Putyint most nagy csapás érte - az egyik szövetségese hátat fordított neki

Örményország függetlenségének kezdete óta két sarokköve volt az ország biztonságpolitikájának. Az egyik az Azerbajdzsán területén fekvő Hegyi-Karabah függetlenségének támogatása vagy inkább biztosítása, a másik a szoros orosz politikai, gazdasági és főként és katonai együttműködés.

Jereván az egyik alapítója volt a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, amely azokat a poszt-szovjet államokat fogta össze Moszkva vezetése alatt,

amelyek a hidegháború után is önként vagy kényszerből, de orosz befolyás alatt kívántak maradni.

Örményország is rá volt utalva az orosz biztonsági garanciákra, amelyeket az ország területén levő orosz katonai támaszpontok is nyomatékosítottak.

Jereván Törökországgal történelmileg feszült kapcsolat ápolt, Azerbajdzsánnal pedig Hegyi-Karabah miatt volt állt konfliktusban.

Moszkva a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének keretében de jure csak Örményország területi integritását garantálta, Hegyi Karabahét nem, ám az örmények ezt vagy nem hitték el, vagy nem vették komolyan.

Az Azerbajdzsánban fekvő egykori örmény autonóm terület 1994-re vívta ki függetlenségét Bakutól az szomszédos örmény állam segítségével. Jellemző, hogy Örményország politikai vezetése (a kormányfő, a hadügyminiszter, stb) a rendszerváltást követően karabahból került ki többször.

Mindezek ellenére Jereván sosem csatolta magához Hegyi Karabahot,

sőt még az ott kikiáltott Arcah Köztársaságot sem ismerte el.

Az orosz garanciák pontos értelmezésére sokáig nem volt szükség örmény részről, mert a Arcahi Köztársaság erői a 2010-es évek második végéig stabilan tartották magukat Hegyi Karabahban.

2018-ban Örményországban politikai fordulat következett be, tömeg tüntetéseket sikerült lemondatni a 2007 óta hatalmon levő (egyébként karabahi származású) elnököt, akinek a helyére Nikol Pasinyian-t válaszották meg demokratikusan. 

Az új miniszterelnök nem lett Moszkva ellenes, nem is tehette volna meg, mert számított az orosz katonai támogatásra, viszont elődjével ellentétben az örmény külpolitikában azért a nyugat felé is.

Amikor 2020-ban Azerbajdzsán ismét Hegyi Karabah visszafoglalására indított háborút, kiderült, hogy Jereván elvesztette a megelőző évtizedekben élvezett katonai fölényét. Az örmények Moszkva beavatkozását várták, amire Putyinék nem voltak hajlandóak.

A miértre azóta is két válasz van. A népszerű változat szerint így büntették meg Pasinyiant, amiért letért a moszkvai orbitról, figyelmen kívül hagyva egy ilyen lépés hosszútávú következményeit.

A másik verzió szerint, nem volt jogi felhatalmazásuk a beavatkozásra,

mert Azerbajdzsán a nemzetközi joggal összhangban cselekedett, amikor a saját területén akarta visszaállítani az ellenőrzést.

A 2020-as 44 napos háború után Hegyi Karabah gyakorlatilag megszűnt létezni, a teljes katonai vereségtől csak az orosz diplomáciai közvetítés és valószínűleg az azeri vezetés belátása mentette meg, miszerint egy tűzszünettel többet nyer, mintha folytatná a harcot.

Karabah elvesztése talán a 1915-ös örmény genocídiumhoz hasonló traumát jelentett, Jerevánban tömegtüntetéseken próbálták elmozdítani Pasinyiant, aki viszont előrehozott választásokat írt ki, amelyet ismét meg is nyert.  

Az eredmény egyben azt is mutatta, hogy az örmény választok többségének más is fontos mint karabahi testvéreik sorsa.

Az újraválasztott miniszterelnök 2020 után még aktívabban kereste a párbeszédet a nyugattal, és biztos demokratikus felhatalmással a háta mögött megkezdődött Örményország leválása a Oroszországról.

A jereváni nyitásnak az elmúlt három évben számos példája volt, 2022-ben elindult az EU megfigyelői missziója Örményország és Azerbajdzsán határán,

nyugati nemzetközi megfigyelők korábban be se tehették ide a lábukat.

A két kaukázusi ország ellen 1992-ben nem kötelező fegyver embargót vezettek be nemzetközi szervezetek, amihez a nyugati országok nagyrészt tartották magukat (Törökország, Izrael és Oroszország nem tartozott ebbe a csoportba).

Elsőként Franciaország törte meg ezt a konszenzust az addig csak orosz fegyvereket vásárló Örményországgal szemben van életben.

Örmény katonák amerikai katonákkal tartottak közös hadgyakorlatot. Az EU 2024 áprilisában 270 millió dollár értékű gazdasági segély állapodott meg a kormánnyal.

Mindezek a lépések egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy geopolitikai átrendeződés zajik a Kaukázusban. A régen EU és NATO integrációra törekvő Grúzia jelenleg inkább Moszkva felé fordul, míg a korábban orosz szövetséges Örményország Nyugat felé fordul.

A olaj és földgázvagyonának köszönhetően stabil gazdasági háttérrel rendelkező Azerbajdzsán minden nagyhatalommal egyenlő kartávolságot kíván tartani, amiben támogatja, a hasonló politikát folytató török szövetségese is.

Az örmény irányváltás sikerességének azonban van egy látványos akadálya hosszútávon, ez pedig a orosz csapatok jelenléte az országban és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében levő tagság.

Mindkettő elég mozgásteret kínálna, hogy ha akarja, destabilizálni tudja a jelenlegi hatalmat, így a Pasinyian kormánynak egy egyfajta biztonsági kockázat. A kilépés önmagában nem is jelentené a orosz függés megszűnését, hiszen az örmény vasutak csak úgy mint a állami gázmonopólium is orosz cégek kezében. Az ország tíz legnagyobb adófizetője közül a többség vagy orosz kézben vagy Oroszország a fő partnere.

Mióta Moszkva ellen szankciókat vezetett be az USA és az EU, az örmény export kilőtt Oroszországba valószínűsítve, hogy az ország cégei főszerepet játszanak a szankciók kijátszásában.

A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.