Továbbra is virágzik a fekete pálinkapiac

Elemzések2018. máj 30.Növekedés.hu

Nagy tételben cserélnek gazdát a hazai feketepiacon a háznál készített vagy bérfőzetett pálinkák, amelyek éves illegális forgalma elérheti a több tízmilliárd forintos nagyságrendet is. A kedvezményes adókulccsal előállított párlatokat nem lehetne eladni, sokan mégis ezekkel üzletelnek, mert az önkormányzati és adóhatósági ellenőrzés is gyenge. Bár a ma hatályos szabályozás papíron megfelel az Európai Uniós előírásoknak, a feketepiac konzerválásával kifejezetten sújtja a legális kereskedelmi főzdéket és költségvetési szempontból hátrányos az állam számára is.

Az ember lemegy vidékre, és szinte minden településen teljes nyugalommal vásárolhat illegálisan házi pálinkát literenként 3 ezer forint körüli áron
– érzékeltetik a mai helyzetet pálinkapiac szakértők. Vagyis az általános vélekedés szerint továbbra is virágzik a feketepiac, holott a házilag készített vagy kedvezményes adókulccsal bérfőzetett párlatokat nem lehetne forgalomba hozni. Pedig ma már az Európai Unió sem kifogásolja a magyar pálinkafőzési szabályozást, mivel azt Magyarország 2016-tól – éppen Brüsszel nyomására – módosította.
Mindenekelőtt megszűnt a házi párlatkészítés adómentessége, és 50 százalékos jövedéki adó lépett életbe.
Elvileg gyümölcstermelőkre szűkítették azoknak a körét is, akik saját használatra otthon pálinkát készíthetnének, és előírták a lepárló berendezések regisztrációját is. Ezzel egyidejűleg a főzés ellenőrzésére az önkormányzati szféra, az értékesítési visszaélések kiszűrésére pedig a Nemzeti Adó és Vámhivatal kapott jogosítványokat. A hatályos szabályozás szerint házilag évente 86 liter 42 térfogatszázalékos, illetve ennek megfelelő mennyiségű pálinkát lehet főzni, amely után a 3334 forintos literenkénti jövedéki adó 50 százalékát kell megfizetni. Ez 42 fokos párlatra vetítve literenként 700 forintos, 50 fokosra számítva 835 forintos kedvezményes adót jelent. Bérfőzetésnél ugyanakkor valamivel töményebb, 50 százalékos pálinka elkészítésére van lehetőség az 50 százalékos kedvezményes kulcs mellett, szintén 86 literes éves mennyiségig. Bérfőzetni – felső korlát nélkül - ennél többet is lehet, de az 50 fokos, 86 literes mennyiségen felül már száz százalékos jövedéki adót kell fizetni. Lényeges előírás, hogy egy évben vagy magánfőzőként vagy bérfőzetőként lehet csak pálinkát előállíta(tt)ni, és egy-egy családon belül nem lehet túllépni a megállapított kedvezményes kvótát akkor sem, ha többen készíte(tt)nek párlatokat. A szigorítás után – egyik jelentős kiskapuként – az otthoni főzésnél hígult fel a szabályozás úgy, hogy a házi lepárlás nem csak gyümölcstermelők, hanem saját tulajdonú gyümölccsel, vagy cefrével rendelkezők számára is lehetségessé vált.
Így tehát vásárlással bárki gyümölcs- és cefretulajdonossá válhat, és jogot szerezhet az otthoni pálinkakészítésre.
Ha ezt legálisan akarja megtenni, regisztrálnia kell az illetékes önkormányzatnál, a NAV-tól pedig úgynevezett párlat adójegyeket kell vennie. Általános szabályként az otthon előállított és a kedvezményes kulccsal bérfőzetett pálinkákat nem lehet értékesíteni, hanem azokat csak saját fogyasztásra szabad felhasználni. Házi főzésnél a 42 fokos, 86 literes mennyiségen belül a párlatokat csak úgynevezett alkoholtermék adóraktáraknak – jellemzően legális kereskedelmi pálinkafőzdéknek – lehetne eladni, a „kvótán felül” főzött pálinkákat pedig kötelezően meg kellene semmisíteni. Bérfőzetésnél az 50 fokos, 86 literes mennyiséget meghaladó részt – például kistermelőként – lehet értékesíteni, de a forgalmazsra szigorú korlátozások vonatkoznak. Így e termékeket csak falusi vendéglátásban vagy egy meghatározott körzetben megtartott vásárokon és helyi piacokon lehetne eladni. A gondot az okozza, hogy – másik komoly kiskapuként - az otthon főzött és bérfőzetett párlatok jelentős részét illegálisan mégis értékesítik, és a termékek jó része kocsmákba kerül, vagy direkt módon jut el a házi pálinkákat kereső vevőkhöz. Az otthoni főzésnél már azt is nehéz megmondani, hogy a háztartások hány üstöt szereztek be az elmúlt években, mivel egyes statisztikák 20 ezer körüli, önkormányzatoknál regisztrált berendezésről szólnak, míg ágazati szakértők szerint számuk akár kétszer-háromszor ennyi is lehet, vagyis jelentős részüket a tulajdonosok nem jelentették be. Sok esetben szintén nehéz követni a bérfőzetett párlatok sorsát, bár ezeknél legalább az 50 százalékos, vagy a teljes jövedéki adót a bérfőzdék mindenképpen felszámolják a főzést megrendelő magánszemélyeknek. A kimutatások szerint a bérfőzdék 2017-ben összesen 8,8 millió liter, 50 százalékos pálinkának megfelelő párlatot állítottak elő, míg a magánfőzők összesen 120 ezer párlat adójegyet vettek, vagyis legálisan ennyi liter, 42 fokos pálinkát készíthettek. A házi termékek után – a 700 forintos jövedéki adóval számolva – az otthonfőzők együttesen 85 millió forint adót fizettek be a költségvetésbe. Egészen más arányokat mutatnak viszont azok a szeszipari becslések, amelyek a hazai szeszpiac lehetséges arányszámaira vonatkoznak. Egyes kimutatások szerint a házi pálinkafőzés 2010-es legalizálása előtt a magyar lakosság évi 23-25 millió hektoliterfoknyi „beazonosítható” párlatot fogyasztott el, amelyből a pálinkabérfőzetés 5-7 millió, a különböző szeszesitalok – így a pálinkákon kívül valamennyi más párlat – legális kereskedelmi forgalma mintegy 18 millió hektoliterfokot tett ki. Később azonban jelentősen változott a helyzet, és a legális szeszkereskedelem már 2013-ra 18-ról 11-12 millió hektoliterfokra szűkült, míg a bérfőzetés 4-5 millió hektoliterfokra esett vissza. Eszerint – hasonló nagyságrendű éves fogyasztást feltételezve – a magánfőzés részesedése 5-6 millió hektoliterfokra nőhetett, szemben például a tavaly legálisan bejelentett 120 ezer literes, 50 százalékos mennyiséggel.
Ha valaki csak a házilag legálisan főzhető, 86 liternyi pálinkáját adja el, 3 ezer forintos literenkénti ár mellett 250 ezer forintos illegális éves bevételre tehet szert.
De ennél nagy valószínűséggel jóval többet értékesítő feketézők is akadnak, mivel durva becslések szerint az otthon előállított párlatok zöme feketepiaci áruvá válik. Ez pedig tényleg hatalmas mennyiségnek felelhet meg, mert az 5-6 millió hektoliterfoknyi házi párlat 10-12 millió liter 50 százalékos pálinkát jelenthet, amelynek értéke – csak 3 ezer forintos literenkénti árral számolva – 30-40 milliárd forintot tehet ki. Az illegális házi értékesítések miatt elmaradt adófizetések és egyéb pénzügyi kötelezettségek a költségvetésnek is tízmilliárdos nagyságrendű éves bevételkiesést okozhatnak, és akkor még nem számoltunk azokkal a tételekkel, amelyek a bérfőzetett pálinkákból juthatnak a feketepiacra. Miközben tehát a hatályos szabályozás eleget tesz az uniós követelményeknek, a valóságban melegágya és konzerválója a feketekereskedelemnek. Ehhez hozzájárul, hogy piaci tapasztalatok szerint a pálinkaszektorban sem az önkormányzatok, sem a NAV nem ellenőriznek megfelelően, és az ügyeskedőket az is bátoríthatja, hogy például a magánfőzésnél az adó megállapításához és az adótartozás végrehajtásához fűződő jog egy év elteltével elévül. A jelenlegi gyakorlat egyik legnagyobb vesztese így a tetemes bevételektől eleső állam, de nagyot buknak a legális kereskedelmi főzdék is, amelyeknek komoly piacvesztéssel kell szembenézniük az illegális pálinkabiznisz miatt.

Ismét Brüsszel

A házi pálinkafőzés szabályozása után Brüsszel most azért folytat kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, mert a pálinkákra, illetve a gyógynövény alapú likőrökre nem terjed ki a népegészségügyi termékadó (NETA). Az Európai Bizottság szerint a jelenlegi magyar gyakorlat indokolatlan adóelőnyt nyújt e termékkörnek, míg a kormány azzal magyarázza a pozitív diszkriminációt, hogy fontos nemzeti párlatokról van szó. Valószínűsíthető, hogy a vita a luxemburgi Európai Bíróságon végződik, így ott dőlhet el, ki kell-e terjeszteni a pálinkákra és a keserű likőrökre is a NETA-t, amely iparági becslések szerint e termékek 10-20 százalékos drágulásához vezetne.
I. Ó.