Rossz hír az ukránoknak: egyre több a vitás kérdés az F-16-osok szállítása körül

Ukrajna már gyakorlatilag a 2022-es orosz invázió első hónapjaiban felvetette, hogy modern nyugati vadászrepülőgépekre is szüksége lenne a háborújához, ám a nyugati partnerek több mint egy évig halogatták a döntést.

Miután megtörténtek az első ukrán sikerek, hogy nyugat részéről hatékonynak mutatkozott az átadott haditechnikai eszközök óvatos mennyiségi és minőségi eszkalálása, 2023 augusztusában az amerikai kormány végül eleget tett az ukrán kéréseknek és engedélyezte az 1970-es években kifejlesztett és azóta több lépcsőben modernizált könnyű vadászbombázók átadását.

Ez a szerep az európai szövetségesekre, elsősorban Hollandiára, Dániára, Norvégiára és Belgiumra hárul, amely egy közös beszerzési program keretében 1974 után több száz darabot gyártottak és rendszeresítettek a típusból. Bárhányszor is modernizálták ezeket a gépeket, a kor eljárt felettük, az említett országok már évekkel korábban döntöttek arról, hogy a lassan ötvenéves gépeket a szintén amerikai, és a világ egyik legmodernebb F-35-ös vadászbombázójára fogják lecserélni.

Az F-16-osok jönni fognak, de még nem tudjuk, mennyi

A gépek Ukrajnának történő átadását és a pilóták és karbantartók kiképzését Hága és Koppenhága vette a kezébe, a két kormány jelentette be először, hogy átadják saját megmaradt gépeiket és kiképzik a pilótákat.

Konkrét számokat eddig csak Dánia közölte, hogy 19 gépet fognak átadni idén és 2024 között. Hollandia és Norvégia eddig csak annyit mondott, hogy fognak adni, de még tudják mennyit.

Hiába van szó papíron több tucat repülőgépről országonként, az ördög a részletekben rejlik. Oslo például 57 repülőgéppel rendelkezik.

Feltételezve, hogy mindegyik üzemképes és hadrafogható állapotban van (ami szinte kizárt az elörgedett típus, a pilóták és karbantartók hiánya miatt), az ország már 32-t eladott Romániának, több mint egy tucatot pedig egy magáncégnek.

Ami maradt, az az eddigi vélekedések szerint már csak pótalkatrésznek, vagy múzeumi kiállításnak tárgynak volt jó.

Az F-16-osok átaádásnak kérdése legutóbb Belgiumban váltott ki politikai viharokat. A szerény parlamenti többséggel rendelkező hétpárti kormánykoalíció pártjai között az Ukrajnának nyújtott támogatást mértéke között tört ki a vita.

Az elmúlt majd másfél évben a Kijevet fegyverrel is támogató nyugati országok közül, a brüsszeli kormány adta a legkevesebbet, így több kormánykoalíciós párt is azon az állásponton van, mióta lehetőség van az F-16osok átadására, hogy Belgiumnak át kellene adnia gépeket

Van gép, nincs gép

A belga védelmi miniszter múlt héten azt nyilatkozta, hogy a fegyveres erőktől kapott vélemények alapján Brüsszel jelenleg egyetlen F-16-ost sem tud átadni a meglevő 46 darabos együléses gépverzióból.

Ennek több oka is van: egyfelől a gépek elavultak, másfelől Belgium a Baltikumba fog repülőket küldeni 4 napra a jövően, harmadrészt mivel Brüsszelben van az EU és a NATO főhadiszállása is, ezért állandó készültségben kell lenni a légierőnek (igaz, egyszerre csak két gépnek).

Belgium, hasonlóan a többi említett skandináv országhoz, korszerű F-35-ösöket rendelt, amelyek leszállítása 2025-től kezdődik meg, azaz addig a régebbi típusnak is repülnie kell, még ha nem is teljes mennyiségben.

A kormánykoalícióban levő kisebb pártok ugyanakkor megkérdőjelezik a szakmai érveket és arra hívták fel a figyelmet, hogy a több lehetőség is lenne, hogy a légierő valóban fel tudjon szabadítani gépeket Ukrajna számára.

A védelmi tervezések gépenként évi 200 repült órával és összesen 8000 repülési órával számoltak, így jön ki a 40 év tervezett élettartam a gépeknek. Közérdekű adatigénylés alapján úgy tűnik, hogy az egyes belga gépekek 40-45 évesen is van még 1000-1500 órányi repülési idejük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha ezek a gépek Ukrajnába kerülnének, akkor még jó 4-5 évig biztosan működhetnének ott.

Az F-16 osoknak idén már nem osztanak lapokat

Amíg a belga kormány pártjai arról vitatkoztak, hogy mennyi gépet (egyáltalán lehet-e) tudnának nélküközni az F1-6-os flottából, addig az is kiderült, hogy a típusból leginkább jövő év tavaszán érkezhetnek meg csak az első példányok, részben a felkészítés részben a pilóták és karbantartók (egyébként is gyorsított) kiképzése és betanítása miatt.

Dolguk persze akkor is lesz, hiszen jelenleg az ukrán légierő mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben elmarad az orosztól. Ha az amerikai gépek megérkeznek, már csak mennyiségi különbségekről beszélhetünk majd, ám alkalmazásukat részben korlátozni fogja az orosz oldalon kiépített légvédelmi rakétarendszerszerek.

Kijev azt már eddig is megoldotta, hogy a nyugatról kapott, repülőgépről indíható rakéták sikeresen applikálta saját szovjet/orosz gépeire. Az ellenség hátországának, légibázisainak, vezetési pontjainak, és egyéb stratégia célpontjainak támadását (mint a kercsi hír) támadását, nem elsősorban a hordozó platformok (azaz repülőgépek) milyensége tette lehetővé, hanem azok a rakétafegyverek és cirkáló rakétát, amelyeket már eddig is megkapott Ukrajna.

Az F-16-osok csodafegyver mivoltával azért is óvatosan érdemes bánni, mert az amerikai/nyugati gondolkodásban a vadász(bombázókat) mindig felderítő repülőgépek, légiutántöltők „hada” kíséri, amelyek nincsenek Kijevnek.

Persze a NATO és az USA külön is, napi 24 órában repteti a saját eszközeit a környező nemzetközi légtérben, ahonnan megfigyeli a orosz oldalt, de kérdés célravezetést, vagy real-time felderítési információkat szolgáltatnának-e.