„Teslásoknak üzenem, 19 liter!” – jelentette ki ennek az 1956-os Cadillac-nek a tulajdonosa + Videó

A II. világháború lezárását követően Nyugat-Európa és Amerika autóipara két, egymástól teljesen eltérő irányba fejlődött. Kontinensünkön a kistermetű, kis fogyasztású, olcsó népautók, például a Volkswagen Bogár, FIAT 500 és Austin Mini váltak népszerűvé, míg a tengerentúlon a legolcsóbb modellek is jelentősen nagyobbak voltak.

Fontos, ám gyakran elfeledett adalék, hogy az 1950-es évek az űrverseny és a „jet-korszak” időszaka volt. A légi- és űrtechnológia fejlődése az USA autóiparára is hatással volt, amit idővel a nyugati világ további gyártója is követett. A korabeli amerikai autók számos olyan esztétikai kiegészítőt kaptak, amik űrhajók és repülőgépek egyes részleteit utánozták.

A múlt század közepén a Cadillac, mint a legmagasabb, legkifinomultabb luxus képviselője élt az amerikai lakosság tudatában, egy Cadillac birtoklása a gazdagság, siker és fényűzés jelképe volt. Az, hogy milyen típus, már kevéssé érdekelte az embereket, hiszen az autókat egymodelléves formatervekkel forgalmazták, ami annyit jelentett, hogy egy formatervet kizárólag egy éven át, szeptembertől szeptemberig gyártottak.

Mivel az évenkénti áttervezés egy borzasztóan költséges folyamat volt, az azonos modellévben gyártott autók szinte teljesen azonos megjelenésűek voltak. Így lehetséges, hogy a cikk képein látható 1956-os évjáratú Series 62, a Cadillac alapmodellje, ránézésre szinte azonos volt a drágább Coupe és Sedan Deville, Fleetwood és Eldorado modellekkel.

Alapmodell, rengeteg extrával: Cadillac Series 62

Annak ellenére, hogy a Series 62 a General Motors legelitebb gyártójának, mondhatjuk, „fapados” modellje volt, mégsem jelenthetjük ki róla, hogy első tulajdonosának szégyenkeznie kellett volna miatta.

Már a Cadillac belépő szintű limuzinjait is szervókormánnyal, fékrásegítővel és automata váltóval szerelték, viszont ezen a konkrét példányon számos olyan extrát találunk, ami még a nála drágább típusokon is különlegességnek számított.

Közéjük tartoznak például az elektromosan állítható ablakok, az aranyszínűre fújt hűtőrács, illetve a légkondi, ami „duplán extrának” számított. Már maga az légkondicionáló berendezés is feláras kiegészítő volt, amit tovább lehetett fokozni: némi plusz pénzért cserébe a friss levegő a ma megszokottakkal ellentétben nem a lábra és testre, hanem a fejre irányult.

A tervezők ezt úgy oldották meg, hogy a csomagtérbe rejtett berendezés a hideg levegőt műanyag csöveken keresztül a tetőbe fújta, ahonnan az ajtók fölé helyezett befúvókon érkezett az utastérbe.

Erőforrás tekintetében ez a Cadillac egy 6.000 köbcentis, V8-as motort kapott, ami még az USA viszonylataihoz képest is hatalmasnak számított. Váltó terén szintén egy különleges, feláras változatot kapott, ami egy négyfokozatú automata variáns volt. A motor és váltó együttes munkája 285 lóerő és 540 Nm-nyi nyomaték leadását tette lehetővé. Állítólagos, újkori csúcssebessége 200 km/h volt.

„Nem adtam fel az álmaimat, szerettem volna egy Cadillac-et!”

A videóinterjúban Bognár Renátó, az autó tulajdonosa, elmesélte, hogy a „szárnyas” autók már gyerekkorában is tetszettek neki, így mindenképpen szeretett volna egy saját példányt, ha lehetséges, egy Cadillac-et. Álma huszonéves korában meg is valósult, szert tett egy 1957-es Cadillac Sedan Deville-re, amitől azóta sajnos meg kellett válni.

Idén tavasszal bukkant rá erre az 1956-os Series 62-re, melyet egy ismert közösségi oldal online piacterén talált meg. Fel is vette a kapcsolatot az eladóval, aki sokáig meg volt róla győződve, hogy Renátó egy afrikai csaló, aki a jármű megvásárlására hivatkozva akar tőle pénzt kicsalni.

Nagyjából három hét alatt az eladó megérette, hogy itt semmiféle csalásról nincs szó, Renátó tényleg az autót szeretné megvásárolni. A Cadillac-rajongó még számos, további nehézségbe botlott, mivel nehezen talált fuvarost, aki hazaszállítaná az amerikai klasszikust.

Természetesen ezt is sikerült megoldani, ám mikor a sofőr fel akarta venni a több mint két tonnás veteránt, az nem indult. Ezen az eladó is meglepődött, annyit mondott, hogy

Higgyem el, húsz éve náluk van, ez az autó sosem csinált ilyet. Ez mindig elindult.

Szerencsére ez a probléma is megoldódott, napokkal később az autó már úton volt Európa felé. Ezek után már talán nem is meglepő, hogy a tengerre szállás is nehézkesen ment:

Általában egy jó hat hét alatt hazajön egy ilyen autó. A nyolcadik héten már kíváncsi voltam, hogy mi történik. Kint ragadt gázvizsgálaton, amiről igazából a szállítmányozó is mondta, hogy ez egy legenda, hogy van, de nem szoktak ilyet csinálni.

Ez úgy néz ki, hogy a konténer, amivel érkezik, azt elviszik egy teljesen más depóba, ahol megnézik, hogy milyen káros anyagot bocsájt ki a konténer. Ő egy törött autóval érkezett, a miértjét nem tudjuk miért vizsgálták. Sajnos ezzel elment az idő, ez plusz költség, ezt megint mi álljuk, akik a konténert bérlik.”

A kontinensre érkezés után a Cadillac-et vonatra szállították, ami a németországi esőzések miatt csak jelentős késéssel érkezett Magyarországra. Bár az eladó szerint az autó működőképes állapotban volt, érkezését követően mégsem indult. Ennek ellenére Renátó elégedett volt, mivel szerinte sokkal jobban nézett ki, mint a képeken.

Úgy véli, hogy az autó az eladó édesapjáé volt, aki akkortájt hunyt el. Ez abból is megfigyelhető volt, hogy a műszerfal mögötti vezetékeket egyszerűen csak elvágták, mintha valamit ki akartak volna szerelni, hogy a gépkocsit a lehető leghamarabb félre tudják tenni.

Renátó tapasztalt veterános, így a felújítási munkálatokat ő maga végezte. A Cadillac egy 1962-es Škoda Octavia Superrel osztozkodik a garázson, ami a KGST viszonylataiban közel állt az amerikai óriáshoz.

Hozzátette, hogy ha a két autót össze kellene hasonlítania, a Cadillac-hez képest az Octavia a legjobb esetben is csak egy „kerti traktor”. Ez egy erős megállapítás, viszont ha figyelembe vesszük a korabeli amerikai, európai és szocialista autók felhozatalát, nyugodt szívvel elmondhatjuk, ahogy az 1950-es és az 1960-as években mind műszakilag, mind formatervezői szempontból az USA jóval a kelet- és nyugat-európai színvonal felett állt.

Ez egy kakadu!

Az Octavia kapcsán szóba jött, hogy míg a csehszlovák autóipar remekéről szinte mindenkinek van egy saját sztorija, szinte mindenki látott már legalább egyet az úton, ugyanez a Cadillac-ről nem mindható el. Renátó szavaival élve „Ez egy páva vagy kakadu az úton”.

Tapasztalatai szerint mind a járókelők, mind a forgalom résztvevői nagyon pozitívan reagálnak mikor meglátják. Mosolyognak, integetnek, fotózzák, sőt, már az is megesett, hogy egy kisfiú ledermedve bámulta:

„A múlt héten Tihanyban átment előttünk egy testvérpár, egy kisebb és egy nagyobb gyerek. Mikor a kissrác felnézett a telefonjából, meglátta a Cadillac-et, ledermedt. Tátva maradt a szája és csak ennyit csinált [– integetett] és nem mozdult az úton.”

Elmondása szerint az egyik leggyakoribb kérdés, hogy mennyit fogyaszt az autó. Erre mi is rákérdeztünk, amire csak annyit mondott:

Teslásoknak üzenem, 19 liter!

Ha Önnek is megtetszett ez a különleges V8-as űrsikló, vagy csak részletesebben is érdeklik Renátó történetei, nézze meg a Klasszik Kasztni róla készült videóját: