A legjobb vezetők személyiségjegyei

Carl Gustav Jung pszichiáter a személyiségek belső ösztönző ereje alapján két csoportba sorolta az embereket: ha ez az ösztönző erő befelé irányul, akkor introvertált típusról, ha kifelé, akkor extrovertáltról beszélünk

• Az introvertált emberekre jellemző a töprengés, az egyedüllét kedvelése, a nehezebben kialakuló érzelmi kötődések és a szorongás.
• Az extrovertáltak ezzel szemben megnyilvánulásaikat a külső környezethez igazítják, vidámak, élet- és tetterősek, gyorsan reagálnak, könnyen és örömmel létesítenek más emberekkel kapcsolatokat. 

Az extrovertált és introvertált személyiségtípusoknak is megvannak a maga erősségei és gyengeségei, mégis úgy tűnik, állandó vita folyik arról, hogy melyik a jobb.

Egyesek szerint az internet korában introvertáltnak lenni (végre) sok előnnyel jár, különösen a világjárvány idején. Régóta úgy fest a helyzet, hogy alapesetben az extrovertált embereket ünneplik és jutalmazzák sok nyugati országban, különösen a munkaerő területén – írja a BBC Worklife.

Tovább bonyolítva a dolgokat, néhány kutatás kimutatta, hogy az introvertáltak felülmúlhatják az extrovertált vezetőket, annak ellenére, hogy utóbbiak magabiztos felállása általában jobban passzol a tipikus vezérigazgatóról alkotott képhez.

Kinek nagyobb tehát az előnye, és ki sikeresebb a munkahelyén: a pörgős, társaságkedvelő, vagy az óvatos, visszafogott munkavállalók? Nagyon úgy tűnik, hogy a kettő keveréke: a kaméleonszerű ambivertált személyiségtípusú emberek. 

A szakértők szerint mindkét személyiségtípus legjobb tulajdonságainak keveredése nélkülözhetetlenné teheti az ilyen személyeket az irodában.

Adam Grant, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológus professzora alkotta meg az „ambivertáltak előnye” kifejezést. A professzor megkérdőjelezte azt az elképzelést, hogy az extrovertáltak sikeresebb és produktívabbak lennének értékesítési környezetben.

340 call-center alkalmazott tanulmányozása után Grant megállapította, hogy a legtöbb árbevételt azok a munkavállalók érték el, akik az extraverzió skála közepére estek.

A legrosszabbul azok a munkavállalók teljesítettek, akik extrém módon extrovertáltak, vagy introvertáltak voltak. Az ambivertált személyiségek elegendő lelkesedést fejeztek ki, hogy az ügylet létrejöjjön, és hajlamosabbak voltak meghallgatni az ügyfelek érdekeit, és kevésbé tűntek túl izgatottnak vagy túl magabiztosaknak.

Karl Moore, a McGill Egyetem docense és az Oxfordi Egyetem munkatársa évek óta tanulmányozza az ambivertáltakat.

Becslése szerint az üzleti vezetők 40 százaléka extrovertált, 40 százaléka introvertált és csupán 20 százaléka ambivertált. De úgy véli, hogy a világjárvány által előidézett példátlan körülmények arra kényszerítették a vezetőket, hogy próbáljanak inkább az ambivertáltakra jellemző módon viselkedni.

Készülő könyvében, a „We Are All Ambiverts Now”-ban azt írja, az a helyzet, amelybe mindannyian belecsöppentünk, több olyan vezetőt igényelt, akik mind az extraverzió, mind az introverzió erősségeit kihasználják.

Például a főnököknek meg kell hallgatniuk a visszajelzéseket, hogy rugalmas és empatikus munkakörnyezetet tudjanak biztosítani a személyzet számára, ugyanakkor lelkesedést is közvetíteniük kell, hogy egyben tartsák és az ismeretlenbe tudják vezetni a csapatot.

Nem csak a vezérigazgatók profitálhatnak az ambiverzióból. Karrierünk során minél előbb elsajátítunk pár olyan készséget, amely ennek a személyiségtípusnak a sajátja, annál jobb.

Érdemes lehet egy olyan személyt példaképként kijelölni, akire felnézünk a munkahelyünkön, és akinek olyan introvertált és extrovertált tulajdonságai is vannak, amelyeket szívesen magunkénak vallanánk.

Így figyelemmel kísérhetjük a viselkedését, és ez alapján modellezhetjük a miénket is.

Kevés olyan ember van, akik 100 százalékban besorolhatók egyik, vagy másik személyiségtípusba. De ambivertálttá válni sokkal inkább egy aktív folyamat: fel kell tudni ismerni, hogy egy adott helyzetben épp melyik személyiségtípust kell előtérbe helyezni.