Ötven éve jelent meg a könyv, ami megváltoztatta a közgazdaságtant

Meddig növekedhet a gazdaság a korlátozott erőforrásokkal rendelkező Földön? Technológiai fejlesztésekkel mennyire tudjuk ellensúlyozni az ipari növekedés negatív természeti hatásait? Ezekre a kérdésekre keresték a választ Donella és Denis Meadows, valamint Jorgen Randers a Limits to Growth, A növekedés határai című könyvükben.

A kötet megjelenésének 50. évfordulója alkalmából a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) konferenciáján Denis Meadows, a kötet társszerzője elmondta:

A globális ellátási lánc túlságosan központosított és standardizált lett, a technológiai fejlődés pedig nem erősíti, hanem kihasználja a Föld erőforrásait.

A New Hampshire-i Egyetem emeritus professzora, A növekedés határai társszerzője kiemelte, hogy az 50 évvel ezelőtt megjelent előrejelzésük mondanivalója továbbra is érvényes: a demográfiai és gazdasági növekedésnek fenntarthatónak kell lennie, amely egyensúlyt hoz, a végtelen bővülés helyett.

Kiemelte, hogy a következő évtizedre vonatkozó új előrejelzésekben több fontos kérdést kell a fókuszba helyezni:

• Hogyan gazdálkodjunk a csökkenő munkaerőforrásokkal?
• Hogyan kezelhetjük a növekvő államadósságokat?
• Milyen forrásokat csoportosítsuk át a fenntartható fejlődésre?
• Milyen eszközökkel erősítsük az agrártámogatásokat, hogy a termelékenység növelése ne a környezet károsítása rovására történjen?
• Hogyan jutalmazhatja a társadalom azokat a gazdasági szereplőket, akik nem kihasználják a környezetet, hanem támogatják?

A növekedés határai

- Jelen helyzetben nem csak arról van szó, hogy a növekedésnek vannak határai. A tét, hogy felfogjuk, szerves részei vagyunk valaminek, ami nem csak egy háttér az életünkhöz. Nem csak uraljuk azt, hanem vele összhangban kell élnünk - fogalmazott László Ervin, tudományfilozófus, a Római Klub korábbi tagja, a Budapest Klub alapítója és elnöke.

- A természet egy élő nagyobb egység és az emberiség ennek a részese. Ez talán a könyv egyik legfontosabb üzenete. Az emberiségnek rá kellett döbbennie, hogy nem uralni kell a bolygót, hanem felelősségteljesen élni rajta. Ennek az új gondolkodásmódnak, világnézetnek volt a kezdőpontja a könyv megjelenése – húzta alá.

Jobban függünk a természettől, mint a természet tőlünk

A könyv publikálás óta azt láthattuk, hogy a valóság többnyire követte az előrejelzéseket. Nagy kérdés azonban, hogy bekövetkeznek-e azok a növekedési csúcsok, amiket a könyv megjósolt, azaz van-e határa a növekedésnek? - fogalmazott Ürge-Vorsatz Diána, a CEU egyetemi tanára, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) harmadik munkacsoportjának alelnöke.

Mindennek a folyamatos növekedés az alapja. Elég csak belegondolni egy vállalat életébe. Az éves jelentésekben a befektetők nem elégednek meg a stagnálással, növekedést szeretnének látni

– húzta alá.

Exponenciális növekedés

Még évi 2 százalékos növekedés is hétszeres növekedést jelent 100 év alatt, de hogyha már évi 3 százalékos növekedésre gondolunk, akkor 100 év múlva 1700 százalékos, vagyis 18-szoros lesz a növekedés.

Ha még jelentősebb, 5 százalékos éves növekedésben gondolkodunk, akkor már 50 év alatt meg tizenegyszereződik a gazdaság, 100 év alatt pedig már a 125-szörösére nő

– ismertette. Ekkora növekedés mellett pedig érdemes elgondolkozni, hogy az ezzel járó nyersanyag és energia igényt miből fedezi a gazdaság és az így keletkező hulladékmennyiséget hogyan tudnánk kezelni – tette hozzá.

A könyv megjelenése óta számos tanulmány foglalkozik ezzel a témával, így született meg az úgynevezett ’’planetáris határok’’ koncepció is – ismertette. Ez a koncepció rámutat arra, hogy a különböző indikátorokban milyen gyorsan érjük el azokat a határokat, amiket a Föld tud nyújtani.

Mert a kérdés tulajdonképpen az, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón, lehet-e végtelen növekedést elérni. Ez alapján, több indikátor tekintetében már most túl léptük azokat a határokat, amiket a Föld képes eltűrni, néhány másikban pedig már közelítünk a bolygó tűréshatárához – hangsúlyozta.

Éghajlati változás

Az Északi-sark jégtakarójának az elmúlt három évtizedben a háromnegyede eltűnt. Ez a jelenség önmagában jelentősen befolyásolja az északi félteke időjárását. A legtöbb tudós szerint eközben elkezdtünk belelépni egy hatodik nagy kihalási hullámba.

Már most nagyon lecsökkentettük a fajok sokféleségét a földön. Az emberi civilizációnak a kezdetekor a Földön élő állatok 99 százaléka vadon élő állat volt és egy százalékot tett ki az ember. Ma a gerincesek egy harmadát teszi ki az emberiség, két harmadot tesznek ki a háziasított állatok és mindössze egy százalékot tesznek ki a természetes élőhelyükön, vadon élő állatok.

Mára a jégmentes szárazföldi területeknek csupán 16 százaléka, ahol még valamennyire meghagytuk a természetes növénytakarót, a természetes ökoszisztémákat. A többi területen maximum pár fajt tűrünk meg, miközben a természet sokszínűségét visszaszorítottuk.

- Eközben sokkal jobban függünk a természettől, mint a természet tőlünk. Ezt jól példázza, hogy a táplálékunk háromnegyede függ a beporzástól, eközben épp a rovarok a legnagyobb vesztesei az éghajlat-változásnak – sorolta.

Ha megnézzük, hogyan változott a Föld története során a klíma, azt látjuk, hogy 20 millió évvel visszaforgatjuk a Föld óráját egyetlen generáció alatt, ha így halad tovább a globális felmelegedés – húzta alá. Már most felmelegítettük az éghajlatot 1,1 Celsius fokkal, de 2030-ra már nagyon valószínű, hogy a másfél fokos küszöböt is átlépjük. 2050-re pedig akár a 2 és fél fokot is elérhetjük, 2060-ra pedig a 3 fokot.

Másfél – két százalék hőmérséklet növekedés esetén már eltűnik a grönlandi jégtakaró és 7 méterrel megemelkedhet a tengerszint.

Van egyáltalán tiszta energia?

Emiatt olyan városok kerülhetnek veszélybe hosszú távon, mint például London vagy Velence. Eközben a korallszirtek eltűnnek az óceánokból és instabilizálódhat a Golf-áramlat, valamint egyre több olyan terület lesz, ahol az ember nem tud majd megélni és nem tud élelmiszert termelni – ismertette.

Jelenleg azonban nincs olyan, ezeket a problémákat kezelni szándékozó technológia, ami ne járna komoly mellékhatással. Példaként hozta, hogy egy elhasznált szélturbina után maradó hulladékok például azbeszthez hasonló veszélyes anyagnak minősülnek.

A CO2 megkötésére alkalmas technológiák óriási víz, energia és alapanyag igénnyel bírnak. Épp ezért az egyetlen tiszta energia az az energia, amit meg sem termeltünk.

Lehet, hogy elvileg ki tudnánk persze dolgozni azokat a technológiákat, amik meg tudnák oldani a problémát, jelenleg azonban nem ezzel foglalkozunk sőt, még csak nem is azzal, hogy a meglévő technológiákat globálisan elterjesszük, hanem a gazdaság növelésével és a profit szerzéssel - tette hozzá.

Materialista helyett életközpontú világnézet

Elkerülhetetlenül szükségünk van a fenntarthatósági fordulatra. A 21. században egy új földtörténeti kor köszöntött be. Ez az antropocén kor, melyben az emberi tevékenység hatása az ökoszisztémára meghatározóvá vált  – fogalmazott Grandpierre Attila csillagász, a Budapest Centre for Long-Term Sustainability kutató elnöke.

Ha nem változtatunk, 2050-re a Föld szárazföldjeinek 95 százaléka áldozatul esik az emberi tevékenység pusztításának és tovább gyorsul a fajok kihalási üteme. Az étrendünkben eközben csökken a növények ásványianyag tartalma, és a húsok mikro tápanyag tartalma.

A krónikus testi és lelki betegségek a fejlett országok lakosságának 30-60 százalékára kiterjednek és rohamosan terjednek. Ha nem teszünk ellene semmit, a civilizációs betegségek terjedése miatt egészségügyi és gazdasági katasztrófa fog bekövetkezni – húzta alá.

Járványszerűen nő a stressz, a szorongás, a depresszió, a viselkedés zavarok és a különféle személyiségzavarok -ismertette. Kopp Mária és Skrabski Árpád tanulmányát idézve kiemelte, hogy mindezekért a gazdasági növekedés erőltetése mögött meghúzódó materialista világnézet egyre nagyobb túlsúlya a felelős.

Ez alapján a közkeletű vélekedésekkel ellentétben nem a népességnövekedés az elsőszámú felelős a természeti és a társadalmi környezet pusztulásáért, hanem az a világfelfogás, amely a közgazdaságtan kiinduló alapja. Ez a materialista felfogás az emberi tevékenység legfőbb céljának a fogyasztás, illetve a termelés pénzben mért növekedését tekinti. Épp ezért a fenntarthatóság alapvető értékrendi változást, szemléletváltást, valójában világnézet-váltást jelent – hangsúlyozta.

Az anyagi jólét elérése után eljön az ideje a materialista világnézet leváltásának, életközpontú világnézetre lecserélésének – fogalmazott.

A Magyar Közgazdasági Társaság teljes kerekasztal-beszélgetését itt tekintheti meg.