, hogy a következő időszakban különösebb erőfeszítés nélkül is több megfelelő pályázó közül válogathatnak. A helyi munkaerőbázis feltérképezése, a reálisan elérhető ingázási körzet meghatározása, a bérszintek összevetése és a jelöltek elvárásainak megismerése minden eddiginél fontosabbá válik.