Új elmélet a dollár árfolyamának előrejelzéséhez

Egy új hipotézis szerint az “America First” gazdaságpolitika áll a zöldhasú gyengülésének hátterében. Trump elnök megválasztása óta az amerikai részvénytőzsdék töretlenül emelkednek - szinte havonta döntenek meg történelmi csúcsokat. Az elnök szereti magának tulajdonítani ezt a dicsőséget - a múlt héten például egy Twitter üzenetben közölte, hogy részben neki köszönhető “6 ezer milliárd dollár új érték létrejötte”. A dollár tavaly 10 százalékkal gyengült az euróval, 5,5 százalékkal pedig a kínai renminbivel szemben. Így a zöldhasú lett a leggyengébben teljesítő vezető deviza (nem számítva az új-zélandi dollárt). Az amerikai fizetőeszköz több mint egy évtizede nem látott mértékben esett annak ellenére, hogy az amerikai gazdaság növekedése stabil és gyorsuló, a foglalkoztatottság pedig emelkedőben van. A dollárt a Federal Reserve, az amerikai jegybank három kamatemelésének is vonzóbbá kellett volna tennie. Hasonlóképpen a tavaly még csak beígért, majd az év végén megvalósult adóreformnak, amely javította az amerikai vállalatok nyereségkilátásait. Szintén a dollár mellett szól, hogy a külföldi vállalatok előszeretettel finanszírozzák magukat dollárban és hagyományosan erős a tartalékdeviza szerepe is. Ha minden fundamentum a dollár mellett szól, akkor mégis miért gyengült ekkorát tavaly? Egy 2017-ben megjelent tanulmányban Barry Eichengreen a University of California, valamint Arnaud Mehl és Livia Chitu, az Európai Központi Bank közgazdászai a devizaárfolyamok új elméletét dolgozták ki. http://www.nber.org/papers/w24145 Úgy érvvelnek, hogy egy fizetőeszköz megítélésének két oldala van. A Merkúr jegy a gazdasági helyzetet tükrözi - biztonság, likviditás, gazdasági erő és befolyás. A Mars jegy az adott deviza geopolitikai megítélést mutatja - a kibocsátó ország stratégiai, diplomáciai és katonai erejét. Az elmélet vonzó, de miképp lehetne ezt a számok nyelvére lefordítani? A kutatók megnézték az egyes országok devizatartalékainak alakulását. Érdekes összefüggésekre bukkantak: 1890 és 1913 között az országok többnyire olyan más államok pénzeiben tartalékoltak, amelyek katonai-védelmi szövetségeseik voltak. Ez még olyan esetben is így volt, amikor a tiszta gazdasági érdek mást diktált volna. A jelenség napjainkban is megfigyelhető - némi nukleáris beütéssel. Japán és Dél-Korea például az amerikai katonai erőcentrumhoz tartozik, így devizatartalékaikat nagyobb arányban tartják dollárban, mint amennyi közgazdaságilag feltétlenül szükséges lenne. Franciaország, Oroszország, vagy Kína, amelyek az USA-hoz hasonlóan szintén nukleáris hatalmak, viszont kevésbé ragaszkodnak a dollárhoz. A tanulmány szerzői kifejlesztettek egy modellt, amely előrejelzi a devizatartalék összetételét - a Mars-hatással és a nélkül. Azt találták, hogy az amerikai katonai erőtől függő országok devizatartalékában a dollár aktuális súlya mindig nagyobb, mint a modell által a Mars-hatással együtt jelzett szint. A szerzők szerint a dollár “biztonsági prémiuma” igen nagy szerepet játszik abban, hogy tartalékdevizaként választják. E prémium nélkül 30 százalékponttal csökkenne a zöldhasú súlya devizatartalékokban. Trump elnök izolacionista gazdaságpolitikai programja, az Amerika First azonban jelentősen aláássa ezt a biztonsági prémiumot. A szerzők szerint a dollár nemzetközi domanciáját jócskán meghatározza az, hogy az Egyesült Államok globális hatalmi ereje garantálja a vele baráti országok biztonságát. Ha Washington hátralép ebből a globális hatalmi szerepből és inkább a saját érdekeit helyezi előtérbe, akkor a dollár árfolyamában lévő biztonsági prémium csökkenésnek indulhat. Becsléseik szerint ha Amerika befelé fordul, akkor 750 milliárd dollár értékű eszközt (ez körülbelül az Egyersült Államok államadósságának 5 százalékának felel meg) likvidálhatnak a befektetők és vihetik át jen, euró vagy renminbi alapú invesztíciókba. A Trump adminisztráció működése első évében sorra mondta fel, vagy kérdőjelezte meg a nemzetközi egyezményeket. Így nem csoda, ha szövetségesei megkérdőjelezik elkötelezettségét. Trump heves természetű és a “kinek a nukleáris indítógombja nagyobb” típusú kijelentések nem tesznek jót az Egyesült Államok  nemzetközi megítélésének. A nemrég megjelent, s nagy nemzetközi botrányt okozó könyv, a Fire and Fury (Tűz és düh), amely az elnök viselkedését hisztérikusnak, gyakran gyerekesnek mutatja be, szintén rontják a dollár megítélését. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) statisztikái szerint 2017. harmadik negyedévében a dollár súlya a devizatartalékokban 2014 közepe óta nem látott szintre süllyedt - a három negyedév során folyamatosan csökkent, 63,5 százalékon volt az időszak végén. A központi bankok dollártartalékainak összege 6,13 ezer milliárd dollár. Mindez azt jelzi, hogy a világgazdaság szereplői nem növelik dollár kitettségüket, a zöldhasúba vetett bizalom ha nem is ingott meg, de legalábbis megkérdőjeleződött. Trumpnak persze igaza van abban, hogy a gyengülő dollár jót tesz az amerikai vállalatok versenyképességének, javítja az exporton elért nyereséget. A dollár azonban nem egy konzisztens gazdaságpolitika miatt veszít értékéből. Ellenkezőleg: az amerikai elnököt elszabadult hajóágyúként látja a világ. Az elszabadult Mars tüzzel és dühvel szorítja hátrébb a higgadt és racionális Merkúrt.