Moszkva már az USA elleni támadásra készülhet - az űrből csapnának le az amerikaiakra

Az utóbbi évek egyik legáttekinthetetlenebb, de nagyon fontos történése: 2024 elején valahonnan felbukkant a hír, hogy az oroszok új, nukleáris elemeket tartalmazó fegyverrendszert telepítenek az űrben. Ennek célja: kiütni az USA mintegy félezer műholdat számláló hírszerzési, kommunikációs hálózatát. Azonnal cáfolatháború indult, az oroszországiak mindent tagadtak, az amerikaiak nyugtatgattak, hogy az oroszországiak még nem telepítették az űrben keringő új rendszerüket.

Mike Turner amerikai kongresszusi képviselő, az alsóház hírszerzési állandó bizottságának az elnöke „komoly nemzetbiztonsági kockázati tényezőre” hívta fel a figyelmet. Joe Biden elnöktől azt kérte, hogy oldja fel a titkosítás alól mindazon információkat, amelyek erre az oroszországiaktól származtatott új lépés milyenségére némi fényt tudnak deríteni.

...hogy a Kongresszus, az amerikai kormány, és szövetségeseink nyíltan beszélhessenek azokról az ellenlépésekről, amelyeket meg kell tenni.

Mike Turnernek az X közösségi médiában megjelent felhívását világszerte több mint tízmillióan olvasták el. 

Vélhetően függetlenül Mike Turner és az oroszországiak bejelentésétől, az amerikaiak a floridai Cap Canaveral űrközpontból tavaly szeptemberben felbocsátották annak a rendszernek a prototípusát (egy vagy több speciális műholdról lehet szó), amelyet az esetleges oroszországi új típusú nukleáris űrfegyver ellen is bevethetnek. A Silent Barker nevű szupertitkos rendszerről van szó, amit az amerikai Nemzeti Felderítő Hivatal (National Reconnaissance Office – NRO) felügyel. Az NRO úgy jellemzi magát honlapján, mint a világ vezető űr-hírszerzési grémiuma. Mind Washington, mind Moszkva mélyen hallgat a részletekről, így az elemzők kénytelenek találgatni.

A PBS amerikai közrádió-televízió forrásai szerint az új oroszországi fegyver egy nukleáris meghajtású műhold, amely egy elektronikai hadviselési eszközt hordoz. A feltehetően egy miniatűr atomreaktort hajtóműként alkalmazó oroszországi műhold így a kiszemelt ellenséges műhold, vagy műhold-csoport közelébe manőverezi magát és a működésbe hozott elektronikus hadviselési eszközével (vélhetően egy erős elektromágneses impulzust, vagy lézersugarat kibocsátó szerkezettel) tönkre teszi az ellenségesnek minősített űreszköz áramköreit. A világűrben keringő atomreaktor által rendelkezésre bocsátott energiamennyiség összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint amilyet a műholdak napelemei, akkumulátorai produkálni tudnak. Ennek a nagy mennyiségű energiának két alkalmazási területe van az űrben az ellenséges műholdak kikapcsolására. 1. Elég energiát ad egy nagy erejű lézercsapás mérésre, 2. Elég energiát ad egy elektromágneses hullámot gerjesztő, nagy teljesítményű generátornak.

Mindkét módszer kiütheti az ellenfél kulcsfontosságú távközlési, vagy katonai hírszerzési-felderítési műholdjait. A Nyugat, az USA hálózat-centrikus hadviselése (net-centric warfare) nagymértékben az űrben keringő távközlési műholdakon alapszik. Ezek kikapcsolása megbéníthatja a hadsereget, a NATO-t. Ugyanez fordítva is igaz, noha az oroszországi haderő űrtávközlési ráutaltsága feltehetően kisebb mint az amerikaié. 

John Kirby a Fehér Ház szóvivője mértéktartóbban fogalmazott, lehűtendő a kedélyeket. Megerősítette, hogy itt egy oroszországi műhold-támadó, de fejlesztés alatt álló rendszerről beszélhetünk. Ám kijelentette, hogy nincs szó azonnali veszélyről, hiszen az oroszok még nem telepítették a világűrbe a rendszert, és „nincs szó, bárkinek vagy bárminek a közvetlen veszélyeztetéséről”.

Moszkvában a Putyin-szóvivő Dmitríj Peszkov visszautasította az amerikai bejelentést, hangoztatva, a hír elejétől fogva kitaláció. Mint a Reuters az oroszországi fővárosból jelentette, a szóvivő a Fehér Ház „rosszindulatú csinálmányának” minősítette a hírt, amelynek célja: több pénzt préselni ki a törvényhozásból az Oroszország elleni akciókra, Ukrajna támogatására.

Tény, hogy az oroszországiak (és az amerikaiak is) évtizedek óta birtokában vannak egy olyan technológiának, amely egy speciális nukleáris töltetnek a világűrben való felrobbantásával nagy erejű elektromágneses impulzust (EMP – Electro Magnetic Pulse) gerjeszt. Ez az EMP egy bizonyos körzetben valamennyi nem védett űreszköz, műholdak, emberlakta űrállomások, az űrben a cél felé tartó ballisztikus rakéták (robbanófejek) mikro-áramköreit tönkre teszi, az eszközt használhatatlanná, irányíthatatlanná téve. A hidegháború éveiben, amikor Washington lemondott a főváros ellenséges ballisztikus rakéták elleni védelme kiépítéséről, Moszkva viszont megépítette azt. Nem hivatalos források szerint a Moszkva körüli ellenrakéták kisebb, speciális nukleáris tölteteket vittek volna fel a világűrbe, s azok felrobbantásával bénították volna meg a fővárosra kilőtt támadó rakéták elektronikáját, üzemképtelenné silányítva a hidrogénbombákat.

A technológia nem új keletű, az Egyesült Államok és a Szovjetunió a múlt század ötvenes évei végén, a hatvanas évek elején több nukleáris bombát robbantott fel a világűrben.

A legnagyobb erejű az 1962 júliusában a Csendes óceán közepén, a Johnson-atoll felett a földfelszíntől mintegy 400 kilométer magasságban az űrben felrobbantott amerikai 1,4 megatonnás (a Hiroshima bomba erejének több mint hetvenszerese) termonukleáris (hidrogén) bomba volt.

A PGM-17A Thor mintájú köztes hatótávolságú ballisztikus rakétával felküldött bomba felrobbanásakor olyan erős elektromágneses impulzust gerjesztett, hogy a tőle 1500 kilométerre lévő Honoluluban (a Hawaii-szigetek fővárosában) közterületi lámpák százai mentek tönkre, telefonkábelek, autóriasztók váltak használhatatlanná.

Gépkocsikra, elektromos vezetékeikre is rossz hatással volt az EMP, bár a motorháztető, a fémburkolat egyes típusoknál bizonyos védelmet adott. Az űrben felrobbantott 1,4 megatonnás bomba (ami tulajdonképpen egy W49-es kétfázisú hidrogénbomba volt) keltette fényjelenségeket a Hawaii szigetekről is jól látták. Ezt a kísérletet Starfish Prime-nak nevezték el. A korabeli leírások megjegyzik, hogy a felrobbantott bomba EMP-hatása sokkal nagyobb volt a vártnál és jó néhány, a közelben keringő amerikai, nyugati mesterséges hold, a többi között a híres Telstar távközlési űreszköz is megsérült.

Egy szemtanú leírása szerint a greenwichi idő szerint reggel kilenckor végrehajtott robbantás során (Honoluluban éjjel 11 óra volt) a Starfish Prime ezer kilométerekre látható kezdeti vakító fehér villanását egy hatalmas, talán több tucat kilométer átmérőjű, göndör tincsekkel megáldott fehér emberfejre emlékeztető jelenség követte a világűrben. Ezt gyorsan mozgó fehér körök váltották fel.

Aztán a lilás háttérfény lassan magenta színűre változott, majd kialakult az égen egy nagy vörös gömb. Az egész intenzív fényjelenség mintegy hat és fél percig tartott, utána órákig északi fényszerű ragyogást figyeltek meg.