Valóban válságban vannak a közösségek?

Egy mindenkiért? Vagy mindenki másért? Az egyéni vagy a közösségi lét időszakát éljük? Hogyan működik a 21. században ezeréves hagyomány szerint egy közösség? Mit tegyünk, hogy meg- és ne félreértsék egymást a különböző generációk? Miként lehet egy hivatást egyénileg és másokkal együtt kiteljesíteni?
A Magyar Krónika és a MomKult által szervezett lapbemutatón ezeket a kérdéseket járták körbe a résztvevők.

Nemes Orsolya generációkutató például kiemelte, hogy

napjainkban már nem elsősorban lakó- vagy munkahely szerint, hanem egyre inkább érdeklődés mentén alakulnak a közösségek, és mindinkább keveredik az offline és az online jelenlét. Mint fogalmazott, ő abban hisz, hogy mindenkinek szüksége van egy valós, kézzelfogható közösségre, ugyanakkor nagyon jó dolog, hogy a világhálónak köszönhetően manapság már az ország vagy akár a világ bármely tájáról összejöhetnek emberek, akik ugyanúgy megélhetik az összetartozás érzését. Úgy vélte, sokszor a közösségteremtő alapértékek – például az egymás segítése iránti igény – továbbra is jelen van a társadalmakban, de ahogyan a család, mint legkisebb egység szerkezete, funkciója is folyamatosan átalakul, ez a többi emberi kapcsolódási rendszerekre is ugyanúgy igaz.

A lényeg, hogy mindenütt jelen van egy azonos értékrend, amely megadja az együvé tartozás érzését, másrészt egy fajta biztonságos környezetet jelent a tagjai számára.  Ezt ugyanúgy meg lehet élni egy baráti társaságban, egy munkahelyen, mint gamer közösségben vagy egy templomban – mondta Nemes Orsolya.

Decsi Tamás olimpikon sem érzi, hogy válságban lennének a közösségek. Mint mondta, szerencsésnek tartja magát, mert a XVI. kerületben, ahol lakik, nagyon összetartóak a kertvárosiak, a vívóegyesületüket pedig a tagokkal közösen építik napról napra. Az olimpiai bajnok vívó arról is beszélt, hogy egészen más, amikor egyéniben, illetve csapatban áll a pástra.

Az utóbbi, mint fogalmazott egészen fantasztikus érzés, hiszen olyankor egymásért, a közösségért küzdenek, és egy érdekességet is megosztott a hallgatósággal, mint mondta, a felelősség is nagyobb, így nem vállalnak olyan kockázatot, mint esetleg egyéniben.

Marton Bernát atya, aki ciszterci szerzetesként, tanárként és maratonfutóként egyaránt megélte-megéli a közösséghez tartozás érzését, szintén osztotta ezt a gondolatot. Ugyanakkor kiemelte: szerinte

nagyon fontos, hogy a kommunikáció ne csússzon át teljes mértékben az online térbe, különösen a felnövekvő generációknál, akik szívesebben és talán már könnyebben is osztják meg a gondolataikat egymással az okos eszközökön keresztül még úgy is, hogy egymás mellett ülnek egy kanapén.Ami a generációs különbségeket illeti, Nemes Orsolya annak a véleményének adott hangot, hogy amit generációs feszültségnek is élünk meg sokszor, az abból is adódik, hogy sokkal tovább élünk, mint akár 150 éve, így több időt kell együtt töltenünk, és ez alatt sokkal több minden történik velünk. Ráadásul a változás a világban elképesztő módon felgyorsult, korábban akár tíz-húsz generáció kellett ahhoz, hogy egy olyan mértékű változás végbe menjen, mint ami csak az elmúlt 30-50 évben zajlott.

Ez is az oka annak, hogy míg a régi időkben az öregek szavát leste mindenki, hiszen ők tudták például, mikor kell vetni, aratni, hogyan kell gyereket nevelni, ma már nem kizárólagosan az ők a tudás forrásai, a technikai vívmányoknak köszönhetően sok esetben éppen a fiataloktól tanulnak az idősebbek.

Marton Bernát saját példáját hozva fel hozzátette:

nem az számít, hogy mit mond valaki, sokkal inkább az számít, hogy ki mondja azt a valamit. Akit mások elfogadnak, annak meghallják a mondanivalóját, míg, akit valamiért egy közösség nem fogad el, annak a szava nem jut el hozzájuk.A generációk közötti konfliktus egyik fő oka Nemes Orsolya szerint, hogy a sztereotípiáktól sokszor nem látjuk meg az embert, nem vagyunk képesek belegondolni a helyzetébe. Pedig – és ez a másik ok –, nagyon sokféle élethelyzet van, és erre ő is a saját példáját hozta fel: míg a koronavírus-járvány alatt ő például két kicsi gyerekkel „küzdött” otthon, addig a saját korosztályából volt olyan, aki home office-ban volt, és megtehette, hogy gyakorlatilag egész nap Netflixezett, míg egy harmadik kortársa talán éppen a mindennapi megélhetésért küzdött, mert a pandémia miatt elvesztette az állását.

A többi résztvevő is egyetértett abban is, hogy

vannak ugyan generációs sajátosságok, de még egy adott korosztályokon belül is nagyon különböző élethelyzetek adódhatnak. Decsi Tamás edzőként a vívóterembe járó gyerekek sokféleségét emelte ki, mint mondta: rendkívül sokféle habitusú, családi hátterű gyerekkel találkozik, ezért is nagyon fontos az egyénre szabott foglalkozás az edzéseken.