Problémás film egy sorozatgyilkosról
ElemzésekA legújabb Ted Bundy mozi több sebből vérzik.
A ’70-es években valóságos erőszakhullám söpört végig Amerikán. Mindössze egy évtized alatt több mint a duplájára ugrott az erőszakos bűncselekmények száma. Miközben a rendőrségeket egyre jobban leterhelték a gyilkossági esetek, a bűnözőknek egy egészen új fajtája jelent meg a színen.
Amikor Washingtonban, Utahban és Floridában Ted Bundy egykori pszichológia szakos hallgató egymás után végzett a fiatal nőkkel, a közvélemény még nem is ismerte a „sorozatgyilkos” kifejezést. Ez a szó végül pont Bundy miatt terjedt el a köznyelvben.
Összesen kétszer szökött meg az őrizetből és legalább 30 nőt végzett ki mire sikerült végleg rács mögé dugni. Az esete több filmest is megihletett már: Michael Feifer például az életéből horrorfilmet forgatott, a ’86-os TV-film a „The Deliberate Stranger” viszont igyekezett nagyobb hangsúlyt helyezni a nyomozásra és arra, hogy mit éltek át az áldozatok hozzátartozói.
A Ted Bundy filmek sorában a legfrissebb, az igen csak hosszú címmel megáldott „Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány” igyekszik újszerűen megközelíteni a híres sorozatgyilkos életét. A mozikban még most is játszott film ugyanis végig Ted Bundy barátnője, Liz Kendall szemszögéből mutatja be az eseményeket. Papíron ez kétség kívül egy érdekes koncepció.
Bundy-nak így csak egyetlen arcát látjuk: a sármos fiatalembert, akiről úgy tűnik, hogy a légynek se tudna ártani. Amikor a film a nyomozásokhoz és a bírósági tárgyalásokhoz ér, láthatóan törekedik a korhűségre. Az elhangzó mondatok sokszor egy az egyben idézik a valódi eseményeket. Aki semmit nem tud a Ted Bundy perek részleteiről, annak érdekes lehet a film. Már csak azért is, mert
a főszerepben az eddig főleg vígjátékokból ismert Zac Efron, ha nem is kimagasló, de határozottan jó.
Hogy milyennek látták Bundy-t a körülötte lévők és mindazok, akik szinte az utolsó pillanatig hittek az ártatlanságában, kétség kívül érdekes kérdés. A film azonban nem ás elég mélyre ahhoz, hogy emlékezetes legyen. Mert akárhogy is: a néző azért csak szeretné ismerni a főszereplők indítékait.
Itt viszont egyáltalán nem kapunk válaszokat. Hogy az elképesztő rémtettekre mi vitte rá Ted Bundy-t, az a filmet láthatóan nem érdekli. Végig csak a felszínt kapjuk: nem csak Bundy figuráját nem akarták boncolgatni, de amikor a barátnője hányattatásait kellett ábrázolni, ott is megelégedtek a közhelyekkel.
Bár vannak jó pillanatai az „Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány” inkább egy elszalasztott lehetőség marad.
Akit érdekel, hogy egy ilyen szörnyű gyilkosság-sorozatra miként kerülhetett sor az inkább nézze meg a Netflixen már magyar nyelven is elérhető négy részes dokumentumfilm-sorozatot a Ted Bundy-szalagokat (The Ted Bundy Tapes). Pont ez a széria világít rá arra is, hogy Bundy mindig is imádta a felhajtást.
Még a börtön se zavarta egész addig, míg megkapta a sajtó és az emberek figyelmét. Ami miatt persze felmerül a kérdés: nem lehet, hogy az ilyen gonosztevőkről egyáltalán nem is kéne filmet forgatni?
