Toxikus gombáktól tartanak a hazai búzapiacon

Ritkán fordul elő, hogy a nyári aratási munkák megkezdésekor sem látszik egyértelműen, mekkora lesz az adott évi búzatermés. Az idén viszont az a különleges helyzet állt elő, hogy az érdekképviseleti és a hivatalos becslések között elképesztően nagy, egymillió tonnás különbség adódott. A gabonatermelőket összefogó szövetség június végén az átlagosnál jóval gyengébb, 4 millió tonna körül össztermést prognosztizált, míg az Agrárminisztérium – a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felméréseire alapozva – átlag körülinek tekinthető, 5 millió tonnás búzamennyiséget vetített előre.

A pesszimista jóslatokra az adhatott alapot, hogy a tavaly ősszel elvetett növényeknek elképesztően hosszú aszályos időszakot kellett átvészelniük az idén tavaszig, amikortól viszont özönvízszerű esőzésekkel járó csapadékos időszak váltotta fel az addigi száraz periódust. Az év eleji nyilatkozatok szerint az elhúzódó vízhiány a várható termésben visszafordíthatatlan károkat okozott, amelyeket a tartós tavaszi esőzések és felhőszakadások később tovább súlyosbítottak.

Az eddigi aratási eredményekből ugyanakkor úgy tűnik,

hogy a búzatáblák nagy része az időjárási viszontagságokat mégis átvészelte, így a gazdálkodók most a tavalyihoz hasonló, 5,1 tonnás hektáronkénti termésátlagokat takaríthatnak be.

A minisztériumi prognózis látszik tehát beigazolódni, és ez azt is jelenti, hogy a mintegy 950 ezer hektárnyi búzaterületről származó, 5 millió tonnás várható össztermés a Központi Statisztikai Hivatalnál (KSH) kimutatott, 5,2 millió tonnás elmúlt évi árumennyiséget is megközelítheti.

A gazdálkodók így elégedettek lehetnek abban az értelemben, hogy a korábban jósolt gyenge hozamok helyett jó közepes termésátlagokat arathatnak le. Más kérdés, hogy valószínűleg még jobb eredményekre számíthattak volna, ha a hosszan tartó aszály a vetéseket nem károsítja.

Egyes becslések szerint az idei össztermés akár a 6 millió tonnát is elérhette volna, ha a csapadék a búzaföldekre egyenletesebb eloszlásban érkezik meg.

Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a búza beltartalmi mutatóival nincs gond, így a termés bőven fedezheti a belföldi malomipari és egyéb igényeket. Étkezés célokra mintegy 1,2 millió tonna kell, ezen felül takarmányként 0,8 millió, vetőmagként 0,3 millió tonna terményre lehet szükség, míg a Mészáros Lőrinc üzletember érdekeltségébe tartozó, búzafeldolgozással foglalkozó visontai Viresol Kft. 0,25 millió tonna alapanyagot használhat fel. Az éves hazai összigény tehát körülbelül 2,6 millió tonnát tehet ki, a fennmaradó mennyiség pedig az exportpiacokon találhat gazdára.

Hátra van még a feketeleves?

Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a tavaszi-nyári csapadékos időjárás hatására a betakarított búzatételekben megjelentek a toxikus anyagokat termelő fuzáriumgombák, amelyek az emberi és az állati szervezetre is veszélyt jelenthetnek. Egyes piaci szakértők szerint ma „vihar előtti csend” jellemzi az ágazatot, mert egyelőre nem tudni, hogy a gombafertőzöttség a termés mekkora hányadát érinti. 

Ha a betakarított búzatételek jelentős része nagy arányban tartalmaz fuzáriumokat, nehezebbé válik a felvásárlás a malmok és a takarmányipari cégek számára, a fertőzött gabona pedig a termelők nyakán maradhat. A feldolgozó vállalkozások mindenesetre már most arra készülnek, hogy a fuzáriumos veszély miatt a megszokottnál körültekintőbben lépnek a piacra, és azzal számolnak, hogy a minőségvizsgálati és a raktározási költségek is növekednek. Az óvatosságot az is magyarázza, hogy mind az élelmiszer-, mind a takarmányiparban be kell tartani bizonyos határértékeket, amelyek a toxintartalom maximális mennyiségére vonatkoznak, és e szintek súlyos átlépése komoly pénzbüntetéseket és akár büntetőeljárásokat is maga után vonhat.

Drágább lesz a kenyér? Teljes a bizonytalanság

Az utóbbi időszak áremelkedését tükrözi, hogy az idei búzaszezon tonnánként 45-50 ezer forintos felvásárlási árakkal indult, amelyek 10-15 százalékkal magasabbak az elmúlt évi, 40-43 ezer forintos kezdeti áraknál. Ez önmagában lisztáremeléseket alapozhatna meg a malmoknál, de az új búza kialakult felvásárlási árai nagyjából megegyeznek a június végén zárult előző szezon kifutó áraival, így egyelőre a jelenlegi lisztárak szinten tartása várható.

Feldolgozói szempontból bizonytalanságra ad okot, hogy az év hátralévő részének gabonapiaci eseményei ma megjósolhatatlannak, és attól is függnek, hogy a minőséget befolyásoló fuzáriumgondok, illetve az európai és a világpiaci események mennyire hatnak a jelenlegi árakra. Tavaly a viszonylag alacsony induló árak rövid időn belül tonnánként 13-17 ezer forinttal emelkedtek, így őszre már 50-60 ezer forintos tonnánkénti búzaárak jellemezték a hazai piacot.

Ha e tendencia az idén is megismétlődik, a magasabb kezdeti árak miatt a liszt- és a sütőipar ismét árnövelési kényszerbe kerülhet.

A termelők szerint a magyar, illetve a regionális búzapiac szempontjából meghatározó lesz a nyugat-európai – elsősorban a német – termés mennyisége és minősége, de erről egyelőre nincsenek pontos adatok. Világpiaci elemzők a 2019-2020-as gabonaszezont összességében kiszámíthatatlannak ítélik, és azt hangsúlyozzák, hogy a terméskilátások mellett a Kínában pusztító afrikai sertéspestis (ASP) is alapvető hatással lehet az európai és a globális gabonapiaci árviszonyokra.

Az ASP terjedése miatt a kínai sertésállomány jelentős részét ki kellett irtani, és ez most csökkenti a keresletet a világ gabonapiacán, amelyet az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus is negatívan befolyásol. Európában viszont pillanatnyilag ezzel ellentétes tendencia érvényesül, mivel Kína saját fehérjeigényének jelentős részét innen igyekszik pótolni. Ez az európai sertéstermelés és sertésárak felfutásához vezet, amely a kontinensen felfelé húzza a takarmányárakat, illetve általában véve a gabonaárakat is.