Tudta, hogy az államilag szabályozott árak miatt (is) drága az élet Svájcban?!
ElemzésekSvájc neve világszerte egyet jelent a pontossággal, a lenyűgöző hegyvidékekkel és a kiugróan magas árakkal. Az országot nemcsak a turisták tartják méregdrágának, hanem a helyi köznyelvben és a hivatalos elemzésekben is rendszeresen visszatér a „Hochpreisinsel” (magas árú sziget) kifejezés. De mi rejlik pontosan a jelenség mögött?
Miért ilyen drága az élet Svájcban?
A svájci közszolgálati média, a SWI swissinfo.ch elemzései, a helyi Fogyasztóvédelmi Alapítvány (Konsumentenschutz) jelentései és a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) gazdasági cikkei alapján a svájci drágaság nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem strukturális tényezők összetett hálózata alakítja.
1. A magas bérek és a működési költségek spirálja
A svájci árszínvonal legfőbb belső motorját maguk a fizetések jelentik. Mivel az országban a világ legmagasabb átlagkeresetei közé tartoznak a munkabérek, a helyi szolgáltatóknak és kereskedőknek ezt ki kell termelniük. A fodrászatok, éttermek, mozik vagy éppen a takarítócégek magasabb óradíjjal dolgoznak, mert a személyzet megélhetését biztosítani kell. Emiatt a szolgáltatásorientált területek kiugróan drágák a környező uniós országokhoz képest. A SWI swissinfo.ch adatai szerint a lakhatási költségek Svájcban csaknem a dupláját teszik ki az európai átlagnak, és az oktatás, valamint az egészségügy is a legdrágább kategóriába tartozik.
2. Piacvédelem és a mezőgazdasági vámok
A svájci élelmiszerárak – különösen a hús- és tejtermékek – híresen magasak. Ennek oka a tudatos hazai piacvédelem és az agrárvámok rendszere. Svájc szigorú importkorlátozásokkal és magas vámokkal védi a saját gazdáit a külföldi (például német vagy francia) dömpingáraktól. Emiatt a határon túlról érkező élelmiszerek sem lehetnek olcsóbbak a svájci termékeknél. Bár ez garantálja a hazai mezőgazdaság fennmaradását és a magas minőséget, a fogyasztók a pénztáraknál fizetik meg ennek az árát.
3. Az elszigetelt piac és a párhuzamos import akadályozása
A svájci fogyasztóvédők (Konsumentenschutz) régóta rámutatnak egy másik problémára: a nemzetközi márkák és beszállítók visszaélnek a svájciak magas vásárlóerejével. Sok külföldi gyártó külön svájci forgalmazói hálózatot tart fenn, és megtiltja a hazai kereskedőknek, hogy a termékeket közvetlenül olcsóbb külföldi nagykereskedésekből (úgynevezett párhuzamos importtal) szerezzék be. Emiatt ugyanaz a kozmetikai termék, ruha vagy elektronikai cikk Svájcban sokszor lényegesen többe kerül, mint a szomszédos Németországban, annak ellenére, hogy Svájcban az áfa jóval alacsonyabb.
4. Államilag szabályozott árak
Egy nemrégiben megjelent NZZ-cikk és a Die Volkswirtschaft szaklap tanulmánya rávilágít arra is, hogy az árak jelentős része úgynevezett „adminisztrált” vagy államilag szabályozott ár. Ide tartoznak a postai díjak, a tömegközlekedés bizonyos tarifái, az egészségügyi alapbiztosítási díjak, valamint a gyógyszerárak. Mivel ezeken a területeken hiányzik a valódi piaci verseny, az állam által jóváhagyott magas tarifák konzerválják a magas árszínvonalat.
5. A sziklaszilárd svájci frank
Nem elhanyagolható tényező a svájci frank (CHF) folyamatos ereje sem. Menekülővaluta lévén a frank az elmúlt évtizedekben folyamatosan felértékelődött az euróval és a dollárral szemben. Ez a svájci lakosoknak kedvező, amikor külföldre utaznak vagy onnan vásárolnak, ám nemzetközi összehasonlításban mesterségesen tovább növeli a Svájcon belüli árakat és költségeket, ha azokat más valutára számítják át.
Bár a svájci árak európai szemmel sokkolóak, a képet árnyalja, hogy a helyi lakosság vásárlóereje még így is az egyik legmagasabb a világon. A svájci források rámutatnak, hogy a magas bérek, az alacsony jövedelemadó és a kiváló minőségű infrastruktúra ellensúlyozzák a kiadásokat. Ennek ellenére a lakhatási és egészségügyi költségek folyamatos növekedése a svájci háztartások számára is egyre komolyabb kihívást jelent.