Putyin bejelentette: Szudánban haditengerészeti bázist létesítenek - De miért különleges ez?

Egyiptom meghirdette, hogy Vörös tengeri gáz- és olajlelőhelyeket ad bérbe kutatásra és feltárásra. Ezzel is remélik, hogy a koronavírus miatt drasztikusan leapadt turizmus-bevételeket részben pótolhatják.

Szaúd-Arábia tavaly tavasszal jelentette be, hogy számottevő olaj- és gázkészleteket találtak a Vörös tenger alatt, a szaúdi partoknál.

A magát függetlenként jellemző Radio Dabanga híradása szerint a szudáni kormány 2020. november közepén újabb 27 koncessziós területet hirdetett meg bérlésre-feltárásra.

Ezekből három a Vörös tengerben van, 300-800 méter mélyen, a tengerfenéken. A három Vörös tengeri koncessziós terület közel Magyarország méretű. A minap meghirdetett 15. számú koncessziós terület éppen Port Szudán, a tervezett orosz haditengerészeti létesítmény előtti tengerszakaszt foglalja magában.

Visszatérve a moszkvai elnöki bejelentésre a szudáni támaszpontról, az időzítés a fenti olaj- gázkoncessziós hírek mellett az amerikai elnökválasztás kimenetele körüli huzavona miatt is szerfelett érdekes.

Mi az oka, hogy gyakorlatilag semmilyen érdemi információt nem adott ki az oroszországi védelmi minisztérium a részletekről. Annyit tudni, hogy valamiféle „technikai ellátó-szervíz” bázis felállítását vették tervbe.

Ám ez önmagában keveset mond.

Amikor újjáélesztették Vietnám és az OF megállapodását a dél-vietnami Cam Ranhban még az amerikaiak által épített és működtetett haditengerészeti-, és légierő bázis orosz kézbe adásáról, akkor is a semmitmondó technikai ellátó-szervizbázisról beszéltek, noha ténylegesen hatalmas haditengerészeti támaszpontról volt szó. Azóta kiderült, hogy 2013-től az OF haditengerészete, majd egy évre rá a stratégiai légierő is igénybe veheti a mólókkal, repülőtérrel, raktárakkal felszerelt vietnámi támaszpontot.

Nem felejthetjük el, hogy a Vörös tenger túloldalán, majdnem szemben Port Szudánnal van a szent város, Mekka, továbbá Dzsidda, a Fejszal-király bázissal, Szaúd-Arábia legnagyobb hadikikötőjével, a szaúdiak Nyugati Flottájának bázisával – amelytől száz kilométerre sincs az amerikai légierő által is használt Fahd-király légitámaszpont.

És a szaúdiak most kényes helyzetben vannak.

Az USA-nak, amely néhány év alatt a világ legnagyobb olajtermelőjévé vált, már nem annyira fontos a közel-keleti olaj, a szaúdi olajexport, mint ezelőtt akár félévtizede.

Mindez arra kényszeríti a korábban évtizedekig szinte hermetikusan elzárt sivatagi királyságot, hogy új irányokba nyisson, pótolva az amerikai olajvásárlások esetleges csökkenését. Szaúd-Arábia már tavaly Kanada és Mexikó mögé csúszott, visszaesett a harmadik helyre az USA-ba a legtöbb nyersolajat eladók listáján, épphogy csak megelőzve az oroszokat.

Moszkva a szudáni bázisnyitással nyilván jelezni akarta a szaúdiaknak, hogy itt van a szomszédban.

Ami jelenthet akár jót is a hatalmas területű, sok orosz fegyvert rendelő, az OF-val való kapcsolatépítésre nyitott Szaúd-Arábiának. De az is lehet, hogy csak erőfitogtatásról van szó, és az OF-nak esze ágában sincs egy igen költséges, határaitól távoli haditengerészeti létesítmény fenntartása – kizárólag taktikázásból, és/vagy propaganda okokból jelentette be a támaszpont-építés tervét.

Emellett a szudáni haditengerészeti bázis az OF egyik afrikai hídfőállása, Moszkva a fekete kontinensen való pozícióépítésének fontos komponense lehetne. A tervezett bázis légi úton való elérését támogatná a Port Szudánban működő polgári repülőtér – és a továbbiakban lehetségesnek tartják, hogy az orosz haditengerészeti bázis kiegészüljön egy saját katonai repülőtérrel.

Szentpétervár, mint haditengerészeti főhadiszállás

Szentpéterváron működik 2012 óta ismét az orosz haditengerészet főhadiszállása a patinás, cári időket, Oroszország fénykorát idéző Admiralitás épületében. Abból az időből, amikor Szentpétervárt még Leningrádnak hívták, az Admiralitás tengerész tisztjei jól emlékeznek rá, hogy a hidegháború alatt nagyon is jelen voltak a kelet-afrikai térségben.

Ebben az időben, a múlt század hetvenes éveiben, köszönhetően első sorban Szergej Gorskov admirálisnak, a Szovjetunió egyik legkiemelkedőbb parancsnokának, a szovjet flotta hatalmas erővé fejlődött.

Hadihajói cirkáltak a világóceánokon, főleg tengeralattjáró-flottájának ereje miatt egyenrangúnak tekintették az amerikai flottával.

Ami a mai helyzetre már aligha érvényes. A múlt század hetvenes éveiben a Szovjetunió hadiflottája Etiópiában/Eritreában, Dél-Jemenben is rendelkezett bázisokkal.

Aztán a Szovjetunió összeomlását, a jelcini korszakot az Oroszországi Föderáció haditengerészete is megsínylette. Kikoptak a Közel-Keletről, Afrikából is.

Csak a 2010-es évtized kezdetétől indult meg – Vlagyimir Putyin elnöksége alatt – az orosz flotta újjá szervezése, amelynek része a Szíriában, a Latakija melletti Tartuszban megszerzett ellátóbázis – támaszpontjogok és most a szudáni haditengerészeti jelenlét kiépítése.

Dél-Oroszországból az orosz katonai szállítógépek, - utántöltéssel a vadászgépek, bombázók is -, leszállás nélkül elérhetik a Latakija mellett lévő hmeimimi orosz légibázist. Ahonnan ismét leszállás nélkül eljuthatnak egészen a port szudáni polgári repülőtérig, amelyet várhatóan megnyitnak az orosz katonai gépek előtt is.

Felszereltség

Moszkva „természetben”, fegyver- és hadianyag szállításokkal fizet a majdani port szudáni hadiflotta-támaszpont használatáért, plusz a hírek szerint elvállalja a szudáni haditengerészet gyakorlatilag egyetlen, Port Szudánban lévő bázisának légvédelmét is.

Sz-300-as és Sz-400-as lég-, és rakétavédelmi ütegeket, a Szíriában bevált Pancír-S1 rakéta és csöves tüzérségi eszközöket szerelhetnek fel az új orosz katonai létesítmény védelmére, amelyet az eddigi információk szerint mintegy 300 ember fog üzemben tartani. A szudáni új orosz haditengerészeti objektum katonai védelmét szolgáló erők nagyságáról nem adtak ki információt.

Törökország nem örül

Ankarában is felhúzták a szemöldöküket a szudáni orosz haditengerészeti tervek hallatán.

Törökország maga is építi befolyási övezetét a térségben. Kiszemelte a Port Szudántól délre mintegy 80 kilométerre lévő Suakin tengerparti várost, ahol akár haditengerészeti bázist is építhet.

Egyelőre nem hallani ilyen tervekről, de Ankara jelen van és az ottomán birodalom épületei helyreállítása címén 99 évre bérbe vette a szudáni kisváros előtt a Vörös tengerben lévő szigetet. A török jelenlét szerfelett idegesíti az Ankara regionális terjeszkedését kritikus szemekkel figyelő Egyiptomot, Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emirátusokat.

Szudán harapófogóban

Ami magát Szudánt illeti, igyekszik szövetségeseket, ellenerőt, támogatókat találni és valamilyen módon bebiztosítani magát a Közel-Kelet legkomolyabb fegyveres erőit összefogó Kairó-Abu Dhabi-Rijád trió nyomasztó jelenlétével szemben. Két oldalról fogják harapófogóba. Egyiptom Szudán északi szomszédja, Szaúd-Arábia pedig a Vörös tenger túloldalán a keleti szomszéd. Árnyalja a képet, hogy a Donald Trump-éra külpolitikai hattyúdala, Izrael és néhány arab ország megbékítése szudáni közreműködést is igényelt. Ez is rejlik a szudáni vezetés szokatlan gesztusa, Izraellel a kapcsolatok felmelegítése mögött.

Ám ott vannak a nagy kérdőjelek: az új amerikai elnök, a megváltozó külpolitikai-külgazdasági prioritások, Washington viszonya eddigi szövetségeseihez. Donald Trump amerikai elnök alig két héttel az elnökválasztások előtt a Fehér Ház sajtótudósítói gárdáját meghívta az Ovális Irodába, hogy nagy cécóval bejelentse az Izrael és Szudán között létrejött „roppant különleges” békét.

Aminek nem nagyon örült az a mintegy hétezer szudáni menekült, akiket Izrael fogadott be.

Szerintük a szudáni rezsim a velejéig korhadt és érdemtelen az izraeliek figyelmére.

Várható, hogy 2021. január 20-a, az új elnök beiktatása után ebben az irányban is változik az amerikai külpolitika, Szudán jelenlegi autokrata vezetése kiesik a pikszisből.