Ön is úgy érzi, hogy egyre több a pitbull Magyarországon? - Ez az igazság a veszélyességükről

Alig telik el úgy hónap, hogy egy pitbull támadás ne kerülne be a hírekbe. Az úgynevezett bull típusú terrierek megítélése hazánkban finoman szólva nem valami fényes. Az előítéleteket a 90-es évek végén egy törvény is felerősítette. Ugyanis a Parlament, hogy visszaszorítsa a kutyaharapásos eseteket többek közt a pitbullok hazai tenyésztését is megtiltotta. Ezt a szabályt azonban 2010-ben eltörölték. Épp azért, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Szemben azzal a képpel, amit a sajtó le szokott festeni, valójában a legtöbb kutyatámadásért nem a bull típusú ebek, hanem inkább a tacskók, a juhászkutyák és a foxterrierek felelnek

– mondta el lapunknak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége irodavezetője Árkossy Beatrix. Mint hozzátette: a bull típusú terriereket eredetileg szarvasmarhák vágóhídi lefogására tenyésztették ki. Ám azután, hogy a technológiai fejlesztések miatt megváltoztak a vágóhídi körülmények, a marhák körül többé nem volt rájuk szükség. Az erős izomzatú ebek ekkor lettek a kutya-viadalok kedvelt szereplői. Csak, hogy a szelekciónak volt egy másik iránya is. Miközben az egymás elleni agresszióra képezték őket, gondoskodtak róla, hogy a pitbullok ne forduljanak az ember ellen. Hisz fontos volt, hogy a ringben szét lehessen őket választani.

Azokat az egyedeket, amelyek mégis rátámadtak az emberre kivették a tenyésztésből.

Nemrég az American Temperament Test Society tolerancia tesztje is bebizonyította, hogy a bull típusú terrierek az emberek körül jóval békésebbek, mint a legtöbb kutyafajta. Annyira, hogy ezen a téren csak a labradorok tudták őket megelőzni (a kutatásban az egyik legrosszabb eredményt a csivavák érték el). Bár harciasságukról lettek híresek, beszédes, hogy ezeket az agresszívnak vélt házőrzőket a XIX. században és XX. század elején Amerikában dajkakutyának vagyis „nanny dog”-nak is használták. Napjainkban pedig Magyarországon van, hogy terápiás állatot nevelnek belőlük.

A pitbullok, mint dajkakutyák

Az Amerikai Állatorvosok Szövetsége egy elemzésében külön leszögezte: a bull típusú kutyák a rossz hírüket részben annak köszönhetik, hogy a támadó négylábúak fajtáját a szemtanúk gyakran rosszul azonosítják. Ezért olyan tragédiákat is a pitbullok számlájára írnak, amelyeket valójában nem is ők követnek el.

„A pitbullok ember elleni agressziója városi legenda. Persze van, hogy rátámadnak az emberre, de ez egyedfüggő és ilyenkor a tragédiáért nem a kutya fajtája a felelős, hanem a körülmények és az állat neveltetése vagyis mindig az ember. Bizonyos ingerek esetén minden ebnél bekapcsolhatnak az ösztönök (falkaösztön, védőösztön stb.). Ha falkában vannak (3 egyed együtt már falkaként viselkedhet), és nincs mellettük a gazda, aki képes kézben tartani őket, az ösztönt kiválthatja egy bizonyos kulcsinger, ami lehet egy csoszogó öreg néni vagy egy sikító gyerek is. Ilyenkor kerülhet sor agresszióra a kutya/kutyák részéről. De ez minden ebre igaz, nem csak a bull típusú terrierekre”

- szögezte le Árkossy Beatrix. Persze egy támadó pitbull nyilván veszélyesebb, mint egy tacskó vagy egy csivava. A harapása kifejezetten erős, bár ezen a téren a rottweilerek és a masztiffok is megelőzik őket. Viszont a közhiedelemmel ellentétben sose kapnak „szájzárat”. Amit megharapnak azt el is tudják engedni.

Bár a bull típusú terrierek Magyarországon nincsenek benne a 10 legnépszerűbb fajta között, nagyon közel vannak hozzá, hogy bekerüljenek. Viszont itthon sajnos sokszor kifejezetten a rossz hírük miatt veszik ezeket az állatokat és elrettentésre vagy erő-demonstrálásra használják őket.

A korábbi becslések szerint mindenesetre a „harci ebek” itthon az évi mintegy 5000 kutyaharapásnak körülbelül az 1-2 százalékáért felelnek.