Amerika magára hagyta az Iszlám Államot leverő, többször elárult népet

Elemzések2019. okt 11.Fellegi Tamás

Az amerikai elnök kivonja erőit a Szíria északkeleti felén az Iszlám Állam leverése után létrejött stabil mintaállamból, melyet a kurdok és az arabok együtt tartottak fenn, amerikai védelem alatt. A török elnök azonnal rájuk támadt. Mi zajlik a háttérben, kinek mi lehet a célja?

Ritkaság

Színes mozaik a Közel-Kelet térsége rengeteg konfliktussal, de ilyen ellentmondásos esemény, mint ami most zajlik, még itt is ritkaságnak tekinthető. Az Iszlám Állam néhány évvel ezelőtti leverése után Szíria és Irak területén kialakult valamiféle egyensúly, ami távolról sem volt optimális, de mégiscsak béke lett, többé-kevésbé stabil kormányok alakultak, mindezt részben amerikai, részben orosz, kisebb mértékben iráni erők segítettek fenntartani.

Iszlám Állam

Ami a legfontosabb: felszámolták a szíriai és iraki polgárháborúk során teret nyert rendkívül szélsőséges terrorállamot, melyet ráadásul elsősorban nem is a helyiek hoztak létre, hanem a világ minden részéről összesereglett fanatikusok. Leegyszerűsítve: a világ bűnözői és kalandkeresői találtak egy sivatagos területet, ahol létrehozhatták a földi poklot, melynek alapja a gyilkolás volt, ráadásul a terrort Európába és még sok helyre exportálni is kívánták.

Négy erő, két nagyhatalom

A világ rémülten állt a jelenség előtt, végül az Amerikai Egyesült Államok előző elnöke, Barack Obama döntött úgy, hogy megszervezi terrorállam felszámolását. Az USA Irak szabadon maradt déli részén stabilizálta a kormányt és erős arab hadsereget szerelt fel, az ország északi részén pedig az ott élő kurdok szerveztek rendkívül fegyelmezett hadsereget, ugyancsak amerikai segédlettel. A harmadik csoport a szíriai kurdok voltak: férfiak és nők egyaránt beálltak az alakuló erős hadseregbe, a légitámogatást és a technikai-logisztikai segítséget itt is Amerika nyújtotta.

Végül a negyedik erő, amely felsorakozott a harcban, a már bukófélben lévő szír elnök, Asszad volt, akit Vlagyimir Putyin támogatott meg hirtelen komoly hadierővel, és azzal a feltétellel, hogy erős hadsereget szervez, amely orosz asszisztenciával leveri az Iszlám Államnak azt a részét, ami az Eufrátesz folyótól dél-nyugatra fekszik.

A legbátrabb nép

A kezdeti hosszas szervezés után a műveletek felgyorsultak, és mint kiderült, a kurdok voltak a leghatékonyabb, legkeményebb harcosok, mégpedig úgy, hogy haderejük felét nők alkották. Az addig majdnem ismeretlen nép hirtelen a címlapokra került, és amikor a négyféle haderő végül legyőzte az Iszlám Államot, létrejött egy status quo: az iraki kurdok autonómiában irányítják területüket (jóllehet függetlenségi népszavazásukat, akárcsak a katalánokét, a világ nagy része nem támogatta).

Török ugrás

Irak többi részén Irán-barát kormány van hatalmon, Szíria pedig teljesen kettévált aszerint, hogy ki melyik területet szabadította fel: a dél-nyugati részén Asszad uralkodik, az észak-keletin viszont létrejött egy kurd-szunnita arab stabil autonóm terület, egy kvázi állam, kisebb amerikai erő támogatásával. Innen vonja most ki Trump katonáit, láthatóan nem teljesen felfogva, mit indít el ezzel. A török elnök pedig szinte azonnal lecsapott, és háborút indított a kurdok ellen, hogy elfoglaljon egy most még ismeretlen méretű területet.

Trianonnál is nagyobb pofon

De kik is azok a kurdok, és miért van körülöttük ilyen közép-, és nagyhatalmi mozgás? Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a világ talán utolsó olyan nagy népe, amelynek nincs hazája, és még az a kevés is, amit a közelmúltban kivívtak maguknak, végveszélybe került. Úgy is meghatározhatjuk helyzetüket, hogy a nép, amely nagyobb pofont kapott az első világháború végén, mint a magyar.

A kurdok ősi nép, a mai Irán, Szíria, Irak és Törökország terültén élnek, és a terület elhelyezkedésénél fogva nagyon hamar a terjeszkedő Oszmán Birodalom fennhatósága alá kerültek, és Iránhoz tartozó részük kivételével ott is maradtak 1918-ig. Az első világháborús győztesek első tervei szerint kaptak is volna hazát, ugyanúgy, ahogy a felbomló birodalmak, többek között az Osztrák-Magyar Monarchia oly sok népe is.  Ez azonban megbukott azon, hogy a törökök - felemelkedő vezetőjük, Kemál Atatürk vezetésével -fellázadtak a tervezett béke ellen, mely még Isztambult is elvette volna tőlük, és visszafoglalták azt a részt, ahol a mai ország fekszik.

A kurd nép nagyobb része ezen a területen él, így maradt neki a török fennhatóság, a Szíria és Irak területére kerülő kisebb résznek pedig már az országokat kvázi gyarmatként megkapó Franciaország és Nagy-Britannia nem óhajtott önálló országot adni. Az addig legalább nagyrészt egy birodalomban élő nép így hirtelen három országban lett szétosztva, vagyis nem csak, hogy hazát nem kaptak, de még fel is osztották őket.

Szabadságharc vagy terrorizmus?

A helyzetet a második világháború után sem orvosolták, a 100 év során a kurdok többször próbálkoztak szabadságharccal, amit Törökország terrorizmusnak minősített, máig is annak tekinti. Most azt hangoztatja, hogy az Iszlám Államot leverő, azóta békében élő kurdok is lényegében terroristák, így neki alapja van bevonulni közéjük és átvenni az uralmat.

Pártja sem érti

A kérdés már csak az, hogy Trump miért döntött az ezen a területen lévő, kis létszámú, túl sokba nem kerülő, de a régió egyensúlyát garantáló erők kivonásáról, ezzel az Iszlám Állam felszámolásában vele szövetséges kurdok kiszolgáltatása mellett. Nos, a kérdésre olyannyira nehéz megtalálni a logikus választ, hogy még az amerikai kongresszus, de saját pártja, a republikánusok is elítélik az elnököt emiatt. Úgy vélik, Amerikára igen rossz fényt vet, hogy magára hagy és elárul egy szövetséges népet, akivel vállvetve számolták fel a terrorállamot.

Maga Trump országa számára kissé kínos érveket hozott fel: szerinte az Iszlám Állam terroristái nem Amerikát fenyegetik, hanem Európába akarnak menni, ami nem az ő dolga, emellett olyan állítást tett, hogy a kurdok nem harcoltak a 2. világháborúban Normandiában (Franciaország területén). Végül hozzátette, hogy ő kivonja országa csapatait a térségből, oldják meg mások a problémákat.

Átrendeződés

És hogy mik a következmények? Megindul a közép-, sőt nagyhatalmi vetélkedés az Amerika által hagyott űr betöltésére. Törökországot a kurdok szabadságvágyától való félelem és az oszmán birodalmi nosztalgia fűti, miközben Erdogan elnök a szavát felemelő Európát azzal zsarolja, hogy ráereszti a 3,6 millió szír menekültet. Irán ugyancsak csapatokat von össze a török határ közelében, miután a szíriai és iraki síita vallású területeken már így is komoly befolyásra tett szert.

Asszad szír elnök eközben ugyancsak a magukra maradó kurdok felé tekint, maga mögött Oroszország támogatásával, és azt sugalmazza nekik, hogy még mindig jobban járnak vele, mint a török uralommal.

Az igazi veszély

A legnagyobb veszély közben az, hogy nem szökken-e szárba újra az Iszlám Állam vagy más olyan terrorállam, ami aztán csápjait az egész világra kinyújtja. Ha igen, a terror nem áll meg Európánál, ahogy azt az amerikai elnök gondolja: még 20 év sem telt el azóta, hogy az afganisztáni tálib rendszer szárnya alatt nagyra növő al-Kaida terrorszervezet lerombolta a World Trade Center ikertornyait New Yorkban, nem is beszélve az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon egy részéről.