Tudta, hogy a belsőégésű autó kifejlesztése évtizedekig tartott? 

Csak a vasút és a hajók

Az első olyan járművet, amely nem állati erővel működött, már 200 éve sikerült megalkotni, miután ekkor fejlesztették ki annyira a gőzgépet, hogy az alkalmas lett vasúti alkalmazásra és a hajózásban. Jellegénél fogva azonban a szenet égető, vizet hevítő, gőzzé alakító és azt kipöfögő szerkezet csak ilyen nagy járművek meghajtására volt alkalmas, amelyek lassan gyorsultak, nem kellett hirtelen irányt változtatniuk, és olyan helyen haladtak, ahol a büdös és mérgező szénfüst nem okozott közvetlen gondot. Így a kisebb járművek, automobilok hajtására alkalmatlan volt.

Elektromosság

Lényegében a gőzgéppel egy időben sikerült megalkotni az elektromos motort is, azonban csak olyan formáját, ami egyenárammal működött, és nem volt túl nagy teljesítményű. Ráadásul egy mozgékony, nem kötöttpályás járműben vinni kell az energiaforrást is, így akkumulátorra volt szükség az elektromos hajtáshoz, és pont ez az, amit

épp most sikerül csak olyanra fejleszteni, hogy alkalmas legyen az autózásban.

Olajkorszak

Fél évszázaddal később mindkét irányban jelentős előrelépés történt. Az olaj, azaz folyékony fűtőanyag felhasználásával kísérletezni kezdtek a belsőégésű motorokkal, ám ez igen lassan haladt. Ez nem csoda: egy meglehetősen kevéssé hatékony rendszert kellett működővé tenni. Az égő gáz minden irányban táguló mozgását egy irányba kellett kényszeríteni (dugattyú a hengerben), majd ezt a lineáris mozgást a hajtókarok által körmozgássá alakítani. Közben a folyékony üzemanyagot gázszerűvé kellett alakítani, hogy robbanásszerűen, gyorsan égjen.

Otto és Benz

A sok kísérlet után az első használhatónak tekintett motort Nicolas Otto építette meg 1867-ben róla el is nevezték Otto-motornak. Ezt 1886-ra Karl Benz fejlesztette olyanra, ami már alkalmas lett egy kezdetleges automobil meghajtására, ekkor kapott szabadalmat automobiljára, így ekkortól számíthatjuk az autó létezését.

Az első, kissé kezdetleges autómobil. Forrás: Wikimedia Commons

Ez az autó azonban csak egy tricikli volt, egy apró jármű egy szűk üléssel, és alig ment gyorsabban, mint ahogy az ember gyalogol, így még a biciklivel sem kelt versenyre, most leginkább azt mondanánk rá, hogy motoros kerekesszék. Két évvel később merészkedett csak ki vele Benz neje egy országútra, azaz városok közötti utazásra, bizonyítva, hogy akár még erre is alkalmas a szerkezet.

Alig haladtak

A további fejlesztés meglehetősen lassú volt: francia gyártók is próbálkoztak, feltalálták a karburátort, amivel szét tudták porlasztani az üzemanyagot, és a mágneses indítómotorral is kísérletezni kezdtek, hogy ne kell egy kurblival tekerve elvégezni a motor beindítását. A fejlődés lassúságát jellemzi, hogy még 1899-ben is csak 572 járművet gyártott a Benz, és így is a világ legnagyobb gyártója volt. Az ok: a gyakorlatban még annyira kevéssé volt használható a szerkezet, hogy nem volt igazi igény rá.

Tesla

Közben az elektromos ágon is forradalmi változás történt: Nicola Tesla 1886-ban szabadalmaztatta a váltóáramú elektromos motort, ami egyszerű volt, és bármekkorát lehetett belőle építeni. Ezzel már gond nélkül meg is lehetett hajtani egy autót, csakhogy egy gond merült fel: nem volt olyan eszköz, amivel megfelelő mennyiségű elektromos energiát lehet tárolni, és ez így volt egész mostanáig, azaz 125 évig, és még most is csak a kezdetén vagyunk annak a folyamatnak, hogy az elektromos autó hatótávolságban és árban maga mögé utasítsa a belső égésűt.

Diesel

A belső égésű motorok között közben még egy találmány született: 1897-ben Rudolf Diesel megépítette a dízel motort, amely annyiban tért el az Otto-motortól, hogy az összesűrített üzemanyag-levegő keverék a nyomás hatására gyulladt meg benne, nem kellett szikrát, gyújtógyertyát alkalmazni. Ehhez másfajta üzemanyag is kellett, amit Dieselről kapta nevét, és máig is így nevezzük.

Ford

A 20. század első éveiben tovább fejlesztették a belsőégésű motorokat és a velük hajtott járműveket, de komoly áttörésre csak 1908-ban került sor, amikor

Henry Ford megkezdte a T-modell gyártását, majd 1913-ban, amikor ráállt a hatékony, futószalagos gyártásra, a tömegtermelésre,

azaz nagy számban tudott immár közlekedésre ténylegesen is alkalmas autót gyártani, jóllehet ezek még nyitott modellek voltak, amelyek a zord időjárási körülmények között nem igazán voltak vonzóak. A fejlődést az autók száma jellemzi legjobban: 1909-ben még összesen csak 200 ezer autó volt az USA-ban, 1916-ban már 2,25 millió.

A tényleges autó

Nagyjából így az első világháború ideje az, amikor az autó már alkalmassá vált arra, amit elvártak tőle, vagyis megfelelő sebességet érjen el, megfelelően irányítható és fékezhető legyen. Az immár minden időjárási körülmények között használható, zárt és fűthető típusok csak a 20-as évek elején, 100 éve terjedtek el, vagyis ekkor már teljes értékű autózásról beszélhettünk. Így összesen bő 35 év telt el, míg az első szabadalmazott automobiltól sikerült eljutni a közlekedésre ténylegesen is minden tekintetben alkalmas autókig.

Peugeot 1928-ból. Forrás: Wikimedia Commons