Netflix és a társai elfoglalták a nappalinkat, pedig van velük baj bőven!

A világjárvány sok borzalmat okozott a világban, de legalább az időzítése nem volt rossz. Ha a 90-es években szakad a nyakunkba a pandémia, minden bizonnyal a „Gazdálkodj okosan”-ra és a römire is ráuntunk volna egy idő után, aztán meg kénytelenek lettünk volna ott gubbasztani az állami televízió műsorai előtt. Most viszont szörfölhettünk a neten, felfedezhettük mi mindenre képes az okostelefonuk vagy épp elmerülhettünk a videotárak kínálatában.

A streaming szolgáltatásoknak kétségtelenül van egy rakás erényük. A régi videotékákat aligha sírja már bárki is vissza, mikor egyetlen gombnyomásra egy viszonylag olcsó havidíjért filmek és sorozatok ezreit lehet elérni. De azért még van tér a fejlődésre.

Ezek egy része technikai, amelyet remélhetőleg hamar kiküszöbölnek. Van olyan magyar szolgáltatás például, amelynél még mindig előfordul, hogy a film vagy a TV epizód kellős közepén, jó minőségű net mellett is megakad a műsor.

A lejátszó pedig kifejezetten nem bírja, ha hosszú időre leállítunk valamit, mert aztán alig hajlandó újraindulni.

De ha tényleg eljön végre az 5G kora, akkor ilyesmi miatt már aligha kell majd aggódni. Az ajánlók finomhangolása már más kérdés. Jelenleg, aki nem egy konkrét műsorra kíváncsi és csak azért lép be streamingre mert szeretne valamit nézni a videótárban azt jó eséllyel el fogja borítani a bőség zavara.

Ha esetleg előfordult már velünk, hogy tíz perceket, esetleg fél órát is eltöltöttünk azzal, hogy végre ráleljünk az ideális műsorra, ne érezzük furán magunkat. Ez egy teljesen megszokott jelenség. Akad olyan felmérés, amely szerint vannak, akik

évente 187 órát töltenek el azzal, hogy keresnek valamit a Netflixen.

Elvileg ugye erre a problémára lettek kitalálva azok az algoritmusok, amelyek folyamatosan próbálják kitalálni az ízlésünket és igyekeznek kedvünkre való tartalmat ajánlani. A jelek szerint nem végeznek túl jó munkát.

De ez egy kezelhető probléma, ahogy az is, hogy egyelőre például a Netflixen a régi filmekről többnyire hiányzik a magyar szinkron.

Az már nehezebb megoldani, hogy a videotárak ne szaporodjanak túl.

A streaming ugyanis akkora biznisz, hogy lassan minden stúdió indítani akar egy sajátot. Régen a technológia hajnalán szinte az összes nagy médiavállalat lepasszolta a tartalmait a Netflixnek, de most hogy rengeteg pénz van benne minden stúdió akar egy saját videótárat. Úgyhogy egyre nehezebb összehalászni a kedvenc filmeket mert egyre másra fordul elő, hogy a fontosabb címek valamelyik vadiúj szolgáltatáson ütik fel a fejüket.

Például volt hogy a Csillagok Háborúja mozik itthon a Netflixen és az HBO GO-n is elérhetőek voltak. De hamarosan hozzánk is jön a Disney+, úgyhogy akit a Star Wars érdekel az idővel kénytelen lesz arra is előfizetni, mert a híres űropera epizódjait máshol online nem lehet majd megnézni.

Amerikában és Nyugat-Európában már most is óriási a tumultus: a Netflix, az Amazon Prime, az HBO Max és az Apple TV+  mellett ott van a Hulu, a Paramount+ és a StarzPlay is.

És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Már több mint harminc olyan videó-streaming szolgáltatás létezik, amelynek legalább 1 millió előfizetője van. Aki minden fontos sorozatot és filmet nyomon akar követni annak lassan kisebb vagyonokat kell leszurkolnia a tömérdeknyi streaming szolgáltatásért.

Mindenesetre a nagy szájtokon a jóféle sorozatokból és vásárolt filmekből nincs hiány, a saját gyártású mozik viszont általában meglepően gyengék. Különösen ha a piacvezetőnek számító Netflixen nézünk körbe.

Ez nem is lenne akkora baj, ha könnyen ki lehetne szűrni a rossz filmeket. A Netflixen azonban ez nem olyan egyszerű. Évekkel ezelőtt még mindenki pontozhatta a tartalmakat. Így lehetett látni, hogy melyik alkotásról mit gondol a közösség. De ezt a rendszert azóta eltörölték. Az új szisztémában minden cím mellett csak egy százalék jelenik meg, amely elvileg azt jelzi, hogy mekkora eséllyel fogjuk kedvelni az adott művet. De gyakorlatilag annyira mellé szokott lőni, hogy a rendszer szinte használhatatlan.