Trump politikai blöffje, vagy realitás Amerika grönlandi, kanadai és panamai terjeszkedése?

Donald Trump múlt héten tartott sajtotájékoztatóján elhangzott területi követelések háttérben meghúzódó okok mellett az Oeconomus Gazdaságkutató elemzése végigvette a területi követelések realitását és az esetleges gazdasági hatásokat.

Kanada

A mar-a-lagó-i sajtótájékoztatón elhangzott tervek közül Kanada Egyesült Államokhoz való csatolása a legkevésbé reális elképzelés - írja elemzésében Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató kutatója.

Az esetleges belépéshez számos gazdasági és jogi változtatást kellene meghoznia Kanada új kormányzatának és törvényhozásának. A jogrendszer mellett a legnagyobb módosítást az adórendszerben kellene végrehajtani.

Kanada tartományonként eltérő és kétszintű vállalati nyereségadója egységesen 21 százalékra csökkenne, a személyi jövedelmeket érintő sávos adózás mértéke kis mértékben növekedne, az 5-15 százalék közötti forgalmi adó pedig megszűnne.Donald Trump kijelentése szerint Kanada csatlakozása a lakosság érdekeit is szolgálná, hiszen biztosított lenne a védelmük, illetve jelentős – állítása szerint 60 százalékos – adócsökkentést lehetne végrehajtani.

Az arktiszi befolyásszerzés Trump valódi célja

A jégsapka olvadásának következtében a sarkkörön keresztülvezető kereskedelmi útvonalak felértékelődnek, az itt található értékes nyersanyagok pedig kibányászhatóvá válnak.

Az Arktisz biztonságpolitikai jelentőségénél csupán a gazdasági súlya nagyobb. Az eddigi rendkívül kedvezőtlen klíma enyhülésével a terület igen értékes halászati zónává válik, emellett ritka nyersanyagokban (kőolaj, földgáz, nikkel, vasérc, gyémánt, ólom, cink) és építőipari alapanyagokban (kő, építési minőségű homok és kavics) is gazdag.

Egy 2012-es becslés szerint a Föld addig feltáratlan kőolajkészleteinek a 13 százaléka (90 milliárd hordó), a földgáznak pedig közel harmada található az Északi-Sarkon. Ezen erőforrások kiaknázása érdekében elengedhetetlen Kanada északi része, ezért javasolta Donald Trump a két ország egybeolvadását. Célja elérése érdekében a „gazdasági erő” alkalmazását is kilátásba helyezte, ami alatt a büntetővámok kivetésére gondolt.Kanada az Egyesült Államok második legjelentősebb kereskedelmi partnere, minden egyes nap átlagosan közel 2 milliárd dollárnyi áru halad át a két ország közötti határvonalon, azonban jelentős kereskedelmi deficit keletkezik. 

Az USA Kanadából származó importjának mintegy 40 százalékát az energiahordozók és az áram adja. 2022-ben az elektromosság exportján mintegy 6 milliárd dollárt keresett Kanada. Emellett az ország a kőolaj-kitermelésének mintegy 60 százalékát – szinte a teljes exportját – az Egyesült Államok vásárolja fel.

Grönlandi kincsesbánya

A dán koronához tartozó terület ugyan a Föld legnagyobb kiterjedésű szigete, mégis csupán 57 ezren lakják. 

Bár a grönlandi lakosok csak 1953-ban lettek hivatalosan is dán állampolgárok, azonban 1979-ben viszonylag nagy fokú önállóságot harcoltak ki maguknak. 46 éve rendelkeznek önkormányzati joggal, azonban a sziget külpolitikáját, védelmi politikáját és alkotmányos berendezkedését a dán kormányzat alakítja, továbbá a hivatalos pénznem is a dán korona.

Az európai országtól éves szinten 500-700 millió dollárnyi támogatást kapnak, ami az éves költségvetésük 60 százaléka, és a GDP közel ötöde. 1973 és 1985 között a sziget az Európai Uniónak is része volt, azonban az autonómia elnyerését követően visszavonták tagságukat.A kilépés elsődleges oka az 1982-es népszavazás volt, ahol a halászati korlátozások miatt a válaszadók 53 százaléka a kilépést támogatta. Az USA-ba való beolvadás a Dániától való jogi és pénzügyi függőség miatt esélytelen. Emellett a grönlandi lakosság túlnyomórészt szuverenista, a választásokon rendre elszakadáspárti politikai erők győzedelmeskednek. Közvélemény-kutatások szerint a lakosság háromnegyede nagyobb befolyást akar szerezni a rendvédelem, partiőrség, bányászat és az igazságszolgáltatás területén.

Amennyiben mégis megtörténne az egyesülés, az alacsony lakosságszám miatt nem önálló államként, hanem Puerto Ricohoz vagy Guamhoz hasonlóan külbirtokként csatlakoznának az Egyesült Államokhoz. Ebben az esetben kongresszusi reprezentációval nem rendelkeznének, csupán egyetlen szavazati joggal nem rendelkező képviselőt delegálhatnának az alsóházba.

Békés úton azonban az egybeolvadásra csekély az esély, a legtöbb, amit Donald Trump elérhet az a Marshall-szigetekkel vagy Mikronéziával kötött szerződéshez hasonló megállapodás, amelynek keretében katonai bázisok átadásáért cserébe pénzügyi támogatást és katonai védelmet adnának Grönlandnak.

elenleg egyetlen bázissal (Thule) rendelkezik az amerikai hadsereg űrhadereje. A grönlandi nevén Pituffik bázist a hidegháborút követően pár évre átadták a grönlandi kormányzatnak, azonban stratégiai jelentősége miatt visszavásárolták.

Kanadával szemben Grönland és a Panama-csatorna megszerzése érdekében Trump a hadsereg bevetését sem zárta ki. Ezzel az egyik szövetséges NATO-tagállammal kerülne konfliktusba az Egyesült Államok, ami a védelmi szervezet szétesésével fenyegetne, illetve felbátorítaná a világ autoriter vezetőit az agresszív területszerzésre. 

Kanadához hasonlóan az újraválasztott elnök kijelentéseire érdemes tárgyalási alapként tekinteni, amellyel a grönlandi amerikai katonai bázisok létrehozását akarja elérni.

Terve széles körű ellenállást váltott ki, Anthony Blinken jelenlegi amerikai külügyminisztertől kezdve grönlandi politikusokon és a dán miniszterelnökön, Mette Frederiksenen át egészen Emmanuel Macron francia elnökig.

Az USA követeléseire reakcióként a dán király, X. Frigyes decemberben megváltoztatta az ország címerét, az új verzióban nagyobb hangsúlyt kapnak a Grönlandra és a Feröer-szigetekre utaló motívumok.

A grönlandi jégsapka gyorsuló ütemben, jelenleg átlagosan évente 270 milliárd tonnával fogy. Ennek következtében azonban a jelenleg csupán 0,002 százalékos megművelhetőségi arány növekedni fog. 

A geopolitikai jelentőség és a nyersanyagok miatt Kína is befolyásszerzésre törekszik az előző évtized közepétől kezdve. Három bánya megvásárlása mellett hitelt is nyújtottak a grönlandi kormányzatnak a nuuki repülőtér bővítésére. Az USA nyomására Dánia két bányavásárlást és a reptér fejlesztését blokkolta, így a fővárosi légikikötőt jelenleg a dán kormányzat tartja fenn.

Az amerikai ellenkezéssel szemben Kínának mégis sikerült a kvanefjeldi uránlelőhely készleteinek 12 százalékát megvásárolni a blokkolást megelőzően.

Tárgyalási alap Panama lerohanása?

A mar-a-lagó-i beszédben felsorolt három követelés közül a Panama-csatorna fölötti befolyás visszaszerzése a leginkább reális.A Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal összekötő csatornát Franciaország kezdte el építeni 1881-ben, de a beruházás az évtized végére kudarcba fulladt. Az ekkor félig kész projektet végül az Egyesült Államok vette meg 40 millió dollárért, majd 1904 és 1914 között fejezték be.

A csatorna felügyeleti jogát végül az 1977-es Torrijos-Carter szerződéssel adták vissza Panamának.

A megállapodás értelmében az USA 1979-1999 között teljesen kivonul a régióból és 345 millió dollár támogatást nyújt a közép-amerikai országnak a katonai létesítmények civil használatba vételéhez.

Az eredeti indoklás szerint a közép-amerikai ország területi integritásának a helyreállítása érdekében adta vissza Jimmy Carter a csatornát és az azt övező gazdasági területet Panamának, azonban rendkívül költséges is volt fenntartani a több mint tucatnyi katonai központot.

A csatorna kiemelt stratégiai jelentőséggel bír az Egyesült Államok számára, ez a legrövidebb vízi útvonal  a hadi és kereskedelmi hajók számára a két partszakasz között. A közlekedési folyó globális jelentősége sem kisebb, minden évben közel 15 ezer kereskedelmi hajó megy keresztül rajta, amelyek a globális kereskedelmi volumen hat százalékát szállítják. 

Évente közel 300 milliárd dollárnyi áru halad át az átjárón, az Egyesült Államok konténerforgalmának pedig a 40 százaléka.

Az elmúlt évtizedben Kína egyre inkább terjeszkedni kezdett a csatorna mentén, ezzel gazdasági és védelmi kockázatot okozva az USA számára. 2016-ban egy 900 millió dollárért megszerezték az átkelő mentén fekvő egyik legnagyobb colóni kikötőt, a Csendes-óceánra nyíló Hutchinson kikötő lízingszerződését pedig 2021-ben hosszabbították meg 25 évvel. A kínai vezetés 2018-ban jelentette be, hogy 1,4 milliárd dollárért megépítik a csatorna negyedik hídját, amit az akkori elnök az ország történetének ötödik legjelentősebb beruházásának nevezett. 

A fokozódó gazdasági jelenlét következtében már 140 ezer kínai állampolgár él a közép-amerikai országban, ezzel a teljes népesség 4 százalékát adva.

A kínai befolyás visszaszorítása érdekében Donald Trump már első elnöksége alatt tervezte a Panama-csatorna körüli gazdasági övezet visszavásárlását. Grönland mellett a közlekedési folyosó megszerzésére sem zárta ki a katonaság bevetését. A tranzakcionista külpolitikát folytató republikánus elnök feltehetően azonban csak az amerikai hajók számára kedvezőbb tranzitdíjakat és az ázsiai beruházások blokkolását akarja kikényszeríteni Panamától. A diszkriminált áthaladási díj azonban a nemzetközi szerződések miatt nem megvalósítható. Jelenleg a tranzitdíj pár tízezer dollártól kezdve esetenként a milliós nagyságrendet is elérheti. 

A csatorna a GDP 5-6 százalékával megegyező bevételt generál a panamai kormányzat számára, a tavalyi évben ez mintegy 5 milliárd dollárt jelentett. Az átkelő működtetéséből származó jövedelem adja az állami költségvetés több mint negyedét.

A csatorna visszaszerzésével az Egyesült Államok ugyan kiterjeszthetné az eddig is jelentős befolyását a nemzetközi tengeri kereskedelemre, azonban egy gazdasági válságot eredményezne Panamában.