Több mint egy gonosz fekete pártautó: Íme egy ritka fehér Volga M21 + Videó
ElemzésekA Volga a szocialista időszak egyik legkarakteresebb autója, ami a köztudatban leginkább csak, mint a „gonosz fekete pártautó” él, amit semmilyen más színben nem gyártottak.
A „Volga-jelenség” kialakulásához persze nagymértékben hozzájárulnak az 1990 után készített típusismertető videók és filmek, melyek tovább erősítették ezt a tévhitet, az autó történeti hátterét városi legendákra alapozták.
Pontosan emiatt írásomban kerültük a magyar kollektív emlékezet hibás visszatekintéseit, helyettük a ritkán említett részleteket emeltük ki. A cikkben megszólal Ackermann Balázs is, egy 1967-es Volga tulajdonosa.
A Pobjeda utódja, a GAZ M21
1953-ban a szovjet pártvezetés utasítást adott a Gorkiji Autógyárnak, hogy tervezzen egy új, korszerű járművet, ami felválthatná a Pobjedákat, vagyis a GAZ M20-as modelleket. Három évvel később mutatkozott be a Volgák első generációja, az M21-es, amit 1956 és 1970 között három szériában gyártottak.
Kép: Klasszik Kasztni / Zsiska Ferenc
A mendemondákkal ellentétben a „fekete autó” nem a Volga volt. Az M21-esek a közép és felsőbb vezetők, TSz elnökök autói voltak, bár a Szovjetunióban, főleg Moszkvában és a nagyobb városokban taxiként is szolgáltak. A „fekete autók” többnyire a Pobjedák, illetve a velük azonos, a Volgánál alacsonyabb kategóriába eső állami autók voltak.
Elképzelhető, hogy ez a félreértés onnan ered, hogy a típus nevének hallatán szinte kivétel nélkül mindenki fekete színben képzeli el őket. Sajnos a kollektív emlékezett nem mérvadó, mivel több színkóddal is festették ezeket az autókat:
Én azt tapasztaltam, hogy fekete Volga az körülbelül az egynegyede, egyharmada volt az összesnek. Ezek az autók színesek voltak a ’60-as években. Fehérek, kékek, halványzöldek. Az első és második szériától kezdve léteztek színes Volgák. A fekete Volga egy közmondásos fogalommá vált, de valójában nem a Volga volt az, ami érted jött (…)
– mondta Ackermann Balázs.
GAZ M21, tehát Volga
Ahogy már fentebb említettem, a GAZ-gyár 1956-ban vágott bele a „Volga-márkás” személyautók termelésébe, melyek első típusa az M21-es volt. A szériát 1970-ig gyártották, s ez idő alatt csak két ráncfelvarráson esett át, ami a hűtőrács és díszítőelemek módosításában többnyire ki is merült. Megjelenése idején a nyugati sajtó a „legamerikaibb stílusú” szovjet autóként emlegette, ami persze nem volt véletlen!
Kép: Klasszik Kasztni / Zsiska Ferenc
A szovjetek gyakran másolták az amerikai formatervezők munkáit. Ez a Volga például gyanúsan hasonlít az 1953-as évjáratú Fordokra, az óracsoport foglalata pedig az 1956-os változatok áttervezett mása. Ennek ellenére újkorában a nyugati világ elismerte, az 1958-ban rendezett Brüsszeli Világkiállításon például aranyérmet nyert!
Akárcsak a Ladákból és Škodákból, az M21-esekből is készültek export modellek, az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség számára jobbkormányos változatokat is gyártottak. A kezdeti időszakban kézi és automata váltóval is szerelték őket, ám a szovjet időjárás és a szervízhálózat kiépítetlensége miatt ez utóbbiak gyártásával rövidesen felhagytak. Az M21-eseket soros, 4 hengeres motorral látták el, viszont a KGB flottájában nagyobb teljesítményű V8-asok is szerepeltek – e kis példányszámban gyártott változatok esetén az automataváltó továbbra is elérhető volt.
Ha közelebbről is megnézné ezt a különleges szocialista limuzint, nézze meg a Klasszik Kasztni róla készült bemutató videóját!
Nagyszerű műszaki megoldások
Balázs a videóban kiemelte, hogy fehér Volgáját nem csak, hogy kurblival is el lehet indítani, de az autó sebességét a gázpedálon túl gázkarral is lehet szabályozni. Ami viszont különösen érdekes, hogy annak idején az autót szerelhető biztosítékokkal látták el:
Vannak benne például szerelhető biztosítékok, amikhez gyárilag mellékelték a huzalt. Ezeket az út szélén az ember tudja javítani, nem cserélni kell egy olvadó biztosítékot, hanem megjavítom rajta. Szerintem ezek zseniálisak.
A világítórendszer rajta például automata biztosítékon van. Ha valahol zárlat van benne, felmelegszik egy bimetál, levág, visszanyomom egy gombbal és újra van benne áram – ha elhárítottuk persze a problémát (…)
További érdekesség, hogy az autó főmegszakítóval is rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy az akkumulátor kiiktatása nélkül is lehessen rajta szerelői munkát végezni. Úgy tűnik, a szovjet tervezők szinte mindenre gondoltak, hiszen még az üzemanyag szintet is kétféleképpen lehet ellenőrizni: a műszerfal visszajelző egységén túl a tankban nívópálcát is találunk, így a jármű beindítása nélkül ellenőrizni tudjuk a rendelkezésre álló benzin mennyiségét!
A Volga M21 valójában egy vasúti jármű!
A videóban Balázs több jelzővel is illette a fehér limuzint. Szerinte a mai forgalomhoz és autókhoz képest egy valóságos őshüllő, de vezetni is nagyon más. Elmondása szerint még egy gőzmozdonyt is könnyebb irányítani – nem túlzás, Balázs gőzösöket is szokott vezetni, szerelni! Gondolatmenetét egy viccel zárta:
Szoktunk viccelődni a haverokkal, hogy ez az az autó, ami ha bennragad a vasúti átjáróban, akkor a mozdonyvezető beszalad a géptérbe és becsukja maga után az ajtót, hogy ne találkozzon vele lehetőleg személyesen.
Kép: Klasszik Kasztni / Zsiska Ferenc
Sok éven át Balázs a szovjet járművekre, mint „bunkó, tégla, elvtársszagú, zsíros” jelenség tekintett, ám Volgája megvásárlása, majd az azt követő felújítás óta megszerette őket. Mi több, véleménye szerint ezeket az autókat nagyobb öröm szerelni, mint vezetni!
Eleinte félt, hogy a fehér nehézvas sok negatív kritikát, a „sötét múlt” emlékeit fogja az emberekben felidézni, ám pozitívan csalódott. Az egyes veterán autós eseményeken, kiállításokon a látogatók sok képet készítenek vele/ róla, ráadásul lelkesen mesélnek neki saját és családjuk Volgás emlékeiről, történeteiről is:
Előbb ugrik be róla egy taxi az embereknek, vagy egy Volga rendőrautó, mint feltétlen a fekete Volga.
Ha részletesebben is érdeklik az M21-es Volgák el nem mondott történetei, vagy csak Balázs fehér ’67-es példányáról tudna meg többet, nézze meg az alábbi videót!
