Vészesen közelít az ezer forintos étolajár a hazai boltokban

Elképesztő mértékben, 30-40 százalékkal nőttek egy év alatt az étolajárak az üzletekben, és a mai piaci eseményekből úgy tűnik, hogy a drágulásnak koránt sincs vége.

Az Agrárközgazdasági Intézet árinformációs rendszerének adatai szerint a fogyasztói átlagár augusztus végén literenként 700 forint körül mozgott, míg egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban 510 forintot tett ki.

A látványos drágulás nyomán már ma megfigyelhető, hogy egyes étolajmárkák ára a literenkénti ezer forinthoz közelít a kiskereskedelemben, és nagy a valószínűsége annak, hogy a sokáig elérhetetlennek tűnő „lélektani határ” a közeljövőben egyre inkább megdől majd a hazai boltokban.Az étolajárak robbanásszerű emelkedéséért az általános világpiaci árnövekedési trend tehető felelőssé, amely természetesen Magyarországot is érinti, és az alapanyagul szolgáló mezőgazdasági terményekre is kiterjed.

A hazai fogyasztás legnagyobb részét a napraforgóból készült étolajak teszik ki, és ezeknek ma nem is igazán van komoly alternatívájuk.

A leginkább szóba jöhető repceolaj – a biodízelgyártás ipari kereslete miatt is – szintén drága, más termékek pedig – mint például a pálmaolaj, a szójaolaj vagy kukoricacsíraolaj – nem meghatározók a hazai gasztronómiában.

Az elmúlt időszak piaci változásai egyértelműen érzékeltetik, hogy a nemzetközi drágulás alól a napraforgókereskedelem sem vonhatja ki magát.

Ágazati szakértők szerint nem volt még példa arra, hogy a napraforgóárak két egymás követő évben olyan mértékben emelkedjenek, mint 2020-ban és 2021-ben.

Nálunk az őszi betakarítás előtti,

szeptember eleji indulóárak tonnánként 90 ezer forint körül ingadoztak a megelőző években, 2020-ban viszont 110 ezer forint körüli szintre, az idén pedig már 170-180 ezer forintra szöktek.Az áremelkedés hátterében az erőteljes kereslet áll, amely arra készteti a feldolgozókat, hogy az alapanyaghoz jutás érdekében folyamatosan növeljék felvásárlási áraikat, a termelőket pedig arra ösztönzi, hogy a további növekedésre játszva kivárjanak az eladásokkal.

A változásokat alapvetően a szinte minden mezőgazdasági termékre kiterjedő világpiaci drágulás generálja, de az árviszonyokra számos konkrét tényező is hat. Az időjárás és a keresleti-kínálati viszonyok mellett ilyen például a napraforgóolaj biodízelcélú felhasználása, illetve a világ szójabab- és pálmaolajtermelésének alakulása is.

A drágulási hullámnak az is kedvezett, hogy az étolajgyártók – legalábbis eddig – pluszköltségeiket tovább tudták hárítani, és erre utalnak az étolaj látványos áremelkedését tükröző piaci jelentések is.

Kérdés, hogy e tendencia meddig folytatódhat anélkül, hogy jelentősen visszaesne a kereslet.

Elemzők szerint ennek előbb-utóbb be kell következnie, ha az árnövekedés tartós marad, így egyesek már a jelenlegi trendek „kifulladását” vetítik előre.

Ma még nem tudni azonban, hogy a visszarendeződés mikor következhet be, és ennek nyomán mennyi idő alatt normalizálódhat a piac. Javíthatna a helyzeten, ha a gazdálkodók világszinten két-három évben is jó napraforgótermést takaríthatnának be, mert ez növelhetné az árukínálatot, így tompíthatná a piacra nehezedő keresleti nyomást is.

A kínálat bővülésének már megvannak a jelei, hiszen az optimistább várakozások szerint a világ összes napraforgótermése az idén elérheti az 57 millió tonnát, amely 7 millió tonnával haladhatja meg a tavalyit.

Hasonló tendencia érvényesül Magyarországon is, mivel a jó árak hatására a vetésterület – elsősorban a búza rovására – csaknem 10 százalékkal nőtt az elmúlt évhez képest, és mintegy 655 ezer hektárt tett ki. A termésátlagok azonban időjárási okokból gyengébbek lehetnek, bár a mintegy 1,8 millió tonnás várható össztermés így is felmúlhatja a 2020-as eredményeket.

Ugyancsak pozitív fejlemény, hogy a világpiac két legnagyobb szereplőjének számító Oroszország és Ukrajna is fokozza termelését 2021-ben. Oroszországban a tavalyi 13,3 millió helyett 15,5 millió tonna, Ukrajnában 14 millió tonna helyett akár 17 millió tonna napraforgó is teremhet, így jelentősen növekedhet a piacra jutó alapanyag-, illetve étolaj-mennyiség.

A világ legnagyobb étolajexportját egyébként Ukrajna bonyolítja le, de Oroszország mellett Argentína és Bulgária is jelentős piaci szereplő. A jobb idei termés hatására az ukrán étolajtermelés, illetve exportárualap csaknem 20 százalékkal bővülhet, és a tavalyi 5,9 millió tonna helyett megközelítheti a 7 millió tonnát is.

A legtöbb ukrán étolajat India, Kína és Hollandia importálja: Indiába az ukrán export 31 százaléka, Kínába 20 százaléka, Hollandiába pedig 10 százaléka irányul.

A magyar piacon döntően hazai termékekkel találkozhatnak a fogyasztók, mivel az itteni étolajgyárak termelése fedezi a belföldi igényeket, és abból még exportra is jut.

Megfigyelhető azonban, hogy nagy – literenként akár többszáz forintos – különbségek is lehetnek a különböző étolajak bolti árai között. Emiatt a vásárlóknak a korábbiaknál is jobban érdemes figyelniük arra, hogy a termékek milyen árakon kerülnek az üzletek polcaira.

Jelentős árdifferenciák lehetnek az egyes gyártók étolajmárkái között is, de talán az a legszembetűnőbb, hogy az élelmiszer-kereskedelmi láncok saját márkás étolajai jóval olcsóbbak az étolajcégek márkázott termékeinél. A hasonló technológiák miatt ugyanakkor minőségi értelemben nincsenek jelentős eltérések, viszont a fogyasztóknak az ismert termékek áraiban meg kell fizetniük a márkák marketingértékét is.

Ezért piaci szakértők szerint a mai helyzetben a láncok saját márkás termékei a korábbiaknál alkalmasabbak lehetnek arra, hogy a vásárlók tompíthassák az étolajpiaci áremelkedés kedvezőtlen hatásait.