Nyártól betiltják a műanyag poharat - Miben adják majd a sört?

A műanyaghasználat csökkentését célzó uniós jogszabályt tavaly nyáron fogadta el a magyar kormány. A hazai tervezet vizsgálatát az Európai Bizottság már januárban befejezte, a részletes végrehajtási rendelet még mindig nem jelent meg. Ez azért probléma, mert a csomagolásgyártók és a felhasználók – üzletek, éttermek – nem tudják mire készüljenek.

Ráadásul az uniós elvárásokon túl a magyar állam önként előrevetített további szigorításokat, ám amíg a végrehajtási rendelet nem jelenik meg, nem tudni, életbe lépnek-e vagy sem.

Az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatali tiltásáról szóló jogszabálytervezet a következő, a kereskedőket, vendéglátó helyeket érintő termékekre vonatkozik: evőeszköz (villa, kés, kanál, evőpálcika), tányér, szívószál, italkeverő pálcika, expandált polisztirolból készült ételtároló edény, ételtartó, italtároló és italtartó pohár (beleértve ezek kupakját és fedelét is) bármilyen műanyagból készült italtartó pohár az ital értékesítési pontján biztosítva, (beleértve ezek kupakját és fedelét is), könnyű műanyag hordtasak (50 mikronnál kisebb falvastagságú, a termék értékesítési pontján biztosítva az elszállításhoz a fogyasztónak (mely biológiailag lebomló termékkel helyettesíthető)). A felsorolás részletes, ám több kérdés nem tisztázott.  

A 0-15 mikron vastagságú zacskókat, melyeket például lédig zöldség, gyümölcs csomagolására biztosítanak az üzletek, termékdíjjal kombinálják, ami július 1-től 7-8 forintra is növelheti ezek bekerülési költségét, mondta a növekedés.hu-nak Kiskovács Miklós, a Green Tax Consulting Kft. szakértője.

„Így felmerül a kérdés, mibe fogja a vásárló  csomagolni például a cukkinit. A hozott zacskó higiéniai okokból miatt kérdéses, a jelenleg használt pedig a termékdíj miatt válik problematikussá.”

Az sem egyértelmű, benne maradnak-e az önként vállalt tételek a végleges rendeletben.

A műanyag poharak teljes betiltását különösen a vendéglátóipar és a fesztiválszervezők ellenzik: sört aligha mérnek majd papírpohárba.

„Az unió a polisztirol hab poharakat tiltja, a többi műanyagot tartalmazó pohárra mennyiségi korlátozást (darab/fő/év) kívánt bevezetni”, mondta a növekedés.hu-nak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára.

"A hazai szabályozás viszont minden műanyag poharat betiltana – ebbe beleesik a papír pohár is, amelyen műanyag záróréteg van. Jelen állás szerint az italautomatákban nem lesz pohár, mivel azokat műanyag vagy műanyagbevonatú papír pohárral lehet üzemeltetni”, teszi hozzá.

A 15-50 mikron közötti nem lebomló zacskókat is betiltanák, az unió ezeknél szintén mennyiségi korlátozást ír elő. (Ezek nem a fizetős, „masszívabb” bevásárlótáskák, hanem a vékonyabb, füles, sokszor kisebb üzletben kapható zacskók). „A boltok véleménye erről megoszlik, van, akiket nem érint, mások azzal érvelnek, hogy van olyan csomagolási szükséglet, ahol nem tudják mással kiváltani”, mondja Kiskovács. „Ilyen lehet a nagyobb láncokban a húspultban használt, a csomagolt áruhoz adott zacskó.”

Vannak további dilemmák. A 15-50 mikron közötti zacskók eladótéri használata tiltott csak, az nem, ha az üzletek az eladótéren kívül élelmiszerek, például kenyér előcsomagolására használják, magyarázza a szakértő.

„Ettől különösen bonyolulttá válik a helyzet, mert a csomagolószer-gyártónak nem mindegy, milyen célra adja ki az adott vastagságú csomagolót; más a díjtétel, ha a háttérben csomagolnak bele.”

Léteznek kiskapuk is. A magyar szabályozás csak az első hazai forgalomba hozatalt tiltja, vagyis ha július 1-je előtt „bevásárol” a kereskedő, a készleteteket a rendelet hatályba lépése után is használhatja.

Az uniós elvárások sem egyértelműek. Nem tisztázott, hogy például mi minősül egyszer használatosnak, s kijelentheti-e a kereskedő, hogy az adott termék nem egyszer, hanem négyszer használatos. Szintén nem egyértelmű, milyen összetételt jelent a biológiailag lebomló műanyag. A definíciók sincsenek mindig pontosan megfogalmazva: például az ételtároló edény nem tányér, de hogy mi pontosan és mi fér bele, sem tiszta, ahogy az sem, min és mivel lehet egy eseményen ételt szervírozni, miben adható ki elvitelre az étel.

Arra pedig nem lehet számítani, hogy minden kereskedő (különösen a kisebbek) jogászt fogad, hogy értelmezze a jogszabályt. A szakmai szervezetek segítségére is szükség van, mondja Kiskovács. A gyártókat is rosszul érinti, hogy késik a jogszabály. Ők az egységes uniós szabályozástól való eltérés miatt versenyhátrányba kerülhetnek, mondja Nagy. „A mennyiségi korlátozást a tiltásnál jobb nevelőeszköznek tartom, s persze a hulladékszelektálás és gyűjtés hatékonyabb formáját is meg kellene oldani”, teszi hozzá.

A kiszámíthatatlanság nem segít a tervezésben, ettől függetlenül az üzletek, vendéglátóipari egységek közül többen megkezdték az átállást, s amit lehet, más anyagokkal helyettesítenek.

Nem könnyű és főként nem olcsó az (egyszer használatos) műanyagot pótolni: kevés a rendelkezésre álló és árban is versenyképes opció.

Ám amíg a műanyagipar nem zárkózik fel, és nem fejleszt környezetbarát anyagokat, a többség kénytelen ezekre támaszkodni.

„Az egyszer használatos műanyagból készült termékekből (pld. evőeszköz, pohár, stb.) már nem szállítunk áruházainkba, ahol még van, az maradványkészlet”, mondta lapunknak Maczelka Márk, a Spar Magyarország szóvivője.

Ezeket, mivel a törvény lehetővé teszi, értékesítik, de az alternatívák már rendelkezésre állnak, tette hozzá. A lánc árul bambuszból készült evőeszközt, banánhéjból készült tányért, kukoricakeményítőből készült zacskókat. Bizonyos saját márkás termékeken a műanyag fedőt újrahasználható szilikonra cserélték, vagy elhagyták a műanyag kupakot, mosható ételtartó tasakokat kínálnak szendvicsekhez, bizonyos zöldségek, gyümölcsök műanyag tálcáit lebomló vagy más anyagú/típusú tárolóval váltották ki. „Ha megjelenne a végrehajtási rendelet, akkor sem érné minket meglepetésként, mert az átállás tulajdonképpen megtörtént”, mondja Maczelka.

A Lidl műanyaghulladék visszaszorítására irányuló stratégiájának megfelelően megszüntette kínálatában az egyszer használatos műanyag termékek, többek között a szívószálak, az eldobható műanyag poharak, műanyag tányérok és evőeszközök, valamint a műanyag fültisztító pálcikák értékesítését, melyeket a lehetőségek szerint minél fenntarthatóbb alternatívákkal helyettesített, írta kérdésünkre a lánc.

A Kifli.hu online szupermarket a papírzacskók és csomagolók mellett körülbelül 15%-ban használ műanyagot fagyasztott és bizonyos hűtött élelmiszerek, valamint vegyiáruk csomagolására. Az uniós jogszabály életbe lépésére egyelőre nincs kész tervük, tudtuk meg a cégtől, de szabályozástól függetlenül több környezetterhelést csökkenő lépést tesznek.

"A Kiflinél a fenntarthatóság jegyében több meghatározó elemet is beépítettünk koncepciónkba: ilyen a papírhulladék visszagyűjtése, az ingyenesen újratölthető betétdíjas üvegek használata. A készleten maradt ételek sem vesznek kárba, mivel felajánljuk a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek mielőtt szavatosságuk lejárna”

,közölte lapunkkal Makkay János ügyvezető.

„Több anyaggal próbálkoztunk, azonban az ázsiai ételeknél, amelyeknél sok a lé és a szósz, és  melyek kényesek a hőre, az alumínium és papírtárolók nem működnek, nem lehet bennük biztonságosan ételt szállítani”

, mondta lapunknak Phuong Nguyen, a budapesti Khan, Sáo és Quí éttermek egyik alapítója.

A vietnámi, thai és kínai ételeket kínáló egységekben a közelmúltban tértek át hagyományos üveg tárolókra – a leveseket ebben szállítják, mivel nem találtak más környezetbarát opciót. „Próbálunk környezettudatosak lenni, lebomló anyagú, például kókuszrostból készülő tárolókat használunk, ám mivel nem sok cég készít ilyet, előfordul, hogy készlethiány alakul ki. Ilyenkor kénytelenek vagyunk időlegesen műanyagot használni”, mondja Nguyen, aki szerint ideje lenne, hogy a csomagolóipar felzárkózzon, s hogy megfizethető és környezetbarát alternatívát biztosítson a műanyag helyett.

„Egy erős szigorítás tanúi vagyunk, amire az ipar kénytelen és képes is felkészülni”, mondja Nagy. A műanyagoknak azonban biztosan nem intünk búcsút, inkább új, kevésbé káros formái kerülnek majd előtérbe.

„Egy olajos magvakat, mézet és aszalt gyümölcsöket tartalmazó müzliszeletet mibe csomagoljak, hogy ne olajozza össze a csomagolást és az eltarthatósága se csökkenjen?" 

"A technológiai fejlesztés nagy tempóban halad, magam is látom, hogy például társított csomagolóanyag bizonyos fajtáit egy anyagból alakítják ki, melynek jobb a hasznosíthatósága. Bizonyos műanyagokra úgy fogunk a jövőben tekinteni, mint most a Trabantra vagy a Wartbrugra, és egész más anyagokat használunk majd”, mondja Nagy.

A fogyasztókat a fentiek mellett persze leginkább az érdekli, hogy ki fogja mindezt megfizetni. Mivel ezen fenntartható termékek gyártóipara nem épült még ki, amíg nem érhetőek el kellően nagy mennyiségben, többe fognak kerülni. A kereskedők nem tudják, pénzért vagy ingyen adják-e, illetve melyik bolttípus bírja el az utóbbit. „A multik valószínűleg képesek lesznek benyelni az árat, a kicsik azonban nem biztos”, mondja Kiskovács.

„A kereskedő nem fog az árrésről lemondani, a kérdés inkább az, hogy milyen megoldást választ majd: általánosan emeli azon termékek árát, ahol a csomagolóeszközt használják vagy darabdíjat vezet be”, mondja Nagy.

Ugyanakkor a lapunk által kérdezett vállalkozások közül többen jelezték, nem kívánják a vevőkre hárítani a költséget. „Az alternatív tárolóanyagok költsége durván kétszerese a műanyagénak, de úgy döntöttünk, nem emelünk árat”, mondja Nguyen. A Spar Magyarország sem kívánja a vásárlókkal megfizettetni az átállásból adódó költségeket. „Igyekszünk olyan forrásokból beszerezni, ahol ezek ára csökkenthető, így is egyértelműen drágábbak. Hogy pontosan mennyivel, az a beszerzés forrásától és a terméktől függ”, mondja Maczelka. Vannak beszállítók, de a megfelelő minőségű és ára terméket nem könnyű találni, mondja.

„A többször használatos zöldség- és gyümölcstároló tasakot, a pékáru tasakot, a szilikonfedelet szinte önköltségi áron adjuk, mert az a célunk, hogy edukáljuk a magyar vásárlót, és környezetbarát alternatívákat mutassunk be.”

A cég tavaly is elvégezte  a magyar vásárlók fenntarthatósági attitűdjét vizsgáló kutatását, melyből kiderül, a hazai vásárlók sem gondolkoznak másképp, mint uniós társaik:

ha egy termék fenntartható, egyértelműen igen a válasz arra, hogy hajlandóak-e érte többet fizetni.

„A valóság azonban más, ugyanis a tényleges vásárlás során egyértelműen az ár a döntő szempont a többségnél”, mondja Maczelka.

„A magyar vásárlóknak van egy környezettudatos szegmense, mely már szabad szemmel is látható, és folyamatosan nő, de az ár és akció továbbra is a döntés legfontosabb szempontjai.”