Oroszország nagyon spórol, de vajon mire tartalékol Putyin?

Elemzések2019. okt 11.Növekedés.hu

Oroszország, ha szeretné, egy az egyben visszafizethetné minden adósságát, mert a devizatartalékai immár meghaladják a tartozásait. Vlagyimir Putyin óriási költségvetési többlettel és kemény lakossági megszorításokkal is készül a válságra. Ez persze a lakosság körében nem népszerű, de valójában a nyugati szankciók sok szempontból erőssé tették az orosz gazdaságot.

Oroszország szép csendben olyan „csodát” tett, amire szinte egyetlen népesebb ország sem képes. A Kreml, ha szeretné, egyetlen tollvonással kifizethetné az ország valamennyi adósságát, mert Moszkva külső és belső adósságait (248 milliárd dollár) már meghaladják az ország devizatartalékai (269 milliárd dollár).

Ez az adósságszint amúgy sem magas, csak a GDP 15 százalékára rúg, de azt tapasztalni, hogy Putyin így is még mindig gőzerővel spórol, tartalékol.

Minden szinten óvatosság

Oroszország, akár az elnök népszerűségvesztése árán is, de megszorít:

  • megvágta az állami alkalmazottak fizetését, 
  • pozitív egyenleggel tervezi a költségvetését, 
  • megemelte a nyugdíjkorhatárokat.

Mindezzel Putyin folyamatosan veszít a népszerűségéből, igaz, azért így is meggyőzően vezeti a népszerűségi listákat.

De vajon miért teszi ezt? 

Jól megfigyelhető, hogy Putyin régóta tart a gazdasági válságtól. Az orosz gazdaság mindenfajta nyugati szankció után is erős kapcsolatokkal bír Nyugat-Európában (Moszkva részben ide adja el a nyersanyagait) és nagyon sokat kereskedik Kínával is. 

Honnan jön a válság?

Márpedig a kínai lassulás és az európai problémák (brexit, olasz költségvetés, német visszaesés) miatt akár Nyugatról, akár Keletről beüthet a krach.

Ahogy a legtöbb elemző és közgazdász már arról beszél, hogy lesz válság, erre Oroszország is készül, a kérdés inkább csak az, hogy az majd honnan jön, mikor érkezik, illetve milyen formában jelentkezik? Erre érdemes készülni, de Moszkvát paradox módon ebben két amúgy rosszul csengő hatás is segíti

  • az európai szankciók és az orosz ellenszankciók,
  • illetve a globális felmelegedés.

„Egyedül vagyunk”

Az oroszok alapélménye, hogy a világ ellenük van, szankciókkal sújtja, elküldené őket az olimpiáról, ostorozza a nemzetközi sajtóban. Ezt Moszkva már valamennyire alapfeltételként elfogadta, és egyetlen ellenlépésként önmagára koncentrál, minden erejével a függetlenedés és a szuverenitás politikáját folytatja. Ennek kulcseleme a mezőgazdasági önellátás, amiben tényleg nagy sikereket ért el az ország, és ebben a kényszer, vagyis a szankciók mellett a globális felmelegedés is segíti. A sok hideg területtel rendelkező Oroszországban a hőmérséklet emelkedésével nő a megművelhető terület, míg más országokban dominánsabb hatás az elsivatagosodás.

Ukrajnával béke kell

A megtakarítási kényszer miatt Moszkvának az is érdeke, hogy Ukrajnában se kelljen olyan sokat költenie az ukrajnai oroszok támogatására, illetve hadi kiadásokra. Ezért jött kapóra Putyinnak, hogy az ukrán elnöki székben a nagyon oroszellenes Petr Porosenkót felváltotta Volodimir Zelenszkij, akivel óvatosan megkezdődtek a tárgyalások, előbb fogolycseréről, majd lassan gázszállításokról is.

Mindez szerencsére az ukránoknak is elemi érdeke, hiszen ők ma iszonyatos áron kapnak nyugati kereskedőktől földgázt. 

Ukrajna egy ideig próbálkozott azzal, hogy a politika fő célkitűzésének az oroszellenességet állítsa be, de minden vélt, vagy valós sérelem (Krím, polgárháború, egyházi ügyek) ellenére valójában létszükséglete, hogy az oroszokkal valamilyen kooperációja azért maradjon a két ország között.

Stabilizáció

A politikusok mindig előszeretettel nyernek rövid távú népszerűséget egy gyűlölt ellenséggel folytatott hadviselésből, de hosszabb távon fontosabb az, hogy milyen életet biztosítanak a polgáraiknak. 

A nyugati szankciók és az alacsony olajárak miatt Moszkvában most nem férnek bele az ukrán, vagy szíriai kiadások, a hadviselések, vagy bármely más pazarlás. Ma a világon minden egyes embernek majdnem 25 millió forint adóssága van, ha elosztjuk az egyes államok összesített adósságát a világ népességével. Az adósság természetesen főleg a leggazdagabb államokat (Egyesült Államok, Kína, Japán) terhelik.

Az oroszok alig tartoznak, ami nagy érdem, csak az a baj, hogy közben az orosz gazdaság alig növekszik. Ilyen konzervatív, ennyire óvatos gazdaság-politikát csak az valósíthat meg, akinek amúgy óriási a népszerűsége, aki bízhat abban, hogy a lakosság „sanyargatását” is elviseli a támogatottsága. 

Ma, amikor globálisan ilyen olcsó a hitel, nem feltétlenül tűnik racionálisnak az idegenkedés az adósságtól. De ne feledjük, az oroszok nem is jutnának most nyugati finanszírozáshoz. Ha ti nem adtok, mi majd nem kérünk – gondolhatta Putyin, és ha tényleg eljön a válság, még az is lehet, hogy kiderül: neki volt igaza.