Választottak a sokak által nem elismert európai országban: döntő a külföldön élők szavazata
ElemzésekElúszott Albin Kurti, Koszovó eddigi miniszterelnökének előző választásokon megszerzett abszolút többsége, de még így is ő, valamint pártja, a 2008-ban protestpártként létrejövő Önrendelkezés Mozgalom nyerte a választásokat. Kurti programjában a szuverenizmus keveredik a progresszivizmussal, retorikájában elitellenes, miközben a melegházasságot legalizálná, külpolitikájában pedig a „nyugati” elvárásokkal szemben harciasan képviseli a koszovói albánság érdekeit.
Február 9-én vasárnap először tartottak „rendes” parlamenti választást Koszovóban az ország függetlenségének 2008-as kikiáltása óta. Az Önrendelkezés Mozgalom (Lëvizja Vetëvendosje, LVV) 2021-es abszolút győzelme tette lehetővé az első olyan négy évet, amely alatt a megválasztott kormány ki tudta tölteni hivatali idejét előrehozott választások nélkül. A vasárnapi választáson ismét az Önrendelkezés végzett az első helyen, ám a kormánypárt listája a négy évvel ezelőtti 50,28 százalékhoz képest most “csak” a szavazatok nagyjából 41 százalékát tudta megszerezni. Eközben az eddigi eredmények szerint az összes többi nagyobb politikai párt növelni tudta támogatottságát 2021-hez képest: a Koszovói Demokrata Párt (Partia Demokratike e Kosovës, PDK) támogatottsága 17 százalékról 22,4 százalékra kúszott, a Koszovói Demokratikus Liga (Lidhja Demokratike e Kosovës, LDK) szavazóbázisa pedig 12,7 százalékról 17,6 százalékra növekedett.
A Szerb Lista (Srpska lista, SL) hozta a megszokott eredményt, várhatóan 9-10 képviselői helyet tudhatnak magukénak (azaz a koszovói szerb kisebbségnek fenntartott 10 helyből) a 120 fős koszovói nemzetgyűlésben.
Jelen eredmények még nem véglegesek, a Koszovói Központi Választási Bizottság nagyjából egy hónapon belül jelenti be a hivatalos eredményeket, mivel a külföldi, diaszpóra szavazatok összesítése több időt igényel.
Albin Kurti koszovói vezető (Forrás: MTI)
Ezek már nem fogják jelentősen megváltoztatni az arányokat, azonban a hivatalos bejelentés időpontja felértékelődik, hiszen jelenleg egyik párt sem szerzett parlamenti többséget. Bár a választások előtt a kormánypárt és az ellenzék is az egymással való koalícióra lépés elutasítását hangoztatta, az LDK aktuális álláspontja szerint erről végleges döntést csak a hivatalos eredmények bejelentése után hoznak.
A pártok elzárkózó attitűdje jól reflektál a koszovói társadalom töredezettségére: a lakosság egyre inkább megosztott, ezáltal a pártok közötti ideológiai különbségek áthidalhatatlan akadállyá válnak. Az európai trendekbe (is) illeszkedő Albin Kurti jelenlegi miniszterelnökhöz köthető harcias, nacionalista retorika jól rezonál a koszovói társadalom érzületével, ugyanakkor az LVV-kommunikáció eredménytelensége, a belpolitikai – főként gazdasági – instabilitás és az észak-koszovói permanens válságállapot negatívan hat a Kurti-kormány társadalmi megítélésére. Ez a fajta csalódottság pedig lehetőséget jelentett az ellenzéki pártoknak, hogy a közvéleményt megfelelően tematizálva kiterjesszék szavazóbázisukat, erodálva az Önrendelkezés támogatottságát.
A választási kampány fókuszába három kérdéskör került:
1) Koszovó nemzetközi rendszerben elfoglalt helye és a kulcsországokkal fenntartott viszonyrendszere,
2) a Belgrád–Pristina-dialógus,
3) és a koszovói gazdasági helyzet.
Az ukrajnai háború kitörése óta megfigyelhető volt egy konkrét kezdeményező szellem az Európai Unióban, mely vízió szerint mind a hat nyugat-balkáni ország része lehet az európai projektnek – 2025 elejére pedig az egyértelmű lemaradó Koszovó lett.
Ennek több oka is van – és nem kizárólag Pristinában keresendő –, de tény, hogy Koszovó maradt az utolsó potenciális tagjelölt ország a régióban (2022 végén a kormány benyújtotta hivatalosan is a tagjelölti kérelmet, ám ez egy szimbolikus lépés volt).
Teljes európai uniós államelismerés hiányában Koszovó európai jövője a Szerbiával való kapcsolatok normalizációjához kötött, mely egyben meghatározza Koszovó tárgyalási pozícióját, és az EU-nak is csökkenti a mozgásterét és befolyását a kompromisszum elérése érdekében.
A kompromisszumtól pedig továbbra is távol áll a két fél, hiszen az elmúlt négy évben kisebb-nagyobb incidensektől volt hangos a nagyrészt szerbek lakta Észak-Koszovó, melynek felelősségét a nemzetközi közösség túlnyomó többségben a pristinai kormányra hárította. 2023 nyarára ezen álláspont már büntetőintézkedések formájában is megjelent az Európai Unió részéről, mivel a feszültséget nem sikerült enyhíteni.
A zavargásokról – melyben a NATO KFOR békefenntartó erői, köztük több mint 20 magyar katona is megsérült – egyértelműen az a vélemény alakult ki, hogy az itt élő szerbekkel szemben kialakult helyzet Albin Kurti hibája.
A teljes elemzés itt olvasható.
A cikk szerzői a Magyar Külügyi Intézet kutatói.
