Van egy fontos fegyverünk a klímaváltozás elleni harcban
ElemzésekA világ országainak vezetői 1992-ben, az éves ENSZ-értekezleten elhatározták, hogy fel kell lépni a klímaváltozás ellen, hiszen ez a folyamat már akkor megfigyelhető volt. A megállapodás 1995-re született meg, ezt ma Kiotói Jegyzőkönyv néven ismeri a világ (a dokumentumot a névadó japán városban írták alá). Több ország ugyanakkor csak aláírta, de nem ratifikálta a jegyzőkönyvet – vagyis a törekvést ugyan támogatta, de célkitűzést nem vállalt (például az USA). Az Európai Unió azonban ratifikálta, és ezzel egy kollektív kibocsátás-csökkentési célt is vállalt, amihez az összes akkori és azóta belépett tagállamnak hozzá kell járulnia különböző mértékben. A Kiotói Jegyzőkönyv 2012. végével zárult első kötelezettségvállalási időszakát egy újabb, 2013-2020-ig tartó vállalás követte az EU részéről, majd 2021-től immár a 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás alapján zajlik az EU és a világ többi országának klímavédelmi cselekvése. Az uniós kibocsátás-csökkentés egyik fő eszköze az EU Emissions Trading System (vagyis az EU ETS), az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszere.
Az Európai Unió országainak összefogása eredményeként a szabályozás első kereskedési időszaka már 2005 és 2007 között megvalósult. Az EU ETS-be a legtöbb szén-dioxidot kibocsátó szektorokat gyűjtötték össze, többek közt a villamosenergia-, a cement-, a műtrágya-, vagy éppen a vas- és acélipart. A rendszer jelenleg az unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának bő 40 százalékát fedi le.
A megoldás lényege leegyszerűsítve, hogy minden tonna kibocsátott szén-dioxidhoz (illetve más, a rendszer hatálya alá tartozó üvegházhatású gáz szén-dioxid egyenértékre átszámított tonnájához) a kibocsátónak kötelezően rendelkeznie kell egy darab kvótával.
Ez a kvóta fizikai formában nem létezik, ez egy úgynevezett digitális jel (hasonló ahhoz, mint amikor a bankszámlánk egyenlegét látjuk az online bankolási felületen). A kvótát az Európai Bizottság keletkezteti egy úgynevezett forgalmi jegyzékben, ami egy luxemburgi szerveren futó virtuális „tárhely”.
Minden tagállamnak van egy (vagy több) hatósága, amely azért felel, hogy a saját országában nyilvántartott kibocsátók megkapják a kibocsátási engedélyeiket, az esetlegesen ingyenesen járó kvótákat, és mindenki elszámoljon a kibocsátott üvegházhatású gáz mennyiségével megegyező darab kvótával, minden év április 30-ig.
Ehhez hasonló rendszerek az EU-n kívül is működik néhány országban vagy régióban.
A szén-dioxid-kvóták kereskedelmét létrehozó uniós jogszabály (a 2003/87/EK irányelv), hogy az EU, Izland, Norvégia és Liechtenstein több mint 11 ezer nagy károsanyag-kibocsátó létesítménye bekerüljön a rendszerbe, és az emisszió az adott kereskedési időszakra megszabott határérték alatt maradjon, így a legnagyobb erőművek és ipari létesítmények szabályozásával megóvja klímaváltozás káros hatásaitól a Földet.
A közlekedés – amely az egyik legnagyobb szén-dioxid-emisszióval járó terület a világon –ágazatai közül mára is csak a fent említett országok közötti légiközlekedés tartozik az EU ETS hatálya alá.
Az EU ETS-ben pontosan nyomon követik, hogy mely szereplő, pontosan hol és mennyi szén-dioxidot és más, a rendszer hatálya alá tartozó üvegházhatású gázt bocsát ki.
A 2008-as világgazdasági válság és a korábbi rugalmatlan EU ETS szabályozás mellett a kvótapiacon túlkínálat alakult ki, ami lenyomta az árakat, így lerontotta a rendszer klímavédelmi hatékonyságát. Az Európai Unió döntéshozó szervei ezért idővel kénytelenek voltak beavatkozni, és a piacra kerülő kínálat egy részének tartalékba helyezésével elérni a kvóták tőzsdei árfolyamának emelkedését a hosszú távú klímacélok elérése érdekében.
E döntésnek köszönhetően, az árfolyam 2019-re az azt megelőző évekre jellemző szint több mint ötszörösére emelkedett.
A kvótaárakat politikai döntések is nagymértékben befolyásolják. Egy, a kibocsátást érintő szabályozás, vagy egy megújuló alapon működő erőműveket támogató határozat jelentős változásokat képes hozni a kvóták tőzsdei árfolyamában.
Az Európai Bizottság évről-évre egyre kevesebb kvótát juttat az EU ETS rendszerbe, tehát az elszámolási rendszer kínálati oldalát mérsékli. Sőt, a többletet ideiglenesen vagy akár véglegesen ki is vezeti a piacról – így a kereslet-kínálat elve alapján a kvóta ára növekszik.
Mindezzel pontosan az volt a cél, hogy a szereplők már jóval hatékonyabb, jelentősen zöldebb működésre legyenek ösztönözve. Ez az elv kiszorítja a piacról azokat a kibocsátókat, amelyek nem ruháznak be a kibocsátásaik csökkentésébe. Az EU ETS szabályainak való megfelelést az kényszeríti ki, hogy azon kibocsátók, amelyek az adott éves kibocsátásukkal megegyező mennyiségű kvótát nem adnak le az államuknak (megsemmisítésre), azok tonnánként, vagyis hiányzó kvótánként 100 eurós büntetést kapnak. Emellett a kvótát pótlólag be kell szerezniük és le kell adniuk. Mindez azt jelenti, hogy az EU ETS-ben szereplő cégek a kvótaköltséggel éppen úgy számolnak, mint például a termeléshez használt tüzelőanyaggal.
Persze különbség is van a kvóta és a szén vagy a gáz között: az ellátásbiztonság szempontjából a tüzelőanyagnak folyamatosan rendelkezésre kell állnia, a kvótának azonban elég minden évben csak április 30-án a termelő birtokában lennie. Ekkor kell ugyanis elszámolni vele.
Az áramtermelés tekintetében az ingyenes kvótakiosztás rendszere 2013. január 1-től megszűnt, így a villamosenergia-termelés esetében már csak vásárlás útján (az államok által szervezett aukciókon vagy a másodlagos piacon, esetleg más, többlettel rendelkező létesítményektől) lehet megszerezni a működéshez szükséges mennyiséget. A tagállamok az aukciókból befolyt összeg legalább felét a klímaváltozás elleni harcra, annak eszközeire, fejlesztéseire kell, hogy fordítsák. Egy adott szén-dioxid-kvóta az Unió területén bárhol felhasználható, függetlenül attól, hol bocsátották ki.
A kvótaár emelkedése első körben a lignit és szén alapú erőművek bezárását indukálja, hiszen ezek azok, amelyek már nem tudják a megtermelt áram árában érvényesíteni a beszerzendő kvóta, tehát a szén-dioxid-kibocsátás költségét. Természetesen nem kizárólag csak a kvótaár miatt szorulnak ki az európai piacról a szenes erőművek. Az Európai Unióban például a közelmúltban elfogadott 7 éves költségvetésből egyetlen fillér sem költhető olyan projektre, amely kicsit is „szembemegy” az uniós klímapolitikai és környezetvédelmi célokkal. (X)
