Nézze meg, melyik európai országokba szállít még földgázt Oroszország
ElemzésekTöbb helyen is tévesen jelent meg a nemzetközi médiában, hogy Magyarország lenne az egyetlen uniós állam, amelyik földgázt kap Oroszországtól. Igaz, hogy ma már csak a korábbinak a töredékét szállítja a Gazprom Európába, de több más EU-s ország - Ausztria, Olaszország, Csehország, Szlovákia, Románia, Horvátország és Görögország - is vásárol az oroszoktól.
Bár az Oroszországból érkező földgázra egyelőre nem vezettek be uniós korlátozást, az arról zajló vita, és az orosz szállítások durva csökkentése komoly emelkedést hozott az irányadó holland TTF gáztőzsdén különösen az európai gáztározók feltöltése idején.
Míg tavaly egy MWh ára 30 euró körül mozgott, idén nyáron a 250 eurós árfolyamot is megütötte a földgáz ára, ami október elejére 170 euró környékére süllyedt. A mostani válságban azonban az ár még így is csak másodlagos probléma az ellátás biztosítása mellett.
Az Unión belül is törésvonalak húzódnak a különböző álláspontokat képviselő országok között: az orosz gáztól kevéssé, vagy egyáltalán nem függő országok a szankciók fokozását sürgetik.
Akik kevésbé függtek az orosz gáztól
Az Északi-tenger vezetékrendszeréhez hozzáférő tagállamok, köztük a Benelux államok és Dánia könnyen megoldja az ellátását norvég gázzal. Belgium, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Portugália számos LNG-terminállal rendelkezik. Utóbbi két ország ráadásul Észak-Afrika felől is földgázhoz juthat vezetékeken keresztül. Ezek az államok kevésbé érzik meg a mostani krízist, náluk nagyobb az ellátásbiztonság és ezzel párhuzamosan jobban támogatják a minél szigorúbb szankciókat.
A másik oldalon a közép-európai tagállamok és Olaszország állnak
Olaszország speciális helyzetben van. A Földközi-tengeren átívelő vezetékeken hozzáférhet az Észak-Afrikából érkező földgázhoz, illetve LNG terminálokkal is rendelkezik. Az olasz energiamix azonban végtelenül földgáz orientált. Ennek oka, hogy az atomerőművek leállítása után a kieső kapacitás gázturbinás erőművekkel pótolták. Az olasz elektromos áram termelés közel felét földgázból biztosítják. Ez az arány óriási. Összehasonlításképp hazánkban az áramtermelésben kevesebb mint 20 százalék a földgáz aránya és még ezt is csökkenteni szeretnénk. Ebből kifolyólag az olaszok hiába rendelkeznek alternatív forrásokkal, olyan nagy a földgázigényük, hogy az orosz importra még így is rá vannak szorulva.
Olaszország egyébként Azerbajdzsánból, Angolából, Algériából és a Kongói Köztársaságból is vásárol most földgázt az orosz mellett. Németország ennél is rosszabb helyzetben van. Mindössze 1 LNG terminállal bír és alternatív vezetékekhez sem fér úgy hozzá, mint az olaszok, ráadásul náluk a telek is hidegebbek.
Németország irányába immár nemcsak leállt az Északi Áramlat 1 vezetéken a szállítás, de azóta mind az egyes, mind pedig a soha be nem üzemelt kettes vezeték is súlyos károsodást szenvedett. Olaszország kap még orosz földgázt, de jóval kevesebbet, mint a háború előtt: 40 százalékról tíz százalékra csökkent a földgázimportjukból az orosz gáz aránya.
Oroszország ezen a két kiszolgáltatott európai nagyhatalmon keresztül próbál nyomást gyakorolni az EU-ra hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállítások leállítása és a szankciók feloldása érdekében fejtsen ki nyomást Brüsszelre.Ez azonban nagyobb eséllyel inkább Németországban történhet meg főleg az energiaintenzív ipar meghatározó súlya miatt. Nem véletlen, hogy az oroszok az Északi Áramlat megrongálása után közölték: a még működő vezetékszálon továbbra is készek szállítani a németeknek.
A súlyosan eladósodott olaszok ugyanakkor nem szívesen mennének szembe az összeurópai akarattal, az Európai Központi Bank kötvényvárlásaitól hatalmas mértékben függnek.
Még érdekesebb a közép-európai országok helyzete. Lengyelország irányába már hosszú ideje leállt a földgáz szállítás a Jamal vezetéken. Nem kérdés, hogy ez nem könnyíti meg a lengyelek helyzetét, de Varsó a belföldi jelentős szénkészletekre építve többnyire tudja kezelni a helyzetet. A lengyelek esetében kizárt, hogy az orosz nyomásgyakorlás sikerrel járna.
A V4 országok és Ausztria
Gyakran hangoztatott vád irányunkba, hogy már csak mi kapunk orosz földgázt.
A Magyarország elleni vádak azonban alaptalanok, ugyanis az Ukrajnán át vezető Testvériség vezetéken keresztül továbbra is érkezik az orosz fölgáz Szlovákiába, ahonnan a Transgas vezetéken keresztül Ausztriába és Csehországba is eljut (Olaszországba is innen jutott el, ám ez most nem működik a fentebb leírt okokból).
Ezek az országok valójában ugyanúgy használnak orosz földgázt, mint Magyarország.
A különbség csupán abból adódik, hogy ők a háború sújtotta Ukrajnán át vezető magas fokú kockázatoknak kitett vezetékeken kapják azt, míg mi a déli Török Áramlaton keresztül Szerbián át, egy sokkal biztonságosabb útvonalon.Az Egyesült Államok és több nyugati ország nem szerette volna, hogy ez a déli gázvezeték megépüljön, hasonlóan ahogy az Északi Áramlat 2-t is sokan támadták.
A Török Áramlat leállítása is szóba került a közelmúltban a sajtóban, erre azonban kicsi az esély. Az oroszok innen látják el Szerbiát is. Ennek a vezetéknek a hazánkba érkező kapacitása csak arra elég, hogy minket ellásson, innen például a németek, vagy az olaszok már nem tudnának többlet gázhoz jutni, így az ő ’’kiéheztetésüket’’ ez nem befolyásolja.
Déli szomszédunk Horvátország is használ orosz gázt. A horvát gázfelhasználás 22 százaléka származik Oroszországból. Viszonylag magas a horvát belföldi kitermelés, fogyasztásarányosan 21 százalékot tesz ki. A belföldi földgáz kivitelére embargót vezettek be. A maradékot a krk-i LNG terminálból fedezik. Ez utóbbi Magyarország számára is fontos, hiszen a terminálhoz hazánk is hozzáfér.
Románia is orosz földgázt importál jelenleg is, noha kevésbé függenek az orosz gáztól, mivel viszonylag magas a hazai kitermelés aránya esetükben. A román gázfelhasználásnak mindössze 24 százalékát importálják, azt viszont orosz gázból teszik.
A jövőben ez is változhat. Egy Törökországon, Görögországon és Bulgárián keresztül vezető vezetéken keresztül a jövőben azeri gázra szeretnének átállni. Ez az opció hosszabb távon hazánknak is érdekes alternatívát jelenthet. Magyarország keresi is az ilyen irányú együttműködési lehetőségeket.
Különleges helyzetben van Bulgária. Az EU legfejletlenebb tagállama valójában hozzáférhetne a Török Áramlaton érkező orosz gázhoz, azonban mivel nem volt hajlandó vállalni a rubelben történő elszámolásra való átállást, így az oroszok nem szállítanak számukra földgázt.
Korábban Szófia az importjának a 90 százalékát Oroszországból szerezte be. Most amerikai LNG-vel pótolják a hiányt, a jelenlegi piaci árakhoz képest kedvező árfolyamon. A jövőben ők is az azerbajdzsáni gázban látnak fenntartható alternatívát. Ebbe az irányba épp a napokban történt fontos lépés. Átadták ugyanis a Görögországot Bulgáriával összekötő 180 kilométeres 3 milliárd köbméter/év kapacitású földgázvezetéket. Az új vezeték segítségével a görög LNG terminálokhoz is hozzáférhet Bulgária.
Érdekesség, hogy eközben Görögország is vásárol orosz földgázt, és teljesíti is a rubeles fizetés követelményét. Szükségleteinek közel 30 százalékát fedezi Athén orosz gázból és egészen 2026-ig érvényes gázszállítási szerződésük van a Gazprommal.
Kínából is érkezik Európába orosz gáz, erről ebben az elemzésünkben írtunk bővebben.
Hosszú távon nyilván az orosz gázfüggés minimalizálása lesz a megoldás. Ehhez a megújulók, az atomenergia, az elektromos áram alapú ellátás kiépülése, az LNG és az azeri, afrikai, valamint a közel-keleti földgázon keresztül vezethet az út, ami nem megy egyik pillanatról a másikra.
